Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2020. február 17.

Meglepetésszurdok „Egy pocsolya emlékirataival”

Friss levegő, fehér mészkősziklafalak között kanyargó, könnyen járható ösvény, völgyárokban csörgedező patak, egy igazi „ősemberbarlang”, mesélő telefonfülke az erdő szélén és remek panoráma a Budai-hegyekre. Mindezt tudja a Máriaremete határában lévő Remete-szurdok.

Az elmúlt hetek időjárása eléggé változékonyra sikeredett. Hol sziporkát szórt a napfény, hol zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék, hol meg a szűnni nem akaró szél szinte minden örömöt elfújt, amit a téli napsütés széthintett a tájon. Ha ilyen kiszámíthatatlan időben, mégis kirándulni vágynánk (és miért ne vágynánk?!), érdemes olyan célpontot választani, ami a lakóhelyünkhöz viszonylag közel van, gyorsan lejárható, mégis érdekes, változatos terepen vezet. Mi most a Pesthidegkút Máriaremete városrészében található Remete-szurdokot vettük célba.

A helyszín azért is ideális, mert egyrészt a túra kiindulópontja, a máriaremetei kegytemplom könnyen megközelíthető akár tömegközlekedéssel is (Hűvösvölgy felől az 57, 157, 257-es busszal), de a templomkert körül parkolóhelyet is találunk, másrészt a szurdok nem hosszú, egy kellemes sétával bárkinek teljesíthető, és tele van érdekes látnivalókkal.

A kecses tornyú Kisboldogasszony-bazilikát körbevevő hatalmas ősfás parkból több turistaút is indul, de nekünk ez esetben a kék jelzést kell követni egészen a szurdok bejáratáig. Néhány száz méteren keresztül a környékbeli utcákon kanyargunk, de alig tíz perces sétával elérkezünk az erdő széléig, ahol rögvest a szurdok árnyékban fürdő, széles ösvényén találjuk magunkat.

Klassz volt elindulni a völgyszorosban, mert ezúttal szép, tavaszias időnk volt, hűs szellő fújt, sütött a nap és éles, tiszta árnyékokat rajzolt a megbarnult levelek szőnyegezte talajra.

Ahogy egyre beljebb haladtunk, körülöttünk meredek, sziklás, fehér szurdokfalak magasodtak, és az Ördög-árok patakja is mellénk szegődött, vize kis zúgókat alkotva, bugyborékolva futott a medrében. Kisebb gyerekeknek igazán izgalmassá teszi a kirándulást a „patakozás”: lehet falevelet úsztatni, kavicsokat gyűjteni, és természetesen vízállástól függően, óvatosan patakba gázolni.

A szurdok széles, jól járható sétaútja egyben tanösvény is, öt, helyenként összetagelt tájékoztató táblával. Azt azért minden estre jó tudni, hogy a völgyben fokozottan védett területen járunk.

A Máriaremetei-szurdokvölgy ugyanis 1974 óta védett, majd 1978-ban a Budai Tájvédelmi Körzethez csatolták fokozottan védett természetvédelmi területként, jelenleg pedig a Duna–Ipoly Nemzeti Park része.

A következő látnivaló, amiért érdemes felkapaszkodni a patakvölgyből, az a Remete-barlang. A szurdok környékén egyébként közel 20 kisebb-nagyobb barlangot találunk, ám a kijelölt útról egyedül ez látható (tábla is jelzi). A patak túloldalán, a meredek sziklafalba mélyedve, hívogatóan tátongott a barlang nyílása. Amivel viszont mi most nem számoltunk, hogy esőzések után ez az egyébként nem túl megerőltető emelkedő az üreg bejáratához, a sártól nagyon csúszóssá válik, és bizony könnyű rajta hasra esni – ezt saját példával tudom bizonyítani. Végül néhány kisebb sziklába és fagyökérbe csimpaszkodva, több kilónyi sárral a bakancsunkon csak sikerült feljutni a barlanghoz.

A régészeti ásatások során előkerült leletek szerint ez egy igazi „ősemberbarlang”, mivel a középső kőkorszaktól a középkoron át minden történelmi korszakban lakott volt. (Egy méretes matrac a barlang csarnokában arról tanúskodik, hogy a mai napig megfordulnak benne ideiglenes lakók.)

Nevét az 1700-as évek végén itt élt pálos rendi remetéről kapta. A 44 méter hosszú, kb. 15 méter magas üreg tágas bejárati része még napvilágnál is bejárható, de a félreeső zugokhoz már érdemes zseblámpát vinni magunkkal.

A mintegy másfél kilométeres látványos völgyszoros végén, kiérve az erdőből, a sorompó után jobbra megéri egy kis kitérőt tenni Remeteszőlős házai közé, ahol egy különleges telefonfülkére bukkanhatunk: méghozzá Örkény belvárosból elcsatangolt telefonfülkéjére a Ballada a költészet hatalmáról című novellájából. Ha belépünk a 70-es éveket idéző retró fülkébe, és felvesszük a kagylót, akkor – random módon kiválasztott Örkény egyperceseket – hallgathatunk ismert színészek tolmácsolásában. Ezúttal sem csalódtam Örkény humorában, mert miközben a szurdokséta alatt összegyűjtött, bakancsomra és nadrágomra ragadt tetemes mennyiségű sarat nézegettem, a telefonfülke az „Egy pocsolya emlékiratai”-val örvendeztetett meg.

De nemcsak a 2013 óta itt álló, mesélő telefonfülke okoz meglepetést, hanem a szépen rendben tartott, kulturált környezete is. Van itt könyvmegálló – ahol a környező padokon kedvünkre beleolvashatunk a kiválasztott könyvbe – meg mezítlábas tanösvény és zenélő szökőkút is. A mezítlábas séta ilyenkor télvíz idején nem biztos, hogy jó öltet, de nyáron az árnyas fák alatt kellemes élményt nyújthat.

Az alig 10 perces irodalmi kitérő után, visszatértünk az erdőbe, és a kék körtúra jelzésen, a már embernyire szűkülő ösvényen felkaptattunk a Hosszú-erdő-hegy oldalába.

A fehér mészkősziklák tetején több szép kilátópontot is megcsodálhatunk, ahonnan Remeteszőlősre, a Hidegkúti-medencére és azt körülölelő hegyek ormaira tapaszthatjuk tekintetünket.

Miután áttértünk a hegy másik oldalára, meredek lejtő következett. Ami nyáron, száraz időben nem lett volna vészes, csakhogy télen, eső után voltunk, és ilyenkor a meredek lejtők a sártól még meredekebbek és csúszósabbak. Erre néhány seggre huppanás után hamar rájöttünk. (Egy túrabot sokat segített volna a haladásban.) Majd egy viszonylag vízszintes szakaszt követően ismét egy rövid sárban cuppogós lejtmenet jött, és pár perc alatt vissza is értünk a szurdok bejáratáig, ahonnan az Ördögárok út – Zsíroshegyi út kombója elvezetett a Nagyboldogasszony téren található kerekes Szent-kútig.

A kis kápolnaszerű építményen egy dombormű is van, amelyen középen Mária a gyermek Jézussal és két imádkozó angyallal látható.

Innen már csak átkelünk az Ördög-árok hídján, és a Péch Antal úton vissza is érkezünk kiindulópontunkhoz, a kegytemplom parkjához. A közel 4,5 kilométeres máriaremetei körtúrát mindenkinek ajánljuk, aki szeret látványos, változatos terepen kirándulni, a Remete-szurdok pedig kisgyerekkel, egyedül, szerelmesen andalogva, kutyával és barátokkal is remek célpont, mert igaz, hogy nem túl hosszú, de könnyen bejárható (akár nagyobb kerekű babakocsival is), és telis-tele van különleges látnivalókkal. Ha kisebb gyerekekkel vágunk neki a szurdoksétának, akkor a kegytemplom parkjában lévő szuper játszótér kiváló helyszín a lurkóknak a túrára hangolódásra vagy az azutáni felesleges energiák levezetésére.

Mi is újra gyerekek lettünk a Gyadai Tanösvényen

Mi is újra gyerekek lettünk a Gyadai Tanösvényen

2020.10.02.

A Naszály északi lábánál kialakított körtúra főleg akkor tökéletes választás, ha gyerekkel vágsz neki, de egy kellemes ősz eleji séta helyszíneként sem utolsó. Szakadék felett átívelő függőhídon lépdeltünk és hosszú pallósoron vesztünk bele a sűrű erdőbe.

→ Tovább