Meglepetésszurdok „Egy pocsolya emlékirataival”

Joó Annamária

2020.02.17.

Friss levegő, fehér mészkősziklafalak között kanyargó, könnyen járható ösvény, völgyárokban csörgedező patak, egy igazi „ősemberbarlang”, mesélő telefonfülke az erdő szélén és remek panoráma a Budai-hegyekre. Mindezt tudja a Máriaremete határában lévő Remete-szurdok.

Az elmúlt hetek időjárása eléggé változékonyra sikeredett. Hol sziporkát szórt a napfény, hol zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék, hol meg a szűnni nem akaró szél szinte minden örömöt elfújt, amit a téli napsütés széthintett a tájon. Ha ilyen kiszámíthatatlan időben, mégis kirándulni vágynánk (és miért ne vágynánk?!), érdemes olyan célpontot választani, ami a lakóhelyünkhöz viszonylag közel van, gyorsan lejárható, mégis érdekes, változatos terepen vezet. Mi most a Pesthidegkút Máriaremete városrészében található Remete-szurdokot vettük célba.

1 / 26

Fotó: Somogyvári D. György

A helyszín azért is ideális, mert egyrészt a túra kiindulópontja, a máriaremetei kegytemplom könnyen megközelíthető akár tömegközlekedéssel is (Hűvösvölgy felől az 57, 157, 257-es busszal), de a templomkert körül parkolóhelyet is találunk, másrészt a szurdok nem hosszú, egy kellemes sétával bárkinek teljesíthető, és tele van érdekes látnivalókkal.

A máriaremetei Kisboldogasszony-bazilika ősfás parkjának bejárata

Fotó: Somogyvári D. György

Kapcsolódó cikkek

Az Ördögárok, Budapest láthatatlan patakja

Öt klassz hely, ahol jó hűsölni a kánikulában

A kecses tornyú Kisboldogasszony-bazilikát körbevevő hatalmas ősfás parkból több turistaút is indul, de nekünk ez esetben a kék jelzést kell követni egészen a szurdok bejáratáig. Néhány száz méteren keresztül a környékbeli utcákon kanyargunk, de alig tíz perces sétával elérkezünk az erdő széléig, ahol rögvest a szurdok árnyékban fürdő, széles ösvényén találjuk magunkat.

Klassz volt elindulni a völgyszorosban, mert ezúttal szép, tavaszias időnk volt, hűs szellő fújt, sütött a nap és éles, tiszta árnyékokat rajzolt a megbarnult levelek szőnyegezte talajra.

A Remete-szurdok széles sétaútja könnyen járható, még masszívabb babakocsival is. Az Országos Kéktúra és a Mária-út is átvezet rajta

Fotó: Somogyvári D. György

Ahogy egyre beljebb haladtunk, körülöttünk meredek, sziklás, fehér szurdokfalak magasodtak, és az Ördög-árok patakja is mellénk szegődött, vize kis zúgókat alkotva, bugyborékolva futott a medrében. Kisebb gyerekeknek igazán izgalmassá teszi a kirándulást a „patakozás”: lehet falevelet úsztatni, kavicsokat gyűjteni, és természetesen vízállástól függően, óvatosan patakba gázolni.

A szurdokvölgyben folyik az Ördög-árok időszakos patakja

Fotó: Joó Annamária

A patakátkelések csak még izgalmasabbá teszik az amúgy is hangulatos útvonalat

Fotó: Somogyvári D. György

A szurdok széles, jól járható sétaútja egyben tanösvény is, öt, helyenként összetagelt tájékoztató táblával. Azt azért minden estre jó tudni, hogy a völgyben fokozottan védett területen járunk.

A Máriaremetei-szurdokvölgy ugyanis 1974 óta védett, majd 1978-ban a Budai Tájvédelmi Körzethez csatolták fokozottan védett természetvédelmi területként, jelenleg pedig a Duna–Ipoly Nemzeti Park része.

A következő látnivaló, amiért érdemes felkapaszkodni a patakvölgyből, az a Remete-barlang. A szurdok környékén egyébként közel 20 kisebb-nagyobb barlangot találunk, ám a kijelölt útról egyedül ez látható (tábla is jelzi). A patak túloldalán, a meredek sziklafalba mélyedve, hívogatóan tátongott a barlang nyílása. Amivel viszont mi most nem számoltunk, hogy esőzések után ez az egyébként nem túl megerőltető emelkedő az üreg bejáratához, a sártól nagyon csúszóssá válik, és bizony könnyű rajta hasra esni – ezt saját példával tudom bizonyítani. Végül néhány kisebb sziklába és fagyökérbe csimpaszkodva, több kilónyi sárral a bakancsunkon csak sikerült feljutni a barlanghoz.

A patakmeder fölötti hegyoldalban bújik meg a Remete-barlang, amely szabadon látogatható. A barlangnyíláshoz egy viszonylag meredek kaptatót kell leküzdenünk, de megéri

Fotó: Joó Annamária

A régészeti ásatások során előkerült leletek szerint ez egy igazi „ősemberbarlang”, mivel a középső kőkorszaktól a középkoron át minden történelmi korszakban lakott volt. (Egy méretes matrac a barlang csarnokában arról tanúskodik, hogy a mai napig megfordulnak benne ideiglenes lakók.)

Nevét az 1700-as évek végén itt élt pálos rendi remetéről kapta. A 44 méter hosszú, kb. 15 méter magas üreg tágas bejárati része még napvilágnál is bejárható, de a félreeső zugokhoz már érdemes zseblámpát vinni magunkkal.

A mintegy másfél kilométeres látványos völgyszoros végén, kiérve az erdőből, a sorompó után jobbra megéri egy kis kitérőt tenni Remeteszőlős házai közé, ahol egy különleges telefonfülkére bukkanhatunk: méghozzá Örkény belvárosból elcsatangolt telefonfülkéjére a Ballada a költészet hatalmáról című novellájából. Ha belépünk a 70-es éveket idéző retró fülkébe, és felvesszük a kagylót, akkor – random módon kiválasztott Örkény egyperceseket – hallgathatunk ismert színészek tolmácsolásában. Ezúttal sem csalódtam Örkény humorában, mert miközben a szurdokséta alatt összegyűjtött, bakancsomra és nadrágomra ragadt tetemes mennyiségű sarat nézegettem, a telefonfülke az „Egy pocsolya emlékiratai”-val örvendeztetett meg.

Örkény elkóborolt „egyperces” telefonfülkéje és könyvmegálló is várja a kirándulókat a Bodzaliget Pihenőparkban, Remeteszőlősön

Fotó: Joó Annamária

De nemcsak a 2013 óta itt álló, mesélő telefonfülke okoz meglepetést, hanem a szépen rendben tartott, kulturált környezete is. Van itt könyvmegálló – ahol a környező padokon kedvünkre beleolvashatunk a kiválasztott könyvbe – meg mezítlábas tanösvény és zenélő szökőkút is. A mezítlábas séta ilyenkor télvíz idején nem biztos, hogy jó öltet, de nyáron az árnyas fák alatt kellemes élményt nyújthat.

A pihenőpark része a Mezítlábas tanösvény is, mellette zenélő ivókút díszeleg. Ottjártunkkor sajnos épp nem muzsikált

Fotó: Somogyvári D. György

Az alig 10 perces irodalmi kitérő után, visszatértünk az erdőbe, és a kék körtúra jelzésen, a már embernyire szűkülő ösvényen felkaptattunk a Hosszú-erdő-hegy oldalába.

A fehér mészkősziklák tetején több szép kilátópontot is megcsodálhatunk, ahonnan Remeteszőlősre, a Hidegkúti-medencére és azt körülölelő hegyek ormaira tapaszthatjuk tekintetünket.

Remeteszőlős látképe a Remete-hegyi-kőfülkével a Hosszú-erdő-hegy szikláiról

Fotó: Somogyvári D. György

Mészkősziklák a Hosszú-erdő-hegy oldalában, a háttérben a Hárs- és a János-hegy domborulatai

Fotó: Somogyvári D. György

Miután áttértünk a hegy másik oldalára, meredek lejtő következett. Ami nyáron, száraz időben nem lett volna vészes, csakhogy télen, eső után voltunk, és ilyenkor a meredek lejtők a sártól még meredekebbek és csúszósabbak. Erre néhány seggre huppanás után hamar rájöttünk. (Egy túrabot sokat segített volna a haladásban.) Majd egy viszonylag vízszintes szakaszt követően ismét egy rövid sárban cuppogós lejtmenet jött, és pár perc alatt vissza is értünk a szurdok bejáratáig, ahonnan az Ördögárok út – Zsíroshegyi út kombója elvezetett a Nagyboldogasszony téren található kerekes Szent-kútig.

A máriaremetei kerekes Szent-kutat a 20. század elején építették, és 1996-ban újították fel

Fotó: Somogyvári D. György

A kis kápolnaszerű építményen egy dombormű is van, amelyen középen Mária a gyermek Jézussal és két imádkozó angyallal látható.

Innen már csak átkelünk az Ördög-árok hídján, és a Péch Antal úton vissza is érkezünk kiindulópontunkhoz, a kegytemplom parkjához. A közel 4,5 kilométeres máriaremetei körtúrát mindenkinek ajánljuk, aki szeret látványos, változatos terepen kirándulni, a Remete-szurdok pedig kisgyerekkel, egyedül, szerelmesen andalogva, kutyával és barátokkal is remek célpont, mert igaz, hogy nem túl hosszú, de könnyen bejárható (akár nagyobb kerekű babakocsival is), és telis-tele van különleges látnivalókkal. Ha kisebb gyerekekkel vágunk neki a szurdoksétának, akkor a kegytemplom parkjában lévő szuper játszótér kiváló helyszín a lurkóknak a túrára hangolódásra vagy az azutáni felesleges energiák levezetésére.