Kékestető pici kékkel
Kékestetőn megnyitott a bakancsmosoda! És mivel egész hétvégén vártuk a havat, de Budapest környékére nem jött, muszáj volt nekünk a hóhoz menni. A gyerekek ebédjét már rég lemondtam az oviban, hogy hétfőn akkor szánkózunk.
A Mecsek messzebb lett volna, így lett a Mátra. Bepakoltam mind a három kis cukit, ebben Gábor segített is, de neki itthon kellett maradnia dolgozni. Mikor Gyöngyösön egyre közelebb került a hegy, és felpillantottam rá, egy pillanatra elbizonytalanodtam, mert barna volt az egész, sütött a nap, és 4 fok volt.
Aztán a szerpentinen felfelé folyamatosan hűlt az idő, de egész Mátraházáig semmi hó nem volt. Aztán szerencsére a Kékesre vezető út mellett egyre több lett a hó, fent pedig csodálatos téli világ fogadott. Hétfő lévén nem volt nagy tumultus a parkolóban, de azért szépen megtelt, és még ismerősökkel is találkoztunk!
Kezdésnek túráztunk egy jót az erdőben. Az északi oldalra terveztem az útvonalat, Sirok irányába kicsit a kéken, majd a kék kereszten, sárga kereszten, végül a sípálya mellett fel.
A fiúk sok helyen popón csúszva közlekedtek, amit nagyon-nagyon élveztek! Aztán a jelzésváltás előtt letelepedtünk kicsit, a termoszból előkerült a meleg tea, ettünk is valamit, megszoptattam Hannust is. És nagy öröm volt, hogy végre nem a sárba terítem a piknikpokrócot, hanem hóba! És ugyan mínusz volt végig, de a szép napsütés miatt egyáltalán nem fáztunk!
Aztán folytattuk utunkat, elmentünk a Gabi halála keresztje mellett, innen pedig megkezdtük a kapaszkodást vissza a csúcsra. A (használaton kívüli) sípályánál ahogy felnéztünk, kicsit elbizonytalanodtam, hogy normális volt-e, aki a track-et rajzolta (én voltam), merthogy az utolsó 1 km-en 200 m szintet kellett megmászni. Ami sok(kkkk). Nimródkám nagyon ügyes volt, mint egy igazi hegyi kecske. Persze azért ő is jó párszor megcsúszott és elhasalt, de ugyanazzal a lendülettel fel is kelt. Barnus viszont esett-kelt, így őt végig kézen fogva kellett felsegíteni. Léptünk 30 cm-t, amiből kb. 20-at vissza is csúsztunk a havon. Itt még fotó sem készült, eszembe sem jutott.
Utána kifújtuk magunkat a kocsinál, ettünk fánkot, pizzaszeletet, ittunk jó forró teát a kocsiban hagyott készletből, aztán előkerült a szánkó. A kocsiban marad minden cuccunk, csak a szánkó jött és mi. Az üzemelő sípálya két szakaszra volt bontva, a fenti és a lentebbi szakasz között pedig épp volt egy nagyon szimpatikus, nem túl meredek rész, ahol kedvünkre szánkózhattunk. Voltak azért a pályán, de nem volt nagy tumultus, így szerencsére nem kellett kerülgetni egymást. És mivel a szánkónk elég nagy, mind a négyen felfértünk rá, Barnus és Nimródka váltogatták egymást elöl, én pedig Hannával a hátamon fékeztem, és irányítottam hátulról. Közben pedig hatalmasakat kacagtunk!
4 körül megbeszéltük, hogy felfüggesztjük a szánkózást és indulunk haza. Nimródka nagyon sajnálta, hogy apa kimaradt a mókából, és azt mondta, ez volt élete legszebb napja! Ezért (is) megérte elmenni. De mindhárom gyerek nagyon cuki volt, Barnus volt a nap kis turistahőse, ahogy felküzdötte magát a meredek hegyoldalban, míg Hanna keveset aludt, de annál többet nézelődött, és semennyit sem sírt. Hazafelé aztán rázendített, így Mátrafüreden megálltam még egyszer szoptatni, közben pedig kivételesen rendeltem főtt kaját haza, hogy mire otthon leszünk, a meleg leves is az asztalon legyen. Távfőzés:). A bakancsaink a nap végére pedig a hó jóvoltából szép tiszták lettek!
Túraadatok: táv: 5 km, szint: +/-360 m
OKT Bányahegyi-erdészház – Pusztamarót egy körre felfűzve
2024.03.21.Március 15. mindig tálcán kínálja magát arra, hogy túrázzunk egy jót. Hiszen szabadnap, a gyerekeknek is és nekünk is, végre kopogtat a tavasz, megjelennek az erdőben a jó idő első hírnökei, és még a nap is egyre melegebben süt. Régen jártunk a kéken, pláne családostul. És még a medvehagyma is kibújt a föld alól, így azon törpöltem, hova kellene menni, ami kék is és medvehagyma is van. A Bakonynak a hagymás-erdős részét már a korábbi években bejártuk az önjáró gyerekekkel is, így magától értetődött a Gerecse.
→ Tovább
Kéktúrázás potyautasokkal és forgatással a Visegrádi-hegységben
2023.11.29.Az a megtiszteltetés ért minket, hogy megkeresett az ultrafutó, filmrendező és podcaster Simonyi Balázs, hogy a készülő Kékkör filmsorozatához szívesen forgatna velünk. Természetesen boldogan elfogadtuk a felkérést, már „csak” azt kellett egyeztetni, mikor és hol kerül sor a közös túránkra.
→ Tovább
Székelyföldön a Potyutasokkal – 1. rész
2023.10.22.A férjem régóta szeretett volna eljutni Székelyföldre, így egy családi nyaralás keretében idén augusztusban erre végre sort kerítettünk. A szokásos túrázós programok mellett most kicsit több idő jutott a városnézésre is.
→ Tovább
