„Tátra-látó” kilátók
A hideg idő beköszöntével rendszeresen tűnnek fel a neten szebbnél szebb fotók a Tátra hófödte csúcsairól, amelyeket nézegetve felötlik az emberben, hogy milyen jó lenne ezt élőben is látni. Persze a fotók többsége profi géppel készült és utólag megmunkált, viszont egy dolgot nem adnak vissza: azt a fantasztikus érzést, amikor ott állsz a hegytetőn, és a lábaid előtt hullámzik szinte a teljes egykori magyar Felvidék.
Egy jól időzített egynapos kirándulással bárki átélheti ezt a nagyszerű élményt. Késő ősztől kora tavaszig az igazán tiszta, hidegfront utáni napokon ugyanis gyakran adódik olyan kedvező időjárási helyzet, hogy a hazai hegyekről észak felé tekintve akár a lengyel határig, a Magas-Tátra hófödte, csipkés vonulatáig szárnyalhat a kíváncsi tekintet. Ráadásul ezért a látványért legtöbbször nem is kell különösebben nagy dolgokat tenni, elég egy picivel korábban kelni, rászánni egy napot, és egy kicsit gyalogolni a téli álmát alvó természetben.
A Budapest feletti János-hegytől a zempléni Nagy-Milicig az Északi-középhegység számtalan csúcsa csábít egy remek, egynapos „Tátra-látó” kirándulásra.
Fotósok kedvence: a Salgó
A vadromantikus hangulatot árasztó várrom koronázta Salgó a Karancs–Medves-vidék egyik legszebb kilátást nyújtó hegyorma. Népszerűsége nem csupán kedvező földrajzi fekvésében rejlik, a jó megközelíthetőség legalább ugyanakkora súllyal esik a latba, amikor egy hidegfront utáni reggelen fotós kirándulást tervezgetünk. Budapesttől alig másfél órányi autóútra fekszik Zenthe Ferenc szülőfaluja, Salgóbánya, amelynek faluvégi parkolójából a 625 m-es magasságban trónoló Salgó várának meghódítására elegendő egy bő negyedórás masszív kapaszkodás.
A romos falakat az ezredforduló tájékán részben restaurálták, felmagasították, a róluk nyíló kilátásról pedig Petőfi is lelkesen számolt be, nála szebben senki azóta: „Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közeli szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.”
A Salgóra azonban nem csupán a csodás kilátás és a történelmi hangulat miatt érdemes elindulni, a vár és környéke a Boszorkány-kővel remek célpont egy tökéletes, egynapos családi kiránduláshoz is. A várhegy évszázados bükkerdejében fából készült, nyitható-csukható kis tájékoztató táblák, faragott állatfigurák és a több évtizedes Csipkerózsika-álmából felébresztett tornapálya eszközei nyújtanak további számos lehetőséget a tartalmas kikapcsolódáshoz.
Vadregényes rom a Cserhát szívében: Szandavár
A Cserhát közepén emelkedő Szanda-hegynek egykor három csúcsa tört merészen az ég felé, ezekből mára jóindulattal számolva is talán másfél maradt meg. A mohó kőbányászat szerencsére megkímélte a hegylánc legkeletibb tagját, a középkori vár romjait rejtő, 529 m magas csúcsot, amelyről pazar kilátás nyílik a környékre, és természetesen kristálytiszta, hideg téli időben a Magas-Tátra hósipkás bérceit is megpillanthatjuk.
A fővárostól alig egyórányi autókázásra fekvő, eldugott, csendes, kis palóc faluban, Szandaváralján érdemes letenni az autót, legszerencsésebb a kéktúrabélyegzőnek otthont adó kis téren, a buszfordulónál parkolni. Akár a Szondi, akár a kék jelzés mentén a Dózsa György utcában vágunk neki a felfelé vezető útnak, mindenképpen ízelítőt kaphatunk a palóc népi építészet megkapóan szép, archaikus elemeiből. A várhegy tövében fakadó Mária-forrás felé kellemes, enyhén emelkedő szekérúton haladhatunk.
A forrásnál lévő kereszt érdekessége, hogy ezt a helybéliek a mára teljesen elbányászott Péter-hegyről, az egykori búcsújáró helyről hozták le és mentették meg a pusztulástól. A várrom felé az utolsó métereken meredek kapaszkodó vezet, de az innen nyíló pazar panoráma minden fáradságunkért kárpótol. Miután kigyönyörködtük magunkat, a zöld rom és a csatlakozó zöld Z jelzésen ereszkedhetünk vissza a faluba. Érdekesség, hogy ez volt közel 70 éven át az országos kék jelzés útvonala is.
A Zemplén gyöngyszeme: a regéci vár
Talán a legemlékezetesebb Tátra-látásunk fűződik a Zempléni-hegység egyik legszebb várromjához, a 639 m magas dácitkúpra épült regéci várhoz, II. Rákóczi Ferenc gyermekkorának helyszínéhez. Egy március eleji kéktúrázás során Encsről indulva Sátoraljaújhelyig igyekeztünk, az első napon Regécen volt a szállásunk. A korai naplemente a regéci vár fokán ért utol minket, csodáltuk a narancsvörösen izzó, épülő-szépülő várfalakat, a színeket, a formákat és a lenyugvó nap fényében bíborszínű köntösbe öltözött, gyönyörű zempléni tájat.
A Tátrára egyáltalán nem számítottunk, ám egyszer csak a Gergely-hegy hatalmas tömbje mellett a távolban, a látóhatár peremén feltűnt egy sötét, csipkés sziluett. A Magas-Tátra!
Ahogy teltek a percek, fokozatosan, egyre szebben és élesebben rajzolódtak ki a hegység jellegzetes, csipkés körvonalai, majd szépen lassan eltűntek az egyre gyorsabban leereszkedő zempléni éjszakában. Talán húsz percig tartott ez a tünemény, az élmény viszont életre szólt, azóta is emlegetjük. A regéci várat legkönnyebben a várhegy lábánál elterülő erdő szélén kialakított parkolóból lehet megközelíteni, amely a Huták völgyébe vezető aszfaltos útról lekanyarodó, széles szekérúton érhető el. Aki tud és szeret egy picivel többet gyalogolni, annak a faluból induló kék jelzésű ösvényt ajánlom, amely a várhegy nyergéig együtt fut a zempléni Rákóczi-túra piros jelzésével.
A legek kilátója a Bükkben: a Petőfi-kilátó
A Bükk és az Ózdig hullámzó vadregényes Óbükk hegyei esnek hazai viszonylatban a legközelebb a Magas-Tátrához, így a vidék északi irányú kilátást nyújtó csúcsairól – Örvény-kő, Látó-kő, Ózd környéki hegyek – túráink során szinte bármikor megpillanthatjuk a történelmi magyar–lengyel határvonalat alkotó hegyláncot. A csodás környezetben megbújó Bánkúti turistaháztól alig negyedórányi sétára fekszik a 956 m magas Bálvány csúcsán felépített Petőfi-kilátó, amely az egyik legbiztosabb Tátra-látó hely.
A feljutáshoz gyalogosan számtalan turistaút közül választhatunk, de aki Bánkútra autóval érkezik, annak sem kell csalódnia a Bükkben. A Mályinkától Bánkútig gyönyörű erdőkben kanyargó, keskeny aszfaltút talán a legszebb hazai szerpentin a közforgalom számára még nyitva álló autós hegyi útjaink közül.
A torony története is „leg”, a leginkább szívet melengető história, ugyanis a kilátó léte a diósgyőri turisták lelkes összefogásának köszönhető, akik az acélgyártól ajándékba kapott kiszuperált vastornyot darabokra szedték, majd ennek elemeit egyenként, saját kezűleg vitték fel a Bálványra, ahol újra összeszerelték.
Maga a torony tériszonyosoknak nem igazán ajánlott, mert az utolsó szintjére egy függőleges vaslétrán kell felkapaszkodni, amely mutatvány – különösen így télvíz idején – okozhat némi izgalmat. A kilátás ugyanakkor egyszerűen magával ragadó, a Bükk-fennsík töbreitől a Mátrán és az Óbükkön át a Tátráig nyújtózik előttünk az egykori magyar Felvidék jelentős része.
Az ország tetején: a Kékes és Galyatető
A Mátra és egyben az ország legmagasabb csúcsait valószínűleg mindenki ismeri. Hálás célpontok egy egynapos fotós – vagy éppen családi – kirándulásra, mert járművel is könnyedén megközelíthetők, továbbá számtalan hosszabb-rövidebb környékbeli túra remek kiindulópontjai.
A néhány évvel ezelőtt még elhanyagolt állapotban lévő andezittornyot a közelmúltban felújították, 13 méterrel felmagasították, így magasan a lombkoronaszint felett állva tökéletes körpanorámában gyönyörködhetünk.
Ez az egyik kedvencem, ugyanis életemben először éppen a Galya-kilátó teraszán állva adatott meg az a nagyszerű élmény, hogy láthassam milyen is az, amikor a lábaim előtt hullámzó, hófehér paplanból csak a hegycsúcsok emelkednek ki.
A végtelennek tűnő ködtenger peremén, valahol a messzeségben a szigetként kiemelkedő Magas-Tátra hósipkás bércei zárják a látóhatárt. A szomszédos Kékestetőt talán nem is kell bemutatni. Az északi sípálya lejtőjének tetején állva is gyakran meg lehet pillantani a távoli lengyel határhegyeket, de ha már itt vagyunk, és nyitva van, akkor érdemes a tévétorony teraszáról is körbenézni, mert közel 1100 m-es magasságban állva olyan, mintha repülőről néznénk az alattunk hullámzó, csoda szép magyar hegyvidéket.
A cikk először 2021 januárjában jelent meg.
bükk / szanda vára / karancs-medves-vidék / Cserhát / kékes / salgó / Galyatető / zempléni-hegység / petőfi-kilátó / regéc vára / magas-tátra
A Pilis déli kilátópontjai
2024.04.18.Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.
→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága
2024.04.18.Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.
→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor
2024.04.16.„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.
→ Tovább
