Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg:
2021. március 16.

Festői sziklaszirt Epöl határában

A Keleti-Gerecse egy kevésbé ismert, ám messziről is hívogató bércéről megkapó látvány tárul elénk. Szemlélődő természetjáróknak ez nem csupán egy kőkupac, hangulata és értékei miatt inkább sziget, semmint hegy.

Térképböngészés közben akadtam rá a Keleti-Gerecse egy olyan szegletére, ami számomra fehér folt volt, és ahol egy hatalmas területen csupán egy nyúlfarknyi turistautat találni. Ez a bizonyos, mindössze 1,3 km-t és 166 méter szintemelkedést magában foglaló zöld háromszög jelzésű út a Bajna és Epöl között fekvő legendás Őr-hegyre vezet fel, és rövidsége ellenére is bőven tartogat élményt, még pontosabban egy látványos barlangot, valamint fantasztikus panorámát. Erről a felfedezőutamról az Öreg-lyukat bemutató túraajánlatomban írtam, de ittjártamkor más érdekesség is felkeltette a kíváncsiságomat, miközben az őr-hegyi kilátást csodáltam.

A közelben ugyanis ragyogó sziklaszirtek húzódnak, melyek égbe magasodó, fehérlő sziklái leginkább mediterrán tájakat idéznek, és amely látványról egyből az jutott az eszembe: fel kéne rá menni.

Azóta több alkalommal is elhaladtam az epöli országúton, ami fölé oly csalogatóan emelkedik ez a térképen egyszerűen csak Kősziklának, vagy Nagy-sziklának nevezett, mindössze 315 méter magas hegyecske, de a legutóbb már nem voltam rest félreállni és megmászni ezt a nem csupán természetjáró, de siklóernyős szemmel is vonzó magaslatot.

Siklóernyős-hegynek is nevezik. Miközben egy széles földúton elkezdtem felkapaszkodni rá, éppen a fejem felett suhant el egy ernyős, bizonyítva, hogy nem véletlenül keresztelték el erről a sportról az epöliek Fehér-sziklaként is emlegetett hegyét. A mindössze 600 főt számláló takaros kis községtől csupán egy kilométert kell megtennünk az aszfalton Máriahalom irányába, majd a majorságnál balra, kelet felé ráfordulunk a sziklatetőre vezető földútra.

Messziről még oly nagynak hatottak ezek a sziklák, de ahogy a kopár hegyoldalban emelkedtem, egyre kisebbnek és jelentéktelenebbnek tűnt az áhított hegy. Csalóka ez a kietlen táj, mert a távolságot és a méreteket nehéz mihez viszonyítani, csupán a gyaloglással töltött idő és a szintemelkedés segített a dolgok megítélésében. A felmenet során viszont a tekintetem egyre inkább a lábam elé szegeződött, kiderült ugyanis, mégsem olyan sivár ez a táj, mint az elsőre látszik.

A szárazgyep élettelen színét ragyogó sárga virágok törték meg, melyek helyenként kimondottan nagy foltokban lepték el a hegyoldalt. Szívet melengető látvány ez a szikrázó napsütésben vakítóan fehérlő sziklák tövében, aminek kontúrját a tavaszi kék ég adta. Nünükék, katicák és számos más bogár nyüzsgött, párt és új otthont keresve a kopár talajon, ami nemrég még oly kihaltnak tűnt.

A jó láthatóan crossmotorral is járt ösvény egészen a sziklaszirt legmagasabb pontjáig vezet, ahol csúcskő is áll, de sajnos a védett gyepeket más irányba is szanaszét szabdalják a járművek alkotta nyomvonalak. Ne térjünk le az ösvényről, hiszen Natura 2000, azaz kiemelt jelentőségű természetmegőrzési övezetben járunk, még pontosabban az Epöli szarmata vonulatnak nevezett, 16 négyzetkilométer kiterjedésű, több darabból álló területegyüttesen. Ezeknek a változatos élőhelyeknek különböző ritka értékei vannak. Itt, a Kőszikla közvetlen környezetében szárazgyepek, valamint karsztbokorerdők jellemzőek, de ide nem messze találjuk hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű löszgyepét, amely Máriahalom, Bajna, Nagysáp és Sárisáp határában található.

A területhez kötődő legfontosabb európai közösségi jelentőségű élőhelyek és fajok: pannon cseres tölgyesek, meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik fontos orchidea-lelőhelyei; pannon molyhos tölgyesek és síksági pannon löszgyepek. Az állatfajok közül fontos kiemelni az ürgét vagy a gyászcincért, a dolomit és mészkőszirteken fészkelő hollót, növények közül pedig a leánykökörcsint vagy a piros kígyósziszt.

Nem tudnám megmondani, mennyi időt töltöttem láblógatással a Kőszikla tetején, élvezve a végtelen panorámát, a tavaszi szellőt és a napot, a ragyogó kék eget, egyszóval azt a szabadságérzetet, amit csak a természet tud igazán megadni az embernek. Az alattam terepasztalként elterülő tájba merengtem. Epöl és az országúton néha elhaladó járművek zaját elfújta a szél, hangtalanná téve az emberi tevékenységet, és csak a felettem légi násztáncukat járó hollók időnként kiadott „krug-krug” hangja törte meg a fülemben zúgó szelet.

Mondhatni átszellemülve, időtlenül figyeltem a környezetem. Jól sejtettem korábban, hogy ez egy kiváló hely a relaxálásra. Körpanorámájában rálátunk a közeli Őr-hegy barlangot rejtő szirtjére, a Gerecse többi magaslatára, a Zsámbéki-medence hullámzó dombjaira, valamint a távoli Pilis vonulatára és a budai hegyekre is. Idővel elteltem a sziklán töltött magánnyal és leballagtam a hegyről. Útközben még vissza-visszanéztem a csodálatos sziklataréjra, ami számomra a béke szigetét testesítette meg erre a kis időre, és aminek hangulatát, panorámáját minden természetszerető embernek csak ajánlani tudom.

A cikk először 2020 márciusában jelent meg.

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

2021.10.08.

Van egy hely a Pilis és a Visegrádi-hegység határán, ahol borongós időben is klassz kirándulni. Sőt, lehet, hogy furcsa lesz elsőre, de a párás, kissé ködös, őszi háttér a Dera-szurdokban még inkább emeli az élményfaktort. A mohás kőtömbök kerülgetése, a patakátkelések, a gerincen végigvezető sziklás ösvény kalandos túrát biztosít, és bizony nehéz betelni a látvánnyal.

→ Tovább
Őszi séta a Dunakanyar legsokszínűbb városában – Vác

Őszi séta a Dunakanyar legsokszínűbb városában – Vác

2021.10.05.

Vác bámulatos: nemcsak azért, mert itt lépten-nyomon történelmi emlékekbe botlunk, mert megdöbbentő módon több száz múmia került innen elő és mert Szentendrén is túltéve igazi cukrászda-nagyhatalom, hanem azért is, mert a városban tulajdonképpen egy kétkilométeres sétával is simán el lehet tölteni akár egy egész napot.

→ Tovább
Libegve a fekete hegyek világába

Libegve a fekete hegyek világába

2021.09.28.

Ötnapos őszi kiruccanásunk Montenegró páratlan hegyvidékének felfedezéséről szólt, az utolsó túranapra azonban alaposan elfáradtunk. Szerencsére a hegyi élményről és a fantasztikus panorámáról még így sem kellett lemondanunk.

→ Tovább