Az ország legszebb túrabélyegzői várnak a Kohász Kéktúrán
A Salgótarjántól Ózdon át Diósgyőrig vadregényes tájakon kanyargó Kohászok Útja szépségeivel és nehézségeivel életre szóló kalandokat ígér a vállalkozó kedvű túrázóknak. Egy páratlan kezdeményezésének hála, a nehézségekből immár eggyel kevesebb van.
Mai rohanó világunkban ritkán tapasztaljuk meg az önzetlen tenni akarás egy olyan szép példáját, melynek végeredményével legutóbbi túrám során, a Kohászok Útjának Istenmezeje és Salgótarján közt kanyargó szakaszán szembesültem.
Számos túramozgalom bejárása áll már mögöttem, így bizton állíthatom, hogy az ország legszebb túrabélyegzői kerültek kihelyezésre egy lelkes kis társaság, Ákos, Levente és Róbert munkájának és erőfeszítéseinek köszönhetően. Mindezt tették egy olyan nehéz sorsú, magára hagyott régióban, ahol a turizmus akár kitörési pont is lehetne, ahol ennek ellenére sajnos ritka vendég nem csupán a bakancsos, de az autós turista is.
Pedig, aki meg szeretné ismerni kicsiny hazánk hamisítatlan rögvalóságát és egyben egyik legszebb, erdélyi hangulatot idéző vidékét, annak legalább egyszer érdemes lenne végigjárnia a Kohász Kéktúrát, melynek sorsa majdnem ugyanolyan hányatott, mint azoknak a vidékeknek, amelyeket összeköt.
Istenmezeje, bélyegzőhely a községházánál
Hossza bő 120 kilométer, melyet öt túranapra bontva kényelmesen teljesíthetünk. Története immár több mint fél évszázadra nyúlik vissza, 1968 és 1970 közt festették fel jelzéseit az Ózdi Kohász természetjáróinak kezdeményezésére. Régebben sokan járták a Medves-vidéket, az Óbükköt és a Bükköt is átszelő ösvényeit, a teljesítésért kiadott csodaszép jelvények darabszáma ezerötszáz felé közelít.
A rendszerváltást követő években azonban a magyar nehézipar fellegvárainak romba dőlésével a kohászat gyakorlatilag megszűnt, így értelemszerűen egyre kevesebben járták ezt a nagy múltú kohászvárosokat összekötő turistaútvonalat is. Az utak elgazosodtak, a kihelyezett bélyegzők réges-régen eltűntek, mutatóba maradt belőlük itt-ott 1-2 darab, a jelzések sok helyen egyre hiányosabbak, kopottabbak lettek. Egyre nehezebbé vált a bejárás, és a kiírt túramozgalom teljesítése is.
Az elmúlt években azonban szorgos kezeknek hála, megújultak a jelzések, a mozgalom igazolófüzetének telepecsételése azonban sok helyen még mindig elég nehézkesnek bizonyult továbbra is. Elérhető bélyegző kevés akadt, ha volt kocsma, bolt, vagy éppen posta, akkor nyitvatartási időben megoldható volt a pecsételés, de legtöbbször maradt a fénykép.
Ezt az áldatlan állapotot elégelte meg egy lelkes kis társaság, Ákos, Levente és Róbert. Elhatározták, hogy megszervezik és lebonyolítják a bélyegzők és a bélyegzőtartó ládikák elkészítését, majd azok kihelyezését. Interneten szerveződő kis csapatuk tenni akarása, lelkesedése másokra is átragadt, bármerre is indultak, elhatározásukat jó szándék és szerencse segítette.
Az ország legszebb bélyegzőinek elkészítését a keszthelyi Saliber nyomda vállalta.
A rajzolat a Kohászok Útjának jelvényét ábrázolja, az igazolópontok nevei külön-külön, kiegészítésképpen kerültek a bélyegzőkre. A pecsétek nyelét egy ózdi asztalos üzem készítette el, melyben egy nyugdíjas pedagógus, Kovácsné Évike segédkezett lelkesen. A párját ritkítóan szépen kivitelezett, praktikus bélyegzőtartó dobozkák Levente keze munkáját dicsérik.
Bárna
Miután elkészültek a remekművek, Ákoséknak rekordidő alatt és megnyugtató módon, biztonságos helyekre kitéve sikerült lebonyolítaniuk a Salgótarjántól Diósgyőrig kanyargó túra újonnan elkészült bélyegzőinek és azok ládikáinak kihelyezését. Több mint 500 kilométeres útjuk üzemanyagköltségét Levente főnökének köszönhették. Szinte minden ponton akadtak segítőik. Salgótarjánban például a helyi kerékpárosok közbenjárására a Galcsik Fogadóban sikerült elhelyezni a pecsétet. Istenmezején és Szentléleken az önkormányzat fogadta pozitívan a kezdeményezést, Bárnán maga a polgármester segített, Sátán és Mályinkán a helyi vendéglátóipari egység tulajdonosai fogadták lelkesen a patinás mozgalom megújult bélyegzőit. Ákosék nem mulasztották el terveikbe beavatni a Kohászok Útjának élő legendáját, az egykori ózdi kohómérnököt, Wenzel Pétert sem. Péter bácsit többször felkeresték otthonában, és tájékoztatták a fejleményekről, melyeket az idős természetjáró is nagy örömmel fogadott.
Bárna pecsételőhely
És hogy mit tehetünk mi, túrázók ennek a remek kezdeményezésnek az elismeréséért? Elég annyi, hogy felkészülünk az útra, fogjuk a hátizsákot, felhúzzuk a bakancsot, és végigjárjuk a Kohász Kéktúrát, hogy évek múltán ne az elöregedés, hanem a lenyomat elhasználódása miatt kelljen majd cserélni ezeket a csodaszép bélyegzőket.
A cikk először 2021 szeptemberében jelent meg.
A Pilis déli kilátópontjai
2024.04.19.Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.
→ Tovább
110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház
2024.04.19.Pazar kilátás, remek ételek, történelmi időket idéző, viharvert falak és madárcsicsergős természeti környezet várja azokat a kirándulókat akik fellátogatnak az Esztergom határában emelkedő Vaskapu-hegy ékkövéhez, az idén 110 éves Brilli Gyula Menedékházhoz. Az 1914-ben épült turistaotthon gyalogosan, kerékpárral, de akár autóval is jól megközelíthető.
→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága
2024.04.18.Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.
→ Tovább
