Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2021. december 23.

„Tátra-látó” kilátók

A hideg idő beköszöntével rendszeresen tűnnek fel a neten szebbnél szebb fotók a Tátra hófödte csúcsairól, amelyeket nézegetve felötlik az emberben, hogy milyen jó lenne ezt élőben is látni. Persze a fotók többsége profi géppel készült és utólag megmunkált, viszont egy dolgot nem adnak vissza: azt a fantasztikus érzést, amikor ott állsz a hegytetőn, és a lábaid előtt hullámzik szinte a teljes egykori magyar Felvidék.

Egy jól időzített egynapos kirándulással bárki átélheti ezt a nagyszerű élményt. Késő ősztől kora tavaszig az igazán tiszta, hidegfront utáni napokon ugyanis gyakran adódik olyan kedvező időjárási helyzet, hogy a hazai hegyekről észak felé tekintve akár a lengyel határig, a Magas-Tátra hófödte, csipkés vonulatáig szárnyalhat a kíváncsi tekintet. Ráadásul ezért a látványért legtöbbször nem is kell különösebben nagy dolgokat tenni, elég egy picivel korábban kelni, rászánni egy napot, és egy kicsit gyalogolni a téli álmát alvó természetben. A Budapest feletti János-hegytől a zempléni Nagy-Milicig az Északi-középhegység számtalan csúcsa csábít egy remek, egynapos „Tátra-látó” kirándulásra.

Fotósok kedvence: a Salgó

A vadromantikus hangulatot árasztó várrom koronázta Salgó a Karancs–Medves-vidék egyik legszebb kilátást nyújtó hegyorma. Népszerűsége nem csupán kedvező földrajzi fekvésében rejlik, a jó megközelíthetőség legalább ugyanakkora súllyal esik a latba, amikor egy hidegfront utáni reggelen fotós kirándulást tervezgetünk. Budapesttől alig másfél órányi autóútra fekszik Zenthe Ferenc szülőfaluja, Salgóbánya, amelynek faluvégi parkolójából a 625 m-es magasságban trónoló Salgó várának meghódítására elegendő egy bő negyedórás masszív kapaszkodás.

A romos falakat az ezredforduló tájékán részben restaurálták, felmagasították, a róluk nyíló kilátásról pedig Petőfi is lelkesen számolt be, nála szebben senki azóta: „Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közeli szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.”


A Salgóra azonban nem csupán a csodás kilátás és a történelmi hangulat miatt érdemes elindulni, a vár és környéke a Boszorkány-kővel remek célpont egy tökéletes, egynapos családi kiránduláshoz is. A várhegy évszázados bükkerdejében fából készült, nyitható-csukható kis tájékoztató táblák, faragott állatfigurák és a több évtizedes Csipkerózsika-álmából felébresztett tornapálya eszközei nyújtanak további számos lehetőséget a tartalmas kikapcsolódáshoz.

Vadregényes rom a Cserhát szívében: Szandavár

A Cserhát közepén emelkedő Szanda-hegynek egykor három csúcsa tört merészen az ég felé, ezekből mára jóindulattal számolva is talán másfél maradt meg. A mohó kőbányászat szerencsére megkímélte a hegylánc legkeletibb tagját, a középkori vár romjait rejtő, 529 m magas csúcsot, amelyről pazar kilátás nyílik a környékre, és természetesen kristálytiszta, hideg téli időben a Magas-Tátra hósipkás bérceit is megpillanthatjuk.

A fővárostól alig egyórányi autókázásra fekvő, eldugott, csendes, kis palóc faluban, Szandaváralján érdemes letenni az autót, legszerencsésebb a kéktúrabélyegzőnek otthont adó kis téren, a buszfordulónál parkolni. Akár a Szondi, akár a kék jelzés mentén a Dózsa György utcában vágunk neki a felfelé vezető útnak, mindenképpen ízelítőt kaphatunk a palóc népi építészet megkapóan szép, archaikus elemeiből. A várhegy tövében fakadó Mária-forrás felé kellemes, enyhén emelkedő szekérúton haladhatunk.


A forrásnál lévő kereszt érdekessége, hogy ezt a helybéliek a mára teljesen elbányászott Péter-hegyről, az egykori búcsújáró helyről hozták le és mentették meg a pusztulástól. A várrom felé az utolsó métereken meredek kapaszkodó vezet, de az innen nyíló pazar panoráma minden fáradságunkért kárpótol. Miután kigyönyörködtük magunkat, a zöld rom és a csatlakozó zöld Z jelzésen ereszkedhetünk vissza a faluba. Érdekesség, hogy ez volt közel 70 éven át az országos kék jelzés útvonala is.

A Zemplén gyöngyszeme: a regéci vár

Talán a legemlékezetesebb Tátra-látásunk fűződik a Zempléni-hegység egyik legszebb várromjához, a 639 m magas dácitkúpra épült regéci várhoz, II. Rákóczi Ferenc gyermekkorának helyszínéhez. Egy március eleji kéktúrázás során Encsről indulva Sátoraljaújhelyig igyekeztünk, az első napon Regécen volt a szállásunk. A korai naplemente a regéci vár fokán ért utol minket, csodáltuk a narancsvörösen izzó, épülő-szépülő várfalakat, a színeket, a formákat és a lenyugvó nap fényében bíborszínű köntösbe öltözött, gyönyörű zempléni tájat.

A Tátrára egyáltalán nem számítottunk, ám egyszer csak a Gergely-hegy hatalmas tömbje mellett a távolban, a látóhatár peremén feltűnt egy sötét, csipkés sziluett. A Magas-Tátra!


Ahogy teltek a percek, fokozatosan, egyre szebben és élesebben rajzolódtak ki a hegység jellegzetes, csipkés körvonalai, majd szépen lassan eltűntek az egyre gyorsabban leereszkedő zempléni éjszakában. Talán húsz percig tartott ez a tünemény, az élmény viszont életre szólt, azóta is emlegetjük. A regéci várat legkönnyebben a várhegy lábánál elterülő erdő szélén kialakított parkolóból lehet megközelíteni, amely a Huták völgyébe vezető aszfaltos útról lekanyarodó, széles szekérúton érhető el. Aki tud és szeret egy picivel többet gyalogolni, annak a faluból induló kék jelzésű ösvényt ajánlom, amely a várhegy nyergéig együtt fut a zempléni Rákóczi-túra piros jelzésével.

A legek kilátója a Bükkben: a Petőfi-kilátó

A Bükk és az Ózdig hullámzó vadregényes Óbükk hegyei esnek hazai viszonylatban a legközelebb a Magas-Tátrához, így a vidék északi irányú kilátást nyújtó csúcsairól – Örvény-kő, Látó-kő, Ózd környéki hegyek – túráink során szinte bármikor megpillanthatjuk a történelmi magyar–lengyel határvonalat alkotó hegyláncot. A csodás környezetben megbújó Bánkúti turistaháztól alig negyedórányi sétára fekszik a 956 m magas Bálvány csúcsán felépített Petőfi-kilátó, amely az egyik legbiztosabb Tátra-látó hely.

A feljutáshoz gyalogosan számtalan turistaút közül választhatunk, de aki Bánkútra autóval érkezik, annak sem kell csalódnia a Bükkben. A Mályinkától Bánkútig gyönyörű erdőkben kanyargó, keskeny aszfaltút talán a legszebb hazai szerpentin a közforgalom számára még nyitva álló autós hegyi útjaink közül.

A torony története is „leg”, a leginkább szívet melengető história, ugyanis a kilátó léte a diósgyőri turisták lelkes összefogásának köszönhető, akik az acélgyártól ajándékba kapott kiszuperált vastornyot darabokra szedték, majd ennek elemeit egyenként, saját kezűleg vitték fel a Bálványra, ahol újra összeszerelték.


Maga a torony tériszonyosoknak nem igazán ajánlott, mert az utolsó szintjére egy függőleges vaslétrán kell felkapaszkodni, amely mutatvány – különösen így télvíz idején – okozhat némi izgalmat. A kilátás ugyanakkor egyszerűen magával ragadó, a Bükk-fennsík töbreitől a Mátrán és az Óbükkön át a Tátráig nyújtózik előttünk az egykori magyar Felvidék jelentős része.

Az ország tetején: a Kékes és Galyatető

A Mátra és egyben az ország legmagasabb csúcsait valószínűleg mindenki ismeri. Hálás célpontok egy egynapos fotós – vagy éppen családi – kirándulásra, mert járművel is könnyedén megközelíthetők, továbbá számtalan hosszabb-rövidebb környékbeli túra remek kiindulópontjai.

A legtöbb csodálatos tátrás fotó a galyatetői Péter hegyesén álló kilátóból készül.


A néhány évvel ezelőtt még elhanyagolt állapotban lévő andezittornyot a közelmúltban felújították, 13 méterrel felmagasították, így magasan a lombkoronaszint felett állva tökéletes körpanorámában gyönyörködhetünk. Egyik kedvencem ez a kőtorony, ugyanis életemben először éppen a Galya-kilátó teraszán állva adatott meg az a nagyszerű élmény, hogy láthassam milyen is az, amikor a lábaim előtt hullámzó, hófehér paplanból csak a hegycsúcsok emelkednek ki, és a végtelennek tűnő ködtenger peremén, valahol a messzeségben a szigetként kiemelkedő Magas-Tátra hósipkás bércei zárják a látóhatárt. A szomszédos Kékestetőt talán nem is kell bemutatni. Az északi sípálya lejtőjének tetején állva is gyakran meg lehet pillantani a távoli lengyel határhegyeket, de ha már itt vagyunk, és nyitva van, akkor érdemes a tévétorony teraszáról is körbenézni, mert közel 1100 m-es magasságban állva olyan, mintha repülőről néznénk az alattunk hullámzó, csoda szép magyar hegyvidéket.

A cikk először 2021 januárjában jelent meg.

Csereháti csoda a fülemülék völgyében: Szanticska

Csereháti csoda a fülemülék völgyében: Szanticska

2022.11.28.

Budapesttől jó kétszáz kilométerre, Miskolc és Kassa közt, a Hernádtól a Sajóig elterülő, szelíd lankáival megkapó szépségű, ámde turisták által ritkán látogatott, félreeső dombvidék, mely nevét az egykoron mindent beborító cseres-tölgyes erdőkről kapta, ez a Cserehát.

→ Tovább
Végtelen nyugalom a Nyírség kies homokvidékén

Végtelen nyugalom a Nyírség kies homokvidékén

2022.11.22.

Ritkán adatik meg az Országos Kékkörön, hogy körtúrában tegyünk meg egy etapot, és végig a kéken tudjunk haladni. Nos, ennek is eljött az ideje, hisz Létavértes környékén egy nagy kanyart tesz meg az Alföldi Kéktúra, melynek során kiindulási pontunkra fogunk visszaérni, miközben csodás réteket, lápokat, erdei szakaszokat érintünk, és persze mindenhol a hatalmas homokmezők.

→ Tovább