Túraajánlat

Ahol a láp és a homokbuckák találkoznak – a Kolon-tó

A Kolon-tó a Kiskunság legjelentősebb mocsara. A hatalmas kiterjedésű nádas páratlan madárvilágnak ad otthont, de a tóval szomszédos homokbuckák is tele vannak érdekes élőlényekkel.

Szöveg és fotó:
Tóth Judit
2020. május 3.

A Kolon-tó a Kiskunság legjelentősebb mocsara. A hatalmas kiterjedésű nádas páratlan madárvilágnak ad otthont, de a tóval szomszédos homokbuckák is tele vannak érdekes élőlényekkel.

A Kolon-tó medre egy holocén Duna-ágból alakult ki, ez a Duna-Tisza köze egyik legidősebb tórendszere. A régió legjelentősebb lápi jellegű mocsara kb. 5,5 km hosszú és 1,5-2,5 km széles, átlagos vízmélysége 1 méter. Első írásos említése a Tihanyi apátság alapítólevelében (1055-ben) található meg, ahol Culun néven az apátság birtokrészeként írták le, és a területet lólegelőként említik. A feltételezések szerint a név is erre utal, az ótörök qulun szó ugyanis csikót jelent.

Az egyik kedvenc helyem a tónál az Izsákról induló Aqua Colun tanösvény madárlese. A lesig vezető út első néhány kilométere egy homokos dűlőút, az utolsó szakasz azonban a nádas szélén vezet. Mellettünk békák ugrándoznak a vízbe, a szomszédos akácosban egy kakukk kiáltozik, a nádasban egy bölömbika „búg”, amelynek mély, öblös hangja szerintem az egyik legkülönösebb hang a hazai madárvilágban. A madárles mellett egy kilátó is áll, ahová a járványhelyzet miatt most nem szabad felmenni. A lesből számos érdekes madárfajt figyelhet meg az ember. Száraz ágakon napozó kis kárókatonákat, a vízben úszó cigányrécéket, röpködő kék vércséket.

Gyümölcsös és tőzegbánya

A tavat, ahogy az a múltban a hasonló vizenyős, mocsaras területekkel is történt, megpróbálták kiszárítani és művelésre alkalmas területté tenni. A lecsapolási munkálatok a 19. század végén indultak meg és a 20. század közepéig tartottak, de a szomszédos homokbuckákat is próbálták termőre fordítani, többek között gyümölcsfák telepítésével. A tájátalakítás sajnos megtette a hatását, a hajdan gazdag növény- és állatvilág fokozatosan elszegényedett.

DSC_8223

A Kolon-tó legszebb arca

A területen 1952-től tőzegbányászat is folyt. A hajdani tőzegbányák területén a vízmélység az átlagosnál mélyebb, 2-3 méteres. A kitermelt tőzeget bányavasút szállította el. A kitermelés azonban 1959-ben megszűnt, mert a magas vízállás nehezítette a munkát és a tőzeg sem volt igazán jó minőségű.

A terület nagy részét nádas borítja, amely sok madárfaj számára jelent fészkelőhelyet.

A közel ezer páros gémtelepen a gémek, kócsagok mellett egyre gyakoribb fészkelő a fokozottan védett kis kárókatona is. A faj a 90-es évek eleje óta rendszeres fészkelő nálunk, előtte ritkán tűnt fel a hazai tájakon. Népes énekesmadár-állomány is él itt, például fülemülesitke, nádirigó, cserregő és foltos nádiposzáta. A tó körüli nedves gyepeken a nyári lúd mellett a bíbiccel és cankóval, a tavat nyugatról határoló buckavidéken pedig szalakótával, a gyurgyalaggal és a lappantyúval találkozhatunk.

IMG_4707

Cigányréce, számára itt béke és nyugalom van

Fotó: Tóth Judit

Nagy-víz a nádas közepén

A tavon ma már nagyobb, természetes nyílt vízfelületet nem találni, pedig ezek mind a növény-, mind az állatvilág számára fontos élőhelyek. Az utóbbi évtizedben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság élőhely-rehabilitációs munkája során mesterségesen alakítottak ki nyílt víztereket.

Ezek egyike, a Nagy-víz, amely az Izsák és Soltszentimre között kanyargó Bikatorok tanösvény egyik állomása. A tanösvény fura nevét a hasonló nevű buckavonulatról kapta. A több tízhektáros nyílt víz közepén egy szigetet látunk, közepén egyetlen kiszáradt fával, rajta kis kárókatonákkal. A Nagy-víz egészét jól belátni a meder kikotort anyagából épített, hatalmas domb tetejéről.

IMG_4715

Kis sziget a Nagy-víz közepén

Fotó: Tóth Judit

A tanösvény egyik legérdekesebb része számomra, amikor az útvonal a tótól a közeli homokbuckák felé veszi az irányt. A bucka tetejéről gyönyörű táj tárul elénk, szélben lengedező árvalányhajakkal, az ösvény mellett álló idős vadkörtefával, a háttérben nyárfákkal.

