Potyautassal a kéken

Gyerekekkel a kéken

Szerző:
2021. január 14.

Kékestető pici kékkel

Kékestetőn megnyitott a bakancsmosoda! És mivel egész hétvégén vártuk a havat, de Budapest környékére nem jött, muszáj volt nekünk a hóhoz menni. A gyerekek ebédjét már rég lemondtam az oviban, hogy hétfőn akkor szánkózunk.

A Mecsek messzebb lett volna, így lett a Mátra. Bepakoltam mind a három kis cukit, ebben Gábor segített is, de neki itthon kellett maradnia dolgozni. Mikor Gyöngyösön egyre közelebb került a hegy, és felpillantottam rá, egy pillanatra elbizonytalanodtam, mert barna volt az egész, sütött a nap, és 4 fok volt.

Aztán a szerpentinen felfelé folyamatosan hűlt az idő, de egész Mátraházáig semmi hó nem volt. Aztán szerencsére a Kékesre vezető út mellett egyre több lett a hó, fent pedig csodálatos téli világ fogadott. Hétfő lévén nem volt nagy tumultus a parkolóban, de azért szépen megtelt, és még ismerősökkel is találkoztunk!

Kezdésnek túráztunk egy jót az erdőben. Az északi oldalra terveztem az útvonalat, Sirok irányába kicsit a kéken, majd a kék kereszten, sárga kereszten, végül a sípálya mellett fel.

Ahogy a kéken lementünk, végig szikrázó napsütés volt, és hó mindenfelé.


A fiúk sok helyen popón csúszva közlekedtek, amit nagyon-nagyon élveztek! Aztán a jelzésváltás előtt letelepedtünk kicsit, a termoszból előkerült a meleg tea, ettünk is valamit, megszoptattam Hannust is. És nagy öröm volt, hogy végre nem a sárba terítem a piknikpokrócot, hanem hóba! És ugyan mínusz volt végig, de a szép napsütés miatt egyáltalán nem fáztunk!

Aztán folytattuk utunkat, elmentünk a Gabi halála keresztje mellett, innen pedig megkezdtük a kapaszkodást vissza a csúcsra. A (használaton kívüli) sípályánál ahogy felnéztünk, kicsit elbizonytalanodtam, hogy normális volt-e, aki a track-et rajzolta (én voltam), merthogy az utolsó 1 km-en 200 m szintet kellett megmászni. Ami sok(kkkk). Nimródkám nagyon ügyes volt, mint egy igazi hegyi kecske. Persze azért ő is jó párszor megcsúszott és elhasalt, de ugyanazzal a lendülettel fel is kelt. Barnus viszont esett-kelt, így őt végig kézen fogva kellett felsegíteni. Léptünk 30 cm-t, amiből kb. 20-at vissza is csúsztunk a havon. Itt még fotó sem készült, eszembe sem jutott.

Aztán ahogy egy bucka után megláttuk a tévétornyot, és hogy már milyen közel van, lendületet kaptunk. Fent pedig irtó büszkén néztük megint a panorámát, ez a mászás jó kis edzés volt! És még a Tátra csúcsai is látszottak!


Utána kifújtuk magunkat a kocsinál, ettünk fánkot, pizzaszeletet, ittunk jó forró teát a kocsiban hagyott készletből, aztán előkerült a szánkó. A kocsiban marad minden cuccunk, csak a szánkó jött és mi. Az üzemelő sípálya két szakaszra volt bontva, a fenti és a lentebbi szakasz között pedig épp volt egy nagyon szimpatikus, nem túl meredek rész, ahol kedvünkre szánkózhattunk. Voltak azért a pályán, de nem volt nagy tumultus, így szerencsére nem kellett kerülgetni egymást. És mivel a szánkónk elég nagy, mind a négyen felfértünk rá, Barnus és Nimródka váltogatták egymást elöl, én pedig Hannával a hátamon fékeztem, és irányítottam hátulról. Közben pedig hatalmasakat kacagtunk!


4 körül megbeszéltük, hogy felfüggesztjük a szánkózást és indulunk haza. Nimródka nagyon sajnálta, hogy apa kimaradt a mókából, és azt mondta, ez volt élete legszebb napja! Ezért (is) megérte elmenni. De mindhárom gyerek nagyon cuki volt, Barnus volt a nap kis turistahőse, ahogy felküzdötte magát a meredek hegyoldalban, míg Hanna keveset aludt, de annál többet nézelődött, és semennyit sem sírt. Hazafelé aztán rázendített, így Mátrafüreden megálltam még egyszer szoptatni, közben pedig kivételesen rendeltem főtt kaját haza, hogy mire otthon leszünk, a meleg leves is az asztalon legyen. Távfőzés:). A bakancsaink a nap végére pedig a hó jóvoltából szép tiszták lettek!

Túraadatok: táv: 5 km, szint: +/-360 m

Potyautasokkal Hűvösvölgytől a Rozália téglagyárig

Potyautasokkal Hűvösvölgytől a Rozália téglagyárig

2020.12.07.

November elején Nimródka 6 éves lett, így megkapta saját kéktúrafüzetét, hogy a Gyermekkéktúra teljesítését megkezdhesse. Barnus is kapott egy füzetet, noha ő még hivatalosan nem teljesíthet, de a pecsételés örömétől nem akartuk megfosztani, ha már saját lábon közlekedik ő is. Az OKT tipikus „kezdő” szakaszát Hűvösvölgy és a Rozália téglagyár között novemberben be is jártuk, a vírus miatt két részletben, mindkét szakaszt nagyjából oda-vissza, hogy ne kelljen tömegközlekedni.

→ Tovább
Potyautasokkal Kőhányáspusztától Várgesztesig

Potyautasokkal Kőhányáspusztától Várgesztesig

2020.11.06.

Kőhányáspuszta és Várgesztes között egy körtúrát tettünk meg, hogy a vírushelyzetre való tekintettel ne kelljen tömegközlekedni. Kár lett volna megfutamodni az időjárás-előrejelzés miatt, és ezt az október közepi túrát kihagyni!

→ Tovább
Potyautasokkal Mórágytól Grábócig

Potyautasokkal Mórágytól Grábócig

2020.11.03.

Tavasszal mentünk volna Szekszárdra egy futóversenyre, melyet a vírus miatt elhalasztottak októberre, így az utazást is eltoltuk. Ezután törölték az októberi versenyt, de úgy döntöttünk, hogy helyette túrázunk egy jót a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán. És milyen jól tettük!

→ Tovább