Tudástár

Még mindig sok a gyilkos oszlop, de azért biztató változások is történnek

Ahogy a korábbi években, úgy idén is, a nyár második felében megszaporodtak az áramütött gólyákról szóló hírek. A probléma azonban nem csak ilyenkor áll fenn, és nem csak a gólyákat érinti.

Szöveg:
2021. szeptember 28.

Ahogy a korábbi években, úgy idén is, a nyár második felében megszaporodtak az áramütött gólyákról szóló hírek. A probléma azonban nem csak ilyenkor áll fenn, és nem csak a gólyákat érinti.

Lehoczky Krisztián, a Mályi Madármentő Állomás vezetője sok szomorú sorsú állattal találkozott már, de idén július végén egy különösen elkeseredett posztban fakadt ki egy tiszalúci gólyacsalád miatt. „Ennek a tiszalúci gólyapárnak idén három fiókája volt. Egy júliusi szombaton értesítettek bennünket, hogy az egyik felnőtt madarat és az egyik fiókát áramütés érte. A szülő azonnal, a fióka pár nappal később pusztult el. Aznap délután megint hívtak Tiszalúcról, hogy a másik felnőtt madarat is agyonütötte az áram. Pár nappal később a fészekben maradt egyik fiókát is áramütés érte, ő is hozzánk került, az utolsó fióka az egyetlen, aki sikeresen kirepült”.

A jövő évi gólyáknak talán már könnyebb lesz

A tiszalúci gólyák halálát egy, a fészektől tíz méterre álló transzformátoroszlop okozta, ami Krisztián szerint már el van látva madárvédelmi eszközökkel, de valószínűleg rosszul. „Ami dühítő ebben, hogy ez az eset már megtörtént tavaly, és azelőtt, meg azelőtt, évekkel korábban, mégsem történt semmi. Én most bementem az illetékes áramszolgáltatóhoz (ami akkor júliusban még az ÉMÁSZ volt), bevittem a két halott felnőtt gólyát, ezzel is jelezve, hogy a probléma még mindig fennáll.”

Az ügyben megkerestük az áramszolgáltatót is, akik elmondták, hogy Tiszalúcon és térségében található középfeszültségű hálózatot elsőként alakították madárbaráttá, szárnyterelők, vezeték-szigetelési megoldások és fészektartók mindegyike megtalálható Tiszalúcon. „A sajnálatos esetet követően az ÉMÁSZ munkatársai felmérték az eset helyszínét, és egy, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársaival közösen alkalmazott módszer szerint, a madárvédelmi szakemberek által is elfogadott átmeneti megoldással, zászló kihelyezésével biztosították, hogy távol tartsák a madarakat a számukra veszélyes oszloptól. Szakembereink vizsgálják annak a lehetőségét, hogy milyen további, tartós madárvédelmi megoldást lehetséges alkalmazni a helyszínen” – írták válaszukban.

Versenyfutás az idővel

Az MME felmérésein alapuló becslések alapján az áramütés következtében elhulló madarak száma évente minimum 40 ezer, de reálisabb becslések szerint akár a 2-300 ezret is eléri, az eszmei értékben kifejezett természetvédelmi kár pedig a kétmilliárd forintot.

Az elektromos hálózat két módon okozhatja a madarak sérülését és halálát. A nagyfeszültségű vezetékek esetében az ütközés a legfőbb veszélyforrás, míg az áramütés a kis- és középfeszültségű vezetékekhez köthető. A veszély mértéke több tényezőtől is függ. Például a madár méretétől (egy nagyobb madár nagyobb eséllyel érintkezik a vezetékkel úgy, hogy áramütés érje, akár két vezeték egyidejű érintése, akár egy fém szerkezeten ülve, egy vezető szerelvény, vagy sodrony érintése által), a madár repülési tapasztalataitól (egy fiatal madár esetlensége miatt nagyobb veszélyben van), de függ például az időjárástól (ködös, nyirkos időben nagyobb a veszély, a nedves toll vezetőképessége akár százszorosa is lehet a száraz tollénak.)

Az áramütés az esetek többségében halálos, ha nem, akkor sincs sok esély a túlélésre, a teljes felépülésre pedig főleg nem.

„Bármennyire is furcsán hangzik, de ha egy madarat áramütés ér, akkor az a legjobb neki, ha azonnal elpusztul, mert akkor nem szenved. Sokkal rosszabb az, amikor csak megüti az áram, ott fekszik az oszlop alatt, akár napokig, nem tud megmozdulni, elkezd zsibbadni a szárnya, a lába, leáll a vérkeringés, és a madár maga próbál szabadulni a szárnyaitól, hogy enyhítse a fájdalmat. Ez kínszenvedés számára. Ha behoznak hozzánk egy áramütött madarat, legtöbbször nem tudjuk megmenteni, mert egy halott szervet nem lehet élővé tenni. Ha esetleg azonnal megtalálják, akkor nagyobb eséllyel tudjuk megmenteni, de ez egy versenyfutás az idővel.”

A Mályi Madármentőkhöz idén nyáron nyolc áramütött fehér gólya került be, de vörös vércse hetente érkezik legalább kettő, és számos más faj egyedei is, például egerészölyvek, baglyok, sirályok, varjak is rendszeresen kerülnek be hozzájuk áramütés miatt.

Vércsék, ölyvek, sasok és sajnos még sokan mások

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei kiterjedt vezeték-ellenőrzéseket végeztek 1990 októbere és 1993 júniusa között. Összesen mintegy 160 km középfeszültségű vezeték (~2000 db oszlop) bejárása során a következő fajok tetemeit találták meg: 207 db vörös vércse, 46 egerészölyv, 34 kék vércse, 10 kerecsensólyom, 3 halászsas, 2 kabasólyom, 2 héja, 2 gyöngybagoly, 215 szarka és számos más faj egy-egy egyedét, köztük énekeseket is (összesen 820 tetem) (Sándor 1993).

Hétszázezer oszlop

Az elektromos oszlopokhoz köthető tömeges madárpusztulásra a 80-as évek elején figyeltek fel először. Azóta országszerte folyamatosan zajlik a középfeszültségű oszlopok szigetelése, átépítése. Már több mint 42 ezer oszlopot szigeteltek valamilyen megoldással, és több mint 1800 oszlop fejszerkezetét cserélték madarak számára biztonságosabb típusra, de a probléma teljes megszüntetése még messze van, hisz a hazai középfeszültségű szabadvezeték-hálózat teljes hossza több mint 58 ezer km, az oszlopok száma pedig több mint 700 ezer.

Az egyértelmű egy laikus számára is, hogy ez egy sokszereplős, különféle érdekek összehangolását igénylő probléma, amelyeknek teljes és végleges megoldásához irdatlan mennyiségű pénz kell. Bár ezt sokan kétlik, a probléma rendezésének szándéka az áramszolgáltatókban is megvan. Amúgy ez az ő érdekük is, hisz, ha egy madarat lever az áram, az sok esetben áramkimaradással is jár, ami veszteséget jelent számukra. Sajnos azonban az is tény, hogy még mindig vannak szomorú, érthetetlen és felháborító esetek, amikor egy-egy gyilkos oszlop évről-évre több madár halálát okozza, ennek ellenére mégsem történik semmi. Azonban az is tény, hogy a háttérben évek óta komoly szakmai munka is folyik, a természetvédelmi szakemberek és az áramszolgáltatók közösen próbálnak dolgozni a megoldáson.

„Hogy ne utólag kelljen piszkálni”

„Van, aki úgy látja, nem úgy haladnak a dolgok, ahogy annak kellene. Több mint 700 ezer középfeszültségű oszlopot azért holnapra rendbe tenni nem lehet, de nyilván lehetne és kellene is sokkal nagyobb ütemben haladni” – mondja Solt Szabolcs, az MME Áramütés-megelőző Programjának koordinátora.

„Amin az elmúlt két évben nagyon intenzíven dolgoztunk, az az, hogy beépítsünk egy tőlünk független érdemi előrehaladást a rendszerbe, aminek a lényege, hogy ha egy vezetékszakaszt rekonstrukció alá vesznek, felújítanak vagy teljesen új oszlopokat tesznek, akkor eleve olyan méretezésű és formájú fejszerkezetek és szerelvények, készülékek kerüljenek fel az oszlopokra, amelyeknél nem kell madárpusztulásra számítani, legyen szó akár a leggyakoribb tartóoszlopokról, vagy feszítő, készüléket, berendezést tartó típusokról. Olyan szerkezetek szülessenek, amelyeket már nem kell utólag piszkálni, nem igényelnek mindenféle utólagos beburkolást, kiegészítést.”

A nálunk használt régi oszlopkapcsolóknál például minden veszélyes rész az ég felé néz, épp arra, ahonnan a madár érkezik. Ezek az oszlopok a csúcson elhelyezett készülékkel a madár számára épp olyanok, mint egy fa, amelynek ágaira mit sem sejtve leszáll, és addig toporog ott, amíg le nem veri az áram. Az új, madárbarát oszlopkapcsolóknál a veszélyes részek már nem felfelé, hanem lefelé, függesztve néznek, vagy egy fém szekrénybe zárva, az oszlop törzsén zajlik a kapcsolás.

A madarakat érő áramütés egyik tipikus esete a fázis-fázis rövidzárlat, amikor a madár szárnyaival két vezetőt is érint egyszerre. Ennek elkerülésére 2011 óta már alapkövetelmény, hogy az áram alatt lévő sodronyok vízszintesen egymástól mért távolsága legalább 160 centi legyen. Ez a távolság a Kárpát-medence madarainak jelentős részénél kizárja, hogy mindkét szárnyukkal egy időben érintsék azokat, és áramütést szenvedjenek.

Akadálymentes Égbolt Megállapodás

A megállapodást 2008. február 26-án az ország akkori három áramszolgáltatója, az akkori Környezetvédelmi Minisztérium és az MME írt alá. Az önkéntes megállapodásban a felek elkötelezik magukat a védett madarakat érő áramütés és vezetéknek ütközés által okozott természetvédelmi kár lehető legkisebb mértékre való csökkentése mellett. A veszélyes vezetékszakaszok madárbarát átalakításának legvégső határidejét akkor 2020. január 31-ében állapította meg a dokumentum. Ez sajnos nem jött össze, ezért 2018-ban a határidőt meghosszabbították, ennek értelmében az áramszolgáltatóknak a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb 2030. január 31-ig végeznie kell ezzel.

Amikor a madárvédelmi szakember és a villamosmérnök találkozik

„Közösen ültünk le minden egyes elosztói engedélyessel (áramszolgáltatóval), és tapasztalataink birtokában kiválogattuk azokat a szerkezeteket, amelyek alapértelmezett megoldásként a legújabb műszaki követelmények ismeretében nekik is megfelelnek és mindeközben madárvédelmi szempontból is jók” – mondja Solt Szabolcs. „Ahhoz, hogy a műszaki és a madárvédelmi szempontokat össze tudjuk hangolni, nekünk is sok olyan dolgot kellett megtanulni, megfigyelni, amihez az, hogy a madarakat ismered és szereted, kevés, kicsit nekünk is technológussá kellett válnunk. Hogy értsük azt, mi az, ami végrehajtható, a mindennapokban szerelhető is, és mi az, ami hiába jó madárvédelmi szempontból, de mondjuk olyan nagy és nehéz, hogy egyszerűen nem lehet vele dolgozni.”

Nagy előrelépést jelent a jövőre nézve, hogy a műszaki és madárvédelmi szempontból egyaránt jó javaslatokat elfogadták a szolgáltatók, és a jövőben már csak azokat az oszloptípusokat szerelik majd tartó, feszítőoszlopok és oszlopkapcsolók esetén.

Persze, ez egyelőre az új, vagy rekonstrukció esetén lecserélt oszlopok esetében oldja meg a problémát, a hagyományos építésű hálózatrészeket továbbra is minél gyorsabban el kellene látni valamilyen madárvédelmi eszközzel.

A legjobb megoldás persze az lenne, ha minden veszélyes vezetékszakaszt a föld alá lehetne vinni, ez azonban a legköltségesebb megoldás. Épp ezért ezt a módszert egyelőre ott alkalmazzák, ahol a legjelentősebb természeti értékeket veszélyezteti a légvezeték, ilyenek például a jelentős túzok-élőhelyek. A túzokok esetében a vezetéknek ütközés jelent veszélyt, ami rossz látási viszonyok között fordul elő. A Hortobágyon az elmúlt 10 évben körülbelül 100 kilométernyi vezetékszakaszt sikerült földkábelre váltani.

Sajnos a hazai hálózat teljes mértékben nem tehető a föld alá, és nemcsak az anyagiak miatt, ennek technológiai akadálya is van, ugyanis csak akkor lehet föld alá vinni egy elosztóhálózatot, ha azt eleve úgy tervezik. „Minél több szakaszt építenek így, annál olcsóbb is lesz fajlagosan a kiépítés, fejlődnek a technológiák is, és ma már több szolgáltatónál merült fel, hogy új építés esetén nem a felszíni, hanem a földkábeles kiépítést választják, mert már nem annyival drágább a szabadvezeték építésnél, mint tíz éve volt" – mondja Solt Szabolcs.

Konfliktustérkép és oszlopfelmérés

Az áramszolgáltatók és a természetvédelmi szakemberek közös munkájának egyik fontos kiindulópontja egy térkép, egészen pontosan „A Hazai középfeszültségű vezetékhálózat madárvédelmi szempontú konfliktustérképe”. Az MME által elkészített térképen számos szempontot figyelembe véve súlyozták, hogy az országban futó szabadvezeték-hálózat egyes szakaszai mekkora veszélyt jelentenek a madarakra, és mennyiben prioritás azok madárbaráttá tétele. Ez alapján az áramszolgáltatók is könnyebben tudnak ütemezni, és elosztani az erre a célra rendelkezésre álló büdzsét.

A térkép elkészítése során külön figyelmet kaptak a vártamadár fajok, amelyek vadászati stratégiájuk miatt különösen veszélyeztetettek. Ezen fajok – mint például a leggyakoribb áldozatok, az egerészölyv, vagy a vörös vércse, vagy a kiemelt természeti értékek, mint a szalakóta – számára kulcsfontosságúak az olyan kiemelkedő tereptárgyak, ahonnan a madár belátja a vadászterületét.

Az alföldi pusztákon, ahol kevés a fa, a villanyoszlopok alkalmas kiülőhelyek számukra, ezért például a szalakóta-élőhelyeken álló szigeteletlen oszlopok különösen veszélyes szakasznak számítanak, amelyeket minél előbb madárbaráttá kellene tenni.

A térképet egyébként nemrégiben frissítették, hisz az első változat elkészítése óta eltelt 12 év alatt sok kulcsfaj elterjedése változott.

A munka másik fontos pillére, az MME koordinálásával történő országos felmérés, amely során önkéntes résztvevők mérik fel a középfeszültségű vezetékhálózat egyes szakaszait, egészen pontosan azt, hogy az oszlopok alatt mennyi áramütés miatt elpusztult madarat találnak. Ezek az adatok szintén nagyon hasznosak az egyes vezetékszakaszok veszélyességének megállapításához. Ebben a munkában, önkéntesként bárki részt vehet, ezzel is segítve nemcsak a természetvédők munkáját, de végső soron a madarak túlélését is.

További infók ide kattintva.

Cikkajánló