Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2020. október 12.

Turistaünnep a Másfélmilliósokkal a Kéktúrázás Napján

Gyönyörű őszi idő, remek társaság, lelkes túravezető és a Másfélmillió lépés Magyarországon című, mára már legendássá vált sorozat még aktív tagjainak megjelenése igazi turistaünneppé varázsolták az Országos Kéktúra Pilisszentlászlótól Dobogókőn át Pilisszentkeresztig tartó szakaszán a Kéktúrázás Napját.

Egy órával az indulás előtt még szokványos, hétköznapi képét mutatta az erdők koszorúzta völgy ölén megbújó kedves kis hegyi falu, Pilisszentlászló álmos kis főtere. Néhány helybéli szállingózott csupán a felkelő nap bágyadt, aranysárga fényében fürdő településen, csend és nyugalom honolt az utcákon. Az egykori Gesztenyés söröző teraszán ebben az idillikusnak mondható miliőben ismerkedtem meg szimpatikus és végtelenül lelkiismeretes túravezetőnkkel, Matolcsi Györggyel.

Beszélgetés közben gyorsan repült az idő, egyre több autóval egyre több turista érkezett, majd egyszerre csak azon vettük észre magunkat, hogy szinte alig lehet már mozdulni az aprócska főtéren a rengeteg túrázótól, akik mind a Kéktúrázás Napjára meghirdetett túrákra érkeztek.

Az igazi meglepetés azonban az egykori stáb tagjainak megjelenése volt.

Sorban szálltak ki az autókból, Faludi Sándor hangmérnök, Sáfrány József rendezőasszisztens, a nagy hegymászó, a filmben munkatárs Petres Pál, Gyenes Károly, az "... és még egymillió" szerkesztője, és a keréktolás koronázatlan királya, a mindig vidám és jókedvű Tolnai Ferenc, aki ráadásul elhozta a legendás mérőkerék külön, erre az alkalomra készített másolatát is. Hát kell ennél több egy kéktúrázónak, aki az általuk készített filmeken nőtt fel?

Rövid eligazítás után jó hangulatban vágtunk neki a Pilisszentkeresztig tartó mintegy 16 kilométernek. Az őszi színekben pompázó, gyönyörű erdei környezetben igazi élménytúrázásban lehetett része a vártnál is nagyobb létszámú csapatnak, melyet a mindenre és mindenkire odafigyelő túravezetőnk, Matolcsi György jókor és jó helyen tartott pihenőkkel remekül fogott össze.

Az Öreg-nyílás-völgy mélyén, a Bükkös-patak árnyas erdők borította medrében kanyargó ösvényen hosszan kígyózva, vidáman zsibongva közeledtünk a szakasz egyik fénypontjának számító, gyönyörű fekvésű Sikárosi-rét felé.

A Sikárosi erdészház kerítése mellett lépdelve Sáfrány Józseffel felelevenítettük a „Másfélmillió” egyik itt forgatott jelenetét, melyben az akkoriban Sikároson élő és a kertjében vaddisznókat nevelgető erdész is megszólalt a filmkockákon.

Az erdészház előtti tölgyfán található kéktúrás bélyegző kézről kézre járt, de így is némi időbe telt, amíg minden résztvevő pecsételni tudott a füzetébe. A tervezettnél picit hosszabbra nyúló pihenőidőt sokan az őszi kikericsek színpompás tengerének fotózgatásával ütötték el, remek felvételek születtek az ősz beálltának csalhatatlan hírnökéről.

Az Országos Kéktúra Visegrádi-hegységben futó szakaszának az erdő borította hegyek ölelésében, pazar környezetben fekvő Sikárosi-rét az egyik legszebb, legmegkapóbb látnivalója.

A hatalmas területű, szépen gondozott mező peremén közel másfél kilométer hosszan kanyargó ösvényről szebbnél szebb panorámák nyílnak a környező, őszbe hajló színekben pompázó hegyekre, és az őszi kikericsek által tarkított még mindig harsogóan zöld füvű, alpesi tájakat idéző rétre.


A Dobogókő felé induló, egyre meredekebbé váló kaptató kicsit szétszórta a csapatot, a filmesekkel hátramaradva lassan, kényelmes tempóban, olykor meg-megállva kapaszkodtunk egyre feljebb és feljebb a szembejövő turistaforgalom miatt olykor igen szűknek bizonyuló ösvényen. A kritikus ponton egy zacskó gumicukrot húztam elő frissítésnek, amely meglepő módon pillanatok alatt el is fogyott. Újult erővel hamarosan elértük a Király-kúti-