Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2021. augusztus 13.

A Dél-Alföld ékköve – az óföldeáki erődtemplom

Árpád-kori alapokon, valamikor Mátyás király idején emelték. Dúlta tatár, pusztította török, mégis mindig újjászületett. Óföldeák festő ecsetjére kívánkozó erődtemploma párját ritkító épített örökségünk, amely hófehér falaival, hetyke harangtornyával az oly sokat szenvedett alföldi magyarság élni akarásának jelképe is egyben.

A háborúk által leginkább sújtott alföldi tájainkon egykor létezett falvainkból, várainkból, középkori templomainkból hírmondónak is alig maradt meg valami. Míg például a szerencsésebbnek mondható Balaton-felvidéken egymást érik a jó állapotban fennmaradt templomok, templomromok, addig a Tisza, vagy a Maros-mentén ritkaságszámba megy az is, ha egy-egy évszázadokkal ezelőtt elpusztult műemlékünknek legalább az alapfalait megtalálják. Éppen ezért, továbbá fekvése, kialakítása miatt is a maga nemében kuriózumnak mondható a Dél-Alföld egyetlen falusi gótikus temploma, az Óföldeáki Szűz Mária Keresztények Segítsége erődtemplom.

A végtelennek tűnő dél-alföldi rónaságon zötykölődve, joggal érzi úgy az ember, hogy szépen lassan lemegy a térképről. Valahol Makó és Szeged közt járunk, a szerb határ légvonalban tizenöt kilométer, bármerre nézünk, szemünk a végtelenbe vész, Petőfi szavaival élve "az Alföld tengersík vidékin".


Meglepve tapasztaljuk, és egyben sokat elárul a helybéliek megélhetéséről, hogy Tótkomlóstól a minimum érdekes nevű Bogárzón át Óföldeákig traktorból kilencet számoltunk, személyautó viszont egyetlen egy sem jött velünk szembe. Már az feldobja az ember hangulatát hogy egytől egyig, szinte egymással versengve húzódnak félre a hatalmas, modern járművek az erre tévedő, kicsinyke "idegen" autónak utat engedve. Kisvártatva nekünk kell fékezni, és átengedni egy riadt fácántyúkot négy kis csibéjével az úton.

Mindezen élmények hatására jókedvűen érjük el az alig ötszáz lelkes dél-alföldi kis község, Óföldeák szélső házait. Óföldeák dallamosan csengő, patinás nevének eredetére kétféle magyarázat létezik, melyek azonban a lényeges elemeket tekintve olyan nagyon nem is térnek el egymástól. Mindkettő egyetért abban, hogy a település névadója Szent-Gellért püspök Csanád-megyei segítője, egy bizonyos Pfilippus Diaconus lehetett, akit Gellért püspök valamikor 1035 tájékán hívott segítségül az akkoriban még erős pogány hagyományokkal rendelkező Maroshátra, a keresztény tanok terjesztésére.

Az egyik monda a deák nevét véli sejteni a település nevében, a másik elképzelés szerint azonban az Árpád-kori Deákfalvából később kialakult egy Al-Deák és egy Föl-Deák nevű településrész is, ez utóbbi elnevezés maradt fent napjainkig. Mindenesetre annyi bizonyos hogy a környék az Árpád-korban már lakott volt, erre utal egy 1332-ből eredeztethető dokumentum, melyben "FYLDEÁK" néven említik a községet.

A patinás hangzású "Ó" betű lényegesen később, csupán az 1845-ös nagy árvíz után került be a település nevébe. A Maros és a Tisza mindent elsöprő hatalmas áradata Földeákot sem kímélte. A pusztítást követően az új falu valamivel távolabb épült fel, ezt követően kezdték el a régi települést Óföldeáknak, Pusztaföldeáknak nevezni.

A templomot ekkoriban magtárrá alakították át, berendezéseit az újonnan felépített Földeáki templomba vitték át. Óföldeák azonban nem néptelenedett el teljesen, sőt a Tisza szabályozását követően lakossága újra gyarapodásnak indult. Napjainkban mintegy félezren élnek a községben.

A falu szélén álló műemlék templomot könnyedén megtaláljuk, az utcákon mindenfelé fellelhető kis iránymutató tábláknak köszönhetően. Az eddig csak fotókon látott, hófehérre meszelt falú, impozáns épületet megpillantva újra megerősítést nyert a régi igazság, miszerint a fényképek a töredékét sem adják vissza egy-egy természeti, vagy épített látnivaló hangulatának, miliőjének, nagyszerűségének.

A legutóbbi 2020-as felújítás során a részben helyreállított vizesárok felett átívelő hidat is rendbe hozták, ezen átkelve közelíthetjük meg a szépen restaurált épületet, és léphetünk be az egykori védőfalak felmagasított maradványai által övezett kicsinyke udvarra.

Az óföldeáki erődtemplom a maga nemében több szempontból is egyedülállónak mondható. Ez a Dél-Alföld egyetlen falusi gótikus temploma, és az Alföld egyetlen megmaradt, vizesárokkal körülvett, kunhalmon álló építménye.

Az Árpád-kori alapokon nyugvó templom valamikor a XV-XVI. század fordulóján épülhetett, a körülötte fellelt és felmagasított védőfalak építésének idejét is erre az időszakra becsülik. Az évszázadok során többször elpusztult, az itt élők azonban mindig újjáépítették, mindig nagyobbat, szebbet emeltek a régi templom helyén.

Az 1845-ös nagy tiszai árvíz után magtárnak használt templom egy igen érdekes történetnek köszönheti újjászületését. A környék birtokosa Návay László az 5. honvéd gyalogezred zászlósaként orosz fogságba esett, ahol fogadalmat tett, miszerint ha épségben hazakerül a szibériai hadifogságból szülőföldjére, a régi óföldeáki templomot újjáépíti. Erre 1923–1924-ben került sor Istók Zoltán makói mérnök szakszerű útmutatása alapján. A templombelsőt tojáshéj színűre festették, a főoltár, a szószék és a kegyúri pad az elbontott makói Maros fahíd anyagából készült. A helyreállított templomot 1924. május 24-én szentelték föl.

1990-1999 közt nagyobb méretű régészeti kutatásra, majd felújításra került sor, mai állapotát a 2020-as, kormányzati segítséggel megvalósult újabb felújítás során nyerte el az épület. Mivel a hófehérre meszelt falak közé ékelődő, fából készült, szépen lakkozott kapu zárva volt a templombelsőt sajnos nem tudtuk megcsodálni, így elhatároztuk, hogy ha újra ezen a vidéken járunk biztosan szakítunk majd időt hogy egyszer belülről is láthassuk a Dél-Alföld eme élni akarást hirdető, különleges és egyedülállóan szép építményét.

Kalandtúra a vadregényes Rám-szakadékban

Kalandtúra a vadregényes Rám-szakadékban

2021.10.21.

A 90-es években még láncokon kapaszkodhattak fel a bátrabbak a legendás hírű Rám-szakadék vízesésein, ma már létrák segítik az előrejutást, így szinte mindenki számára jól járható az ország leghíresebb szurdokvölgye. Az elmúlt hónapok esőzései szépen kitisztították az itt-ott feltöltődni látszó medret, így egy kellemes családi túra keretében a régi fényében ragyogó Rám-szakadékot járhattuk be újra.

→ Tovább
A Cserhát legszebb hegylánca pusztulásában is lenyűgöző

A Cserhát legszebb hegylánca pusztulásában is lenyűgöző

2021.10.21.

Egykor három csúcsa emelkedett büszkén a lágyan hullámzó cserháti dombok fölé, ezekből mára csupán alig másfél maradt meg. Középkori romok koronázta egyetlen, épen maradt sziklaszirtje Szandavár néven ismert, a kéktúrázók Mekkája, kedvelt kirándulócélpont. Az innen nyíló pazar körpanorámát szemlélve bizony csak keveseknek tűnik fel a romok és a Szanda-hegyet alkotó másik két csúcs szívfájdító pusztulása.

→ Tovább