Afrikából a pusztába – érkeznek a szalakóták

A színpompás szalakóták a vonulás során akár több mint 10 000 km-t is megtesznek, amíg Afrika távoli tájairól visszatérnek a hazai költőhelyekre.

Szöveg:
Fotó:
Adobe Stock
2022. május 7.

A színpompás szalakóták a vonulás során akár több mint 10 000 km-t is megtesznek, amíg Afrika távoli tájairól visszatérnek a hazai költőhelyekre.

A szalakóták április végén-május elején érkeznek vissza Afrikából. Elevennek, az eddigi egyetlen hazai jeladós szalakótának köszönhetően pontos adatok is vannak a telelési helyről, illetve a vonulási útvonalról. Eleven a dél-afrikai Botswanában, a Kalahári Központi Vadrezervátum területén töltötte a telet, költeni pedig mindig a Pest megyei Apaj térségében költött. Ő egyébként rekordernek számít az Európában jelölt szalakóták között, ugyanis 2016-tól 2021-ig, vagyis 5 éven keresztül látta el értékes adatokkal a kutatókat.

Magyarországon az 1950-es éveki­g a szalakóta, a sűrű erdőket kivéve, gyakori köl­tőfaj vol­t szinte az egész országban.

Az 1970-es évek közepétől kezdve azonban állománya erősen zsugorodni kezdett, és az ország számos területéről teljesen eltűnt. Ennek legfőbb oka a számára megfelelő élőhelyek átalakítása volt. A Kárpát-medencében a faj természetes élőhelyei az erdőssztyeppek, az öreg ártéri ligetek, a facsoportokkal tarkított homokpuszták, illetve az erdőfoltokban bővelkedő láprétek és kaszálók voltak.

A 70-es évektől kezdve ezek az élőhelyek jelentősen visszaszorultak. Most gyepekkel, szántókkal, facsoportokkal, magányos öreg fákkal tarkított élőhelyeken fordul elő. Azonban ezeken a helyeken is egyre kevesebb a fészkelésre alkalmas idős fa, facsoport és sok gyep, a legeltetés felhagyásával beerdősül.

A hosszú vonulás során is számos veszély leselkedik rájuk, de sok szalakóta szenved áramütést is. Vártamadárként gyakran ülnek ki magaslatokra, ahonnan beláthatják a környező gyepet. Ezeken a helyeken sokszor a középfeszültségű vezetékek oszlopai jelentik az egyetlen ilyen lehetőséget, a nem megfelelő szigetelés miatt azonban a madarak gyakran szenvednek áramütést.

A védelmi munkának köszönhetően a hazai állomány csökkenése mostanra megállt.

Jelenleg közel 1000 pár fészkel nálunk, főleg a Hevesi-síkon, a Borsodi Mezőségben, a Jászságban, a Kiskunságban és Délkelet-Magyarországon, illetve a Tápió-vidéken. A védelmi munka fontos részét képezi a mesterséges odúk kihelyezése. A szalakóta természetes körülmények között öreg fákban fészkel, zöld küllő és a fekete harkály elhagyott odúit használja. Ezek hiányában a mesterséges odúk jelentenek számukra alternatívát, amelyeket szerencsére szívesen el is foglalnak.

A szakemberek szerint azonban hosszú távon csak a megfelelő élőhelyek védelme jelenthet megoldást. Ennek érdekében fontos lenne a szürke- és fehérnyárasok ismételt telepítése, a legeltetéses gazdálkodás erősítése, illetve a mozaikos élőhelyek fenntartása.

Ismerkedés a szalakótákkal

Aki szeretne szalakótát látni, kíváncsi az élőhelyükre, annak érdemes felírni a nyári úti célok közé a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Szalakóta tanösvényét. A Tiszabábolnáról induló útvonal a szalakóták életét, védelmét és a Borsodi Mezőség tájképi- és természeti értékeit mutatja be.

A szegedi Fehér-tó közelében álló Szalakóta Látogatóközpontnál is kialakítottak egy tanösvényt, amely nem csak a szalakótákkal kapcsolatos védelmi tevékenységet mutatja be, de megismerkedhetünk a természetbarát gyepgazdálkodással, a szikes gyepek élővilágával. A tanösvény egy része a halastó nádszigetében, egy víz felett épített pallósoron halad végig, egy kilátóból pedig a szegedi Fehér-tó vízimadarait lehet megismerni.

Bár már lezárult a Rollerproject szalakótavédelmi program, de a honlapjukat érdemes megnézni, mert sok érdekességet olvashatunk ezekről a gyönyörű madarakról.

Cikkajánló