Horogra akadva a Palotai-Bakony sziklaszurdokjaiban
Csak egyórányira a fővárostól, csak pár száz méter szint, csak csodás táj; csak élvezni lehet a Csór községtől északra elterülő dolomittérség szépségeit, változatosságát. Csak tájékozódni kell jól, az igencsak szokatlan útvonalvezetés ezt megköveteli.
A bezárt Csóri csuka csárda melletti parkolóból indultunk zegzugos utunkra. A bekerített vízmű kerítését elhagyva felfelé indult a zöld jelzés a Kilátó-hegyre, ahol fenn egy pirosra festett sintó kapu fogadott. A japán sintó vallás szerint a torii kapu a földi és a más/szakrális világ közötti átjárót jelképezi. „Rajta áthaladva egy nagyobb szentségű térbe érkezünk.” És valóban, most is működött a kapu: alattunk a falucska, távolban a Mezőföld (az Alföld!) elvégződésével, s előttünk a kaland misztikuma.
Ligetes, feketefenyőkkel tarkított, hangulatos domboldalon talpaltunk tovább, két villanyvezeték-nyiladék útját is kereszteztük. A második után egy felhagyott, szemétlerakónak használt dolomitbányára tekinthettünk le.
Kis darabon hétvégi kertek kísértek, majd egy kidőlt fákkal tarkított feketefenyvesben kanyargott ösvényünk keletnek, a Száraz-horog pereme felé. Hogy mi is itt a horog?
A Dunántúlon a mélybe vágódott utakat, a száraz szurdokokat nevezi a nép horognak, amit az intenzívebb csapadékvíz „hornyolt” ki.
A zöld sávból kiágazó jelzések kilátóhelyhez vittek, a dolomitplató peremére, ahol mesés látvány várt. (Aztán a tapasztalatlanabbaknak vissza a zöldre!) Mi kellő óvatossággal végigmentünk a sziklaszurdok peremén vezető „partizánösvényen”. Alig tértünk vissza a jelzett útra, már meredeken ereszkedtünk alá a Száraz-horogba. Megilletődve haladtunk a zord, sötét völgy mélyén a kidőlt fák között, az égbe szökő fehér dolomitsziklák lábánál.
Mielőtt kitágult volna a kanyon, már 180 fokos fordulattal kapaszkodtunk is felfelé a szurdok nyugati peremére, amely egy rövid, de emlékezetesen meredek sziklaél legyőzése után elragadó kilátással jutalmazott: most csodálhattuk meg a szemközti, keleti oldal letöréseit, ahol alig fél órája jártunk.
A sziklagerinc lelaposodott, leereszkedett. Itt is sok kidőlt fát kellett kerülgetnünk, éppúgy, mint a Száraz-horog további részén.
A sok kidőlt fa is áldozata lehet a klímaváltozásnak: szárazság, viharos szelek. És a pusztulásukba besegít a dolomiton lévő vékony talaj, a terep meredek lejtőszöge, no és másodlagosan a gombák és a rovarok tevékenysége is. És sajnos az ember is az egynemű, döntően egy fajt tartalmazó, így a természetes biodiverzitást nélkülöző erdőkkel.
Mielőtt kiértünk volna a völgyből, már üzent a Palotai-Bakony honvédségi gyakorlóterülete: a turistaút két oldalán egykori harcászati gyakorlatok gödrei (tankállás, lövészárok) emlékeztettek a „Béketábor” harciasságára.
A fátlan dolomitfennsíkon az „Ötfa” nevű csomóponthoz tartottunk. Az öt fát nem tudtuk beazonosítani, de innen valóban öt felé ágaztak szét az utak. Mi itt a délkeletnek tartót választottuk, amely a Nagy-tisztás nyugati szélén tartott a Mandulás felé.
Alig kanyarodtunk a zöld sávon északnak, feltűnt a nagy attrakció, a Szenes-horog szenzációsan sziklás túlsó partja, ahol egy órán belül leszünk majd.
A szurdokba rövid, de meredek út vezetett. A kihívás később a sok kidőlt fa átmászása volt. Nehéz volt a lábuk elé figyelni, hiszen hatalmas sziklák, sziklafalak törtek az égnek a keleti völgyoldalban.
Innen jelzetlen ösvényeken bóklászva cserkésztük be a már ismert zöld sávot, ami a parkolóba vitt. Ja, hogy az idő végig szeles, nyirkos és borult volt? Ezt ritkán vettük észre, a sok szépség lekötötte figyelmünket. És tavasszal is vissza kell térnünk a dolomitsziklagyep és a szurdok- és karsztbokorerdő romantikus hangulata, virító virágai miatt! Mert megragadott a táj, horogra akadtunk.
Térkép: Dorogi András
Pazar sziklakilátók a Bükk-fennsík peremén: a Tar-kő és a Három-kő
2023.04.02.Fent ülünk a felhőkkel kacérkodó, tar homlokú hegytetőn. A világ összes gondja odalent maradt, átölel a csend, melyet csupán a bozótosból felcsendülő, vidám madárcsicsergés tör meg olykor-olykor.
→ Tovább
Retrójárat végállomás: Borsodnádasd Lemezgyár
2023.03.28.Alig hittem a szememnek, amikor néhány évvel ezelőtt egy óbükki túra után Ózd felé buszozva megpillantottam az egykori Borsodnádasdi Lemezgyár környékét a régi kaszinóval, művelődési házzal, világháborús emlékművel és a régen bezárt gyár omladozó bejáratával. Elképesztő volt, mintha az 50-es évekbe csöppentem volna. A közelmúltban történt némi változás, a hihetetlenül retró hangulatú épületek elhagyatottságába az Óbükk Látogatóközpont próbál némi reményt csempészni. Kevés sikerrel.
→ Tovább
A Nyugati-Mátra legérdekesebb csúcsa, a Nyikom
2023.03.27.A Mátrakeresztesről indított, közepes hosszúságú, de annál izmosabb körtúra nem csak kilátásokban gazdag. A Nyikom egyedi kilátója mellett felfedeztünk néhányat a Mátra rejtett kincse közül is.
→ Tovább
Ezúttal egy kevésbé ismert, de annál izgalmasabb várromot mutatunk be, ahonnan még akkor is lélegzetelállító panoráma nyílik, ha nem a legkellemesebb kirándulóidőben hódítjuk meg a „csúcsot”.
A Budapestet szegélyező hegyvidék elsősorban amolyan hétvégi kirándulóterepként él a köztudatban. Ennek megfelelően egymást érik a legszebb természeti látványosságokat és kirándulóhelyeket vagy a legjobb túrákat listázó gyűjtések.
Szenvedésről szó sincs, ájtatosságról is csak annyi, amennyit mi viszünk bele, ugyanakkor ez a börzsönyi keresztekhez elnavigáló jelvényszerző túra bemutatja számunkra a táj kevésbé ismert és hangulatos részeit.
