Budai hegyek piros útján - II. rész

Ez a változatos túra évszaktól függetlenül is kiváló családi program vagy a hegység bebarangolását, megismerését jelentő felfedezőút lehet. A piros útvonal látnivalói külön-külön is megérnek egy kirándulást, ugyanakkor egyben lejárva egy kisebb vándorútként is tekinthetünk rá.

Szerző:
Lánczi Péter - MTSZ
Fotó:
Lánczi Péter - MTSZ
2024. január 15.

Ez a változatos túra évszaktól függetlenül is kiváló családi program vagy a hegység bebarangolását, megismerését jelentő felfedezőút lehet. A piros útvonal látnivalói külön-külön is megérnek egy kirándulást, ugyanakkor egyben lejárva egy kisebb vándorútként is tekinthetünk rá.

Budaörsről indul az a 30 km hosszú piros jelzésű turistaút, amely a Budai-hegységet átszelve egészen Pilisszentivánig vezet. Ezt a távot mi megfelezve, két külön túraajánlóban mutatjuk be, nem csupán a táv hosszúsága, hanem rengeteg élményt adó látnivalói miatt is. Az első szakaszban a budai táj ismertebb helyszíneit jártuk be: a Budaörsi-kopároktól a János-hegyen át érkeztünk meg a Szépjuhászné pihenőhelyéhez, most pedig folytatva a vándorlást a hegység kevésbé ismert, ugyanakkor változatos természeti látnivalót tartogató részei következnek.

A kevésbé ismert piros út

A budai pirosra kevesen tekintenek fő túraútvonalként, holott a tájegységen keresztül vezető jelzése a legmagasabb prioritású utak közé sorolja. Ez talán azért van, mert ennek a piros útnak nincsen saját túramozgalma vagy egyéb, megkülönböztetett tematikája, valamint a budai hegyekben rengeteg turistaösvény fonódik, melynek kikapcsolódást nyújtó bőségében ez a jelzés gyakorlatilag beleolvad.

A Gyermekvasút Szépjuhászné állomáshoz nem csupán vonattal érkezhetünk. A Budakeszi úton közlekedő 22-es busz lehetővé teszi a budai piros bejárásának kényelmes logisztikáját. Korábban itt szakítottuk meg az utat, ez alkalommal pedig jobban szét is nézünk az elsősorban büféjéről és gyermekvasútjáról ismert, ugyanakkor más látnivalót is tartogató helyszínen. A parkoló mellett ugyanis nemcsak játszóteret, de a fák között egy elfeledett település rommonostorát is meglelhetjük.

Egy szentély romjai
Ezt a pálos monostort a 14. század elején kezdték el építeni a későbbi Budaszentlőrinc, a korábbi Nándor település közelében. A kolostort Károly Róbert, majd Nagy Lajos adományai virágoztatták fel, utóbbi 1381-ben egy itáliai hadjáratáról magával hozta a rend névadójának, Remete Szent Pálnak egy ereklyéjét is. Ennek különálló kápolnát emeltek.

A budaszentlőrinci pálos kolostor

A budaszentlőrinci kolostor a 15. században már az egész pálos rend főmonosotra volt, és egy ideig Fráter György, a híres államférfi és későbbi erdélyi vajda is a falai között élt. Bátori László szerzetes pedig itt halt meg, miután a Hárs-hegy csúcsa alatti, ma róla elnevezett barlangban húsz évet töltött, elsőként fordítva magyarra a teljes bibliát. A monostor akkoriban jelentős átépítéseken és bővítésen esett át: a kolostorépület meglehetősen tekintélyes méretűre, több mint 70 méter hosszúra nőtt, hozzá háromhajós templom kapcsolódott. Sok más történelmi épületünkhöz hasonlóan ezt a kolostort is a törökök dúlták fel a 16. században, és ezt követően már sosem épült újjá. Köveit a környék építkezéseihez elhordták, s mára csak az alapjai látszanak.

2001-ben a főtemplom szentélyében szabadtéri oltárt állítottak fel, nem messze tőle Remete Szent Pál fából készült emlékoszlopa áll. Találunk itt továbbá egy fehér kőoszlopot is, ami a nemrégiben kialakított Pálos út elmélkedésre hívó üzenetét is tartalmazza.

A Hárs-hegy oldalában
Szépjuhásznétól közel 18 km-es táv vár ránk a budai és pilisi hegyek között fekvő Pilisszentivánig, de egyébként a gyaloglás során több kiszállási lehetőség is akad. A piros sávjelzést a Gyermekvasút sínjeit keresztezve a Nagy-Hárs-hegy oldalában kezdjük követni. Ha kedvünk tartja, érdemes kitérőt tenni a panorámás hegytetőre, ahol a Kaán-Károlyról elkeresztelt robusztus kilátótorony enged madártávlatot a főváros egy részére, a Budai-hegység északi területeire, a távolban a Gerecse, a Pilis és a Börzsöny vonulataira.

Alig tettünk meg pár lépést a forgalmas Budakeszi úttól, máris egy vadregényesnek ható, sziklás, mohos ösvényen trappolunk a Kis-Örögárok felett, a Nagy-Hárs-hegy nyugatra leszaladó gerincén. Ezt az erdei idillt kisvártatva megtöri a Szépjuhászné út, aminek keskeny aszfaltcsíkján kénytelenek vagyunk néhány métert megtenni (a balesetek elkerülése érdekében ezt fokozott figyelemmel tegyük), mielőtt felhágnánk a Budai-hegység egy kevesek által ismert panorámás magaslatára.

Fekete-fej
A 386 méter magas Fekete-fej mondhatni a szomszédos Hárs-hegy „kistestvére”. Meredek kaptatóval vezet fel rá a piros ösvény, amely alsó szakaszán szálalóerdőket és lékeket láthatunk, felső szakaszán pedig „őserdőket” sok holtfával és cserjével, illetve természetes formavilággal. A védelmet élvező köves, sziklás hegykúpon számos értékes növényfaj él, például a nyár elején virágzó nagyezerjófű vagy a turbánliliom.

A hegy csúcsán valaha fából készült kilátótorony magasodott, manapság csupán egy zászlórúd, illetve egy földmérésipontként szolgáló vasoszlop, és egy pad található. Télen a növényzet valamivel több kilátást tartogat északi irányba, máskor azonban a lombok csak egy kis ablakon át engedik a nézelődést.

Köves ösvényen leereszkedünk a hegyről Adyliget határába, ahol a Feketefej utcát keresztezve Nagykovácsi felé vesszük az irányt. Itt, ha szeretnénk, meg is szakíthatjuk az utat, erre a közeli buszmegálló ad lehetőséget, amit a főútra kivezető Feketefej utcán érhetünk el. Ha maradunk a piroson, akkor legközelebb Nagykovácsiban pihenhetünk meg, addig viszont a Kecske-hát és a Kopasz-erdő többnyire monotonnak ható, helyenként erdős, máshol kitett, csalitos szakasza következik. Valamivel kevesebb mint 6 km-ről van szó, aminek elsődleges báját a csend és a nyugalom jelenti, miután erre kevesebben kirándulnak.

Borz-barlang
Mielőtt a Kopasz-oldal tölgyesében enyhe ereszkedésben megérkeznénk Nagykovácsiba, egy erdészeti úton kis kitérőt tehetünk a Borz-barlanghoz. A régészeti szempontból is jelentős sziklaüreg kis szádája nem is sejteti, hogy a hegy gyomrában egy elágazó, több szintes, és mindösszesen 116 méter hosszú járatrendszer húzódik. A Triász dachsteini mészkőben kialakult Borz-barlangban többek között függőcseppkő, állócseppkő, szalmacseppkő, cseppkőzászló és borsókövek is láthatók. A jelenleg denevérek és pelék otthonául szolgáló járatból a feltárás során értékes leletek kerültek elő. A kitöltésben rengeteg állatcsontot, köztük egy közel 100 ezer éves bölény koponyadarabját, és néhány bronzkori embercsontot is találtak.

Az Ördög-árok mentén fekvő Nagykovácsi „zsákfalu”, azaz a hegyek közé zárt nagyközség csendes nyugalmát közúton csak egy irányból lehet megközelíteni. Találunk itt mindent, amire egy kirándulónak szüksége lehet: bolt, étterem, cukrászda és buszjárat nyújtanak kényelmet, amennyiben szeretnénk megpihenni a településen átvezető piros túránkon.

Csodás panoráma a Nagy-Szénáson
A jelzések a Szeles utca házai mentén vezetnek fel a Nagy-Szénás fenyvesekkel, karsztbokorerdővel, sziklagyepekkel tarkított oldalába. Már a felfelé tartó út során is csodás kilátásban lesz részünk, de a katarzis a hegy 550 méter magas csúcsáig még várat magára. Itt ugyanis a kopasz, gyepes-árvalányhajas hegytetőn semmi sem zavarja a fenséges körpanorámát, egyszerre több tájban is gyönyörködhetünk.

Alattunk a Nagykovácsi medencéje terül el, az előbb már megismert településsel a középpontjában. Mögötte a Budai-hegyek vonulata húzódik, köztük a hegység legmagasabb pontjával, a Nagy-Kopasz kilátóval ékesített lapos csúcsával. Ettől jobbra fordulva a vele azonos magasságú Kutya-hegy sötét csúcsa tornyosul. Észak felé feltűnik a gerecsei Hegyes-kő és Nagy-Gete, valamint a Pilis teljes vonulata, utóbbinak a fókuszában a Pilis-hegy látványos monstrumával. Távolabb tekintve a Visegrádi-hegység vonala tűnik fel északkeleten pedig (tiszta időben) a Mátra tömege sejlik. Természetesen Budapest jellegzetes magaslatai sem maradnak az összképből: jól kivehető innen a Hármashatár-hegy antennákkal tűzdelt bérce, és könnyű felismerni a kilátóval ékesített János-hegyet, előtte pedig a szintén messzelátóval bíró Hárs-hegyet.

A kopár, és ebből fakadóan páratlan panorámát nyújtó helyről azt kell tudni, hogy a hazai természetvédelem egyik ikonikus pontja, Magyarország mindössze három, Európa Diploma által jegyzett területének egyike (Tihany és Ipolytarnóc mellett). Nem véletlenül, ugyanis az egész világon egyedül a Szénások fokozottan védett lejtőin él a pilisi len, de megtalálható itt többek között a szentiváni len vagy a szintén ritka István király-szegfű is, amelyek kifejezetten érzékenyek a taposásra, ezért ne hagyjuk el a kijelölt ösvényt a fokozottan védett területen.

Ismét áll kereszt a csúcson!

Történt ugyanis, hogy még 2023 nyarán vadálok felgyújtották a hegytetőn álló jelképet. Idén januártól azonban egy vállalkozó engedély nélkül újra felállította a keresztet, majd ezt követőn feljelentette magát a rendőrségen, de azt ígérte, ha bárki ismét eltávolítja, akkor ő újra megépíti. Anno a kereszt lerombolása, majd az újraállítási szándék hírei nagy felháborodást és vitát váltottak ki a természetvédők és a keresztet visszaállítani kívánók között. Ez a vita, és a hatósági procedúra jelenleg is tart, azzal a különbséggel, hogy a Nagy-Szénás tetején jelenleg áll a kereszt.

Észak felé leereszkedve a hegytetőről megpillanthatjuk a Nagy-Szénás másik új fejlesztését, egy egyedi esőbeállót, ami a legendás Nagy-szénási turistaház helyén emeltek. A Duna Ipoly Nemzeti Park által EU-s pénzből kivitelezett építmény méretei az 1926-ban áldozatos munkával felépített menedékház méreteinek felelnek meg, a körülötte lévő mellvéd pedig azt idézi fel, hogy mekkora volt az épület fénykorában. Mellette látható maradt Bajnok Béla pilisvörösvári szobrászművész alkotása, az 1982-ben emelt turista emlékfal.

Egyre sűrűbb növényzet vesz minket körül, ahogy tovább folytatjuk az ereszkedést a Nagykovácsi-oldalban. Az elegyes erdőt a fenyőtől a bükkön át több fafaj is tarkítja, és ahogy befordulunk a mélyen bevágódott Hosszú-árokba egyre zártabb, vadregényesebb környezetben találjuk magunkat. Kanyargó ösvényünk ugyanakkor kényelmesen vezet az árok oldalában, csupán egy-két bedőlt fa keresztezi az utat.

A Hosszú-, és az Antal-Árok találkozásánál érjük el Pilisszentiván határát. Itt azonban még nem ér véget a budai piros út: tovább oldalazunk az Iváni-hegy oldalában, rálátással az Ördögtoronyra, és majd csak a Jági-tónál fordulunk végleg a végállomásunk felé.

Jági-tó
A tó neve a sváb jáger, azaz vadász szóból ered, mely becézve lett végül „Jági”. A Jági-patakon az 1940-es években két völgyzáró gátat hoztak létra, hogy pisztrángos tavat alakítsanak ki, de végül ezt a tervet a környékbeli szénbányászat: a vágatok miatt a Jági-források ugyanis elapadtak. Az évtizedek során azonban kis lápos vidék alakult itt ki, majd 1985-benaz alsó tó medrét kikotorták, ami lehetővé tette a csapadék víz felgyülemlését. Ebből alakult ki a Jági-tó, ami az elmúlt évek csapadékhiányos időszakai miatt gyakran teljesen kiszáradt.

Ez a kis tavacska több élőlénynek is otthont ad: mocsári teknősök, vízisiklók és sok kisebb-nagyobb gerinctelen állat él a vízben. A békáknak és a gőtéknek a tó biztosítja a szaporodáshoz szükséges helyet, ide rakják le petéiket, és itt nőnek fel poronytaik, az ebihalak. Itt oltják szomjukat az erdőből előmerészkedő nagyvadak, és a tó környezete a madarak számára is ideális fészkelőhelyet nyújt.

A Jági-tó a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Jági tanösvényének egyik állomása, amelyről már mi is többször írtunk. A számos látnivalót és információt tartogató közel 4,5 km hosszú tanösvény plusz kiegészítőélményt adhat a budai piros bejárásához. Amennyiben már kellően elfáradtunk, és nem tennénk bele plusz kilométereket a Szépjuhásznétól idáig megtett 17 km-es útba, akkor már csupán pár száz méter kell sétálnunk a pilisszeniváni célig.

Még, ha le is tettünk a Jági tanösvény bejárásáról, a településre vezető utunk egy részén megcsodálhatjuk látnivalói egyikét, egy kőfejtő által feltárult geológiai érdekességet, a hárshegyi homokkő érdekes rétegződéseit. Ez a kőzet a Budai-hegység több pontján is előfordul, pl. a Nagy-Hárs-hegyen, innen kapta a nevét is. Ez a kizárólag hazánkra jellemző kőzettípus a Szénás-hegycsoport fő tömegét adó dolomitnál jóval fiatalabb.

Pilisszentivánra beérve megérkeztünk a budai tájat átszelő utunk végéhez. A Budaörstől idáig közel 30 km hosszú a táv, Szépjuhásznétól 18 km kellett gyalogolnunk, hogy átérjünk a hegység túloldalára. A piros út itt azonban nem áll meg, tovább folytatódik a Pilisben, ami már egy másik túraélmény, amelynek látnivalóiról egy későbbi alkalommal fogunk beszámolni.

Cikkajánló