Magyarkúti kéktúra
A Börzsöny legmagasabb csúcsait sorakoztató központi tömbjén kívül, az alacsonyabb fekvésű peremvidékein is találunk igazán látványos kilátóhelyeket. A Nagy-Kő-hegyi Lokó-pihenő szelídebb magassága ellenére is hozza a tökéletes panoráma élményt, és még nagyon meg sem kell izzadnunk érte.
Budapest felől közelítve a Dunakanyar bal oldali nyitó települése, Verőce. Ha egy kicsit messzebbre tekintünk a Duna-parti vendéglátóhelyek és a kerékpárút mindig forgalmas sávjától, Magyarkúton idilli kirándulóhelyet találunk. A község külterületi részei – Magyarkút, Aranyoskút – nem mindig voltak a Börzsöny szabadon látogatható kirándulóhelyei. A 19. század vége előtt a püspökség és a nagymarosi uradalom elzárt erdőbirtokai feküdtek itt.
1889-ben, a Verőce fellendítésében szerepet játszó, főként budapesti nyaralótulajdonosok, mint például a vasgyáros Swadló Ferenc (aki mellesleg Verőcén borászkodott is), lánya gyógyulásáért forrást emelt. Magyarkút szíve, a megépülő Irma-forrás és az 1900-as évek elején felavatott drégelypalánki vasútvonal magyarkúti állomásai a fellendülő turistaforgalmat szolgálták. Az ezt követő időszakban a majálisozó tömeg vette birtokba, ami az egykori szocialista világban is fő attrakciója volt a szabadidő eltöltésének.
A harmincas évek után gomba módra szaporodó nyaralók, üdülők gondoskodtak Magyarkút benépesítéséről. Az egyre növekvő látogatottsághoz vendéglátóhely is dukált, amit a magyarkúti csárda testesített meg. Az 1930-as Váci Hírlap így jellemezte a helyet: „Ahol megszámlálhatatlan pohár sörök tűntek el a jó országúti portól kitikkadt torkokon”. Az idők során a hangulat ugyan változott, de a helyszín maradt, napjainkban a gyermekes családok „szabadidőparkja”. Tavaly januárban adták át az Országos Kéktúra (Nagymaros és Nógrád közötti OKT-szakasz) itteni állomásának játszóterét, melyet pályázati pénzből koordinált az Ipoly Erdő Zrt.
Összességében minden feltétel adott egy kellemes túra indításához.
A minimális szintkülönbséget bejáró könnyű körtúra vadregényes természeti környezete, gyönyörű, ligetes szálfaerdői révén mégsem hagynak hiányérzetet bejáróikban.
A kéktúraállomás pecsételőhelye a Pipás kocsma kerítésén található. Miután megtettük a szükséges előkészületeket, magunkhoz vettünk némi elemózsiát, a kék négyzet jelen indultunk el a játszótér bal oldalán. Egy rakodó mellett pár méternyire fel is tűnik a Kék jól ismert útjelző oszlopa (Magyarkúti letérő), mely balra irányított minket.
A Keskeny-bükki-patak csordogáló vizét átugorva, a Vizkelety Lászlóról elnevezett szakaszon kezdtük meg az emelkedést. A 70 éves Kéktúra-mozgalom egyik kezdeményezője méltó névadója az útvonalnak. Jól járható széles földúton kapaszkodtunk felfelé a Magas-hegy lapos gerincére. Hátunk mögött már egészen szép kilátás bontakozott ki. A ligetes jellegű fennsíkon elvész a magasság szerepe, a természet szépségét a 300 méter egyáltalán nem csorbítja.
Kellemes sétautunkról a Szokolya felé ágazó kék kereszt hamarosan leválik, ezt az útvonalat évekkel korábban már szintén bejártuk. A Magyarkúttól kb. 3 kilométernyire álló Magas-hegyi jelzőtábla is csak 266 méteres magasságot mutat, jelezve a szelíd domborzati viszonyokat. Alig 120 méter szintkülönbséggel már el is értük túránk „csúcspontját”, a Nagy-Kő-hegy panorámás ormát.
A Zsuffa Kálmán építészmérnök tervei alapján épült esőbeállót 2009-ben a Lokomotív Turistaegyesület 60. jubileumára emelték. 2017 óta pedig újabb kéktúrás pecsételőhellyel is gazdagodott a mozgalom. A Lokó-pihenő „Józsi padjával” együtt alkalmas pihenőpont a panoráma élvezetére.
Kelet felé fordulva folytattuk rögtönzött kéktúránkat Nógrád felé. A Les-völgyben zakatoló, Szokolya és Berkenye közti vasút feletti gerincen megmaradt a fennsík ligetes jellege. A Kis-Kő-hegy nyergénél az informáló oszlopról a pár évvel ezelőtt még meglévő útjelzők eltűntek, maradt a QR-kód, ha valaki keresné az irányt. Továbbereszkedtünk a Nagy-Kő-hegy oldaláig, ahol a Les-völgyben elértük a sínpárt. Éles jobb kanyarral a kék keresztre váltva ismét emelkedőbe kezdett utunk, felkapaszkodva a Kis-Kő-hegy oldalába. A Téglás-kúthoz vezető jelzések lekoptak, így ezt a kitérőt elvétettük.
A kék jelzésre való visszacsatlakozás ismét egy nagyon kellemes sétányszerű utat hozott. Az Aranyoskúti-völgy széles, árnyas földútját a mellette kanyargó Keskeny-bükki-patak teszi még hangulatosabbá. Az Aranyoskút melletti pihenőpadokat Magyarkút közelsége teszi még vonzóbbá. Ide akár még babakocsival is könnyedén el lehet sétálni, így téve teljessé egy családi kirándulást. Magyarkútra visszaérve nem tudtunk ellenállni a kocsma illatainak, így kénytelenek voltunk pótolni a ledolgozott kalóriákat.
Túránk zárásaként elkanyarodtunk az Aranyoskúti kilátóhelyhez, mely akár gyalog vagy autóval is megközelíthető. A magas sziklaperem egészen szokatlan szögből mutatja a Dunakanyart, mely így tette teljessé magyarkúti túránkat.
A Pilis déli kilátópontjai
2024.04.18.Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.
→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága
2024.04.18.Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.
→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor
2024.04.16.„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.
→ Tovább