DSC_8299

A Kolon-tó szomszédságában a homokbuckák élővilágának tanulmányázozásában is el lehet merülni

Fotó: Tóth Judit

A homokban hangyaleső lárvák tölcséreit látni mindenfelé. A kifejlett hangyalesők szitakötőkre emlékeztető, kecses rovarok, lárváik ellenben nemcsak vérmesek, de úgy is néznek ki, megnyúlt, sarló alakú rágóikkal. Egyes fajok lárvái homokba mélyített fogótölcsért alakítanak ki, ennek alján várják áldozataikat. Legtöbbször hangyákat vagy más rovarokat zsákmányolnak, amelyek, ha egyszer beleestek a tölcsérbe, többet nem jönnek ki onnan.

Mit keres a jukka a Kiskunságban?

A buckáról ismét a tó felé vettük az irányt, átkeltünk egy víz felett átvezető, hangulatos kis fapallón, majd, mivel nem láttuk a jelzést, jobbra indultunk tovább, amerre elszórva fajbemutató táblákat is láttunk. Később kiderült, ez pont a rossz irány volt, mivel az ösvény egy keskeny, de vadregényes útvonalon visszavitt bennünket a kiinduló pont felé. Így visszamentünk a fapallóig, bekapcsoltuk a GPS-t és hamarosan rátaláltunk a helyes útra. Egy kis erdőn haladtunk keresztül, ahol egy gyönyörű erdei tóra is ráakadtunk, amelynek vizében a védett, fehér virágú mocsári békaliliomok virágoztak. A mesebeli kis erdőből már csak néhány erdei tündér hiányzott.

DSC_8322

A Bikatorok tanösvény egyik legszebb része

Fotó: Tóth Judit
IMG_4732

Most virágzik a mocsári békaliliom

Fotó: Tóth Judit

Elhaladtunk a madarász körökben jól ismert helynek számító Kolon-tavi madárvárta mellett. Mellette a Bikatorok 117 méter magas kettős buckája magasodik, amelynek tetején egy kilátó áll. Ez azonban rossz állapota miatt le van zárva a látogatók elől. Mi most nem is másztuk meg a buckát, a mély homokban inkább tovább haladtunk a tó felé.

Ezen a szakaszon kicsit úgy éreztem magam, mintha valahová az amerikai délre csöppentünk volna, ugyanis a homokban mindenfelé jukkákat láttunk. A kerti pálmaliliom (Yucca filamentosa) a kertekben megszokott látvány, de itt a kiskunsági homokon elképesztően furcsa volt látni, ráadásul ilyen nagy mennyiségben. A faj a környékbeli tanyákból vadult ki, és láthatóan nagyon jól érzi itt magát, rendületlenül terjed a homokon, az itteni őshonos növényzet kárárára.

DSC_8371

Tájkép jukkával, a Kiskunságban

Fotó: Tóth Judit
DSC_8380

A nádas mélyén, jobbról békák brekegnek, balról egy bölömbika "búg"

Fotó: Tóth Judit

Hamarosan ismét elértük a tavat, ahol egy hosszú pallósornak köszönhetően mélyen begyalogolhattunk a nádasba, az ott kialakított madárlesig. Innen egy nyílt vizes felületre látni, ahol cigányrécék és hattyúk mellett ismét kis kárókatonának láttunk. Késő délután volt már, amikor az ismert úton visszamentünk az autóhoz. A harmadik tanösvény meglátogatására sajnos már nem volt időnk, pedig a tó déli szegélyén haladó, Páhiból induló Kolon-tavi orchideák tanösvény is sok szépséget ígér. Különösen most, hisz most kezdenek virágozni a Páhi-rétek orchideái.

További információk, érdekességek a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, illetve a kolon-to.com oldalon.

Most inkább csak gondolatban menj túrázni!

Bár mi „békeidőben” aktív kikapcsolódásra igyekszünk buzdítani az olvasóinkat, a koronavírus terjedése miatt kialakult helyzetben nekünk is az a felelősségünk, hogy felhívjuk a figyelmet a járványügyi intézkedések betartásának fontosságára. A természet megvár. Éppen ezért most mi is azt szeretnénk kérni, hogy saját és embertársai érdekében mindenki maradjon otthon, és a tartalmainkat a kanapén olvasgatva, egyelőre csak virtuálisan folytassa az ország felfedezését. Ehhez tovább fogjuk közölni a cikkeket és a posztokat, mert egyrészt utazni gondolatban is jó, másrészt ilyenkor van idő elmenteni azokat az izgalmas helyeket, amelyekre majd a járvány lecsengése után érdemes lesz ellátogatni. Addig is mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánunk!

Cikkajánló