MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.12.12. 14:01,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Orbán Zoltán, Isza Ferenc, Oláh Zoltán, wikipedia, 123rf.hu

Téli vendégek a városban

A téli hónapokban még a nagyvárosok is meg tudják örvendeztetni a madárbarátokat. A városi parkokban, fasorokban számos északról érkezett vendég keres menedéket, és legfőképp élelmet. Érdemes hát nyitott szemmel járni, néha meg-megállni, és végigpásztázni a belvárosi fák csupasz koronáit.

Négy éve télen egyre-másra lehetett híreket hallani hazánkban telelő csonttollúakról. Épp a fővárosban jártunk, és egész hétvégén, bárhová is mentünk, mindenhol a fákat kémleltem, és reméltem, végre én is megláthatom ezeket a különös madarakat. Vasárnap délután már indulóban voltunk vissza az Alföldre, szomorúan ültem az autóban, biztosra vettem, hogy ismét lemaradok a csonttollúakról, mikor a Tabánnál megpillantottam egy nagy csapatot az útszéli fákon. Azonnal megálltunk, kiugrottunk az autóból, és hosszú percekig le sem vettük szemünket az ostorfák piros bogyóit falatozó csapatról.

 

Fotó: wikipedia

Csontollú lencsevégen


Hirtelen jött tömegek


Azóta nem láttam őket, nem csak azért, mert nem volt szerencsém, vagy már kevésbé érdekelnének a madarak, nem is jött azóta ekkora csapat hozzánk telelni. A csonttollúak ugyanis ún. inváziós fajok, akik sokáig nem tűnnek fel, de ha igen, akkor több ezres, hatalmas csapatokban lepik el a városi parkokat. Régen nem tudták mire vélni ezeket a hirtelen megjelenő csapatokat, háborúk, természeti csapások előjeleként tekintettek rájuk.

 

Fotó: MME/Orbán Zoltán

 Csonttollúak

 

Hogy mi okozza az északi madárcsapatok hirtelen, nagy tömegben való megjelenését, ma sem tudják pontosan. Az biztos, hogy több összetevő áll a háttérben, például egy különösen jó év a költőhelyen, melynek eredményeként sok fióka repült ki. A kemény, sok hóval járó téli időszakban viszont ez a rengeteg madár nem jut elegendő táplálékhoz, ilyenkor aztán megindulnak dél felé. A csonttollúak hozzánk Skandinávia legészakibb tájairól és Oroszországból érkeznek. A faj nevét a másodrendű szárnyevezők hegyén található piros, csontkeménységű lemezkékről kapta. Nem ez azonban a madár különös ismertetőjegye, sokkal inkább jellegzetes tollbóbitája, melynek köszönhetően nem lehet más fajjal összetéveszteni.


Keresztcsőrű és fenyőrigó


Hasonló inváziós faj, és legalább olyan különleges külsővel bír a keresztcsőrű is, mely kis számban a hazai hegységek lucfenyveseiben is költ. Az északi populációk madarai nálunk minden évben megjelennek, december 10-én például Budapesten, a 2. kerületben láttak 13 példányt.

 

Fotó: wikipedia

Keresztcsőrűek

 

Inváziós években, mint legutóbb 2008 telén, amikor az északi fenyők termése nem elegendő számukra, jelentős számban húzódnak le Közép- és Dél-Európába telelni. A madár nevét jellegzetesen kereszteződő csőrkáváiról kapta, mellyel remekül tudja a fenyőtobozokat bontogatni, hogy hozzáférjen kedvenc csemegéjéhez, a fenyőmaghoz. A táplálékspecialista fajt azért is lehet itthon zömmel a városokban látni, mert főleg ott találnak fenyőket. A fenyőrigó kis számban költ a hazai középhegységekben, telente viszont nagy csapatokban telel nálunk. Északi fészkelőhelyein tipikus városi madár, mint nálunk a feketerigó. Tápláléka változatos, télen gyommagvakat, kökényt, galagonyát, csipkebogyót, borókát, vadszőlőt egyaránt fogyaszt.

 

Fotó: MME/ Isza Ferenc

Fenyőrigó


Parkoktól a folyókig


Szórványos téli vendég nálunk a különös nevű, bájos kis pintyféle, a zsezse is. Hogy ezek a téli vendégek mennyire nem kerülik el a zajos belvárosokat sem, arra a zsezse is jó példa. December 10-én a pesti belváros kellős közepén, az Erzsébet téren láttak 30 példányt. Ami szokatlan tömeg, mert átlagos években 1-2 példányt látnak csak a madarászok. „A zsezseinvázió várható volt – mondja Orbán Zoltán, az MME sajtószóvivője –, mert már ősszel viszonylag sokat fogtak a madarászok, és a svéd kollégák is jelezték, hogy több tízezres nagy csapatokat láttak.”

 

Fotó: MME/ Mészáros József

Zsezse

 

A madáretetőkön is feltűnhetnek olykor színes északi madárkák, például a fenyőpinty és a gyönyörű süvöltő, amit egyébként gyakran csak jellegzetes hangja árul el. A folyók mentén is érdemes távcsővel bóklászni, itt is feltűnhetnek érdekes telelők. Még a Duna fővárosi szakaszán is lehet látni például kercerécét, nagy és kis bukót, és olykor még sarki vagy a Grönlandon és Izlandon költő jeges búvár is feltűnik, és az is előfordulhat, hogy ezeknek a kóborlóknak némelyike az Egyesült Államok és Kanada keleti partvidékéről látogat el hozzánk. De olykor még olyan szürreális helyzeteket is hozhat a tél, mint ami 2010-ben történt, mikor egy pelikán (rózsás gödény) úszkált a Parlament előtt. A madárnak ilyenkor már rég valahol a Nílusnál kellett volna lennie, de az időjárási viszonyok miatt itt ragadhatott.

 

Fotó: MME/ Oláh Zoltán

Hím kis bukó


A nagyobb városokban telelő erdei fülesbaglyokat is láthatunk, ahogy többedmagukkal „nappaloznak” a fákon, és érdeklődő tekintettel pillognak vissza az őket figyelő madárbarát járókelőkre. Budapest központjában azonban hiába is keresnénk őket, a túlzsúfolt, zajos belváros már kívül esik az ő komfortzónájukon.

 

Kapcsolódó cikkek:

Ne lepődj meg, ha bagolyfürtöket látsz a városi fákon

Baglyok, a szimpatikus ragadozók

Itt a tél, megérkeztek a fenyőrigók

Minden, ami a téli madáretetéshez kell
 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...