Tudástár

Uráli bagoly – A terjeszkedő huhogó

Az 1906–1907 telén tapasztalt urálibagoly-inváziót követően több mint fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy hitelt érdemlően igazolják e zárt erdőségekhez és öreg faállományokhoz kötődő, pompás megjelenésű bagolyféle magyarországi fészkelését. Napjainkban már nemcsak a Zempléni-hegységben, hanem az Északi-középhegység nyugatabbra fekvő tagjainak területén is fészkel.

Fotó:
Hogya István
2020. október 28.

Az 1906–1907 telén tapasztalt urálibagoly-inváziót követően több mint fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy hitelt érdemlően igazolják e zárt erdőségekhez és öreg faállományokhoz kötődő, pompás megjelenésű bagolyféle magyarországi fészkelését. Napjainkban már nemcsak a Zempléni-hegységben, hanem az Északi-középhegység nyugatabbra fekvő tagjainak területén is fészkel.

A bagolyalakúak (Strigiformes) rendjének bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó uráli bagoly (Strix uralensis) elterjedési területe a vén kontinens és Ázsia mérsékelt és hideg égövi területeit foglalja magában. Mintegy tucatnyi alfaja ismert, amelyek közül a Kárpátok térségében – így hazánkban is – a Strix uralensis macroura él.

Nagy termetű bagolyféle, testhossza 50–59 cm, szárnyfesztávolsága 110–125 cm, testtömege 550–1200 g. Szárnyvégei lekerekítettek, feje kerek, arcfátyla sárgásszürke, szeme fekete, csőre fakósárga, farka hosszú és ék alakú. Tollazata sárgásan szürkésbarna sötétebb, kontrasztos csíkozással. Magyarországon az Észak-középhegység gyertyános-tölgyeseit és bükköseit lakja. Hazánkban állandó madár, fészkelőállománya 160–260 párra tehető.

A nappalokat pihenéssel tölti, szürkületkor azonban aktivizálódik, a sötétség beálltával pedig táplálékkereső portyára indul.

Az uráli bagoly elsősorban kisemlősökkel (egerek, cickányok, pelék) táplálkozik, de étlapján egyéb rágcsálók, kétéltűek és énekesmadarak is szerepelnek. Fő költési időszaka a tavasz első hónapjában veszi kezdetét. Fészket nem épít, rendszerint az egerészölyvek gallyfészkeit, valamint a kihelyezett költőodúkat foglalja el.

A lerakott tojásokból (számuk rendszerint 3-4, de a nagy táplálékbőséggel jellemezhető években 5-6 is lehet) mintegy négy hét elteltével bújnak elő a fészekhagyó fiókák, majd további három hét múltán – még teljes röpképességük elérése előtt – kimerészkednek a biztonságot nyújtó otthonukból.


Messzire nem mennek: naphosszat a faágakon ücsörögnek. Szüleik az első szárnypróbálgatásaikig etetik őket, a potenciális veszélyt jelentő betolakodókkal szemben pedig meglehetősen agresszíven lépnek fel. A fiatal uráli baglyokra ebben az időszakban számos veszély leselkedik, amelyek közül a ragadozó emlősök és madarak támadásai tekinthetők a legfenyegetőbbnek.

Kiemelt oltalom

Az uráli bagoly (Strix uralensis) a fokozottan védett fajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft egyedenként. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel ez az eurázsiai elterjedésű bagolyféle – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.

A cikk a Turista Magazin 2019. októberi számában jelent meg. Korábbi lapszámainkat ide kattintva érheted el.

Cikkajánló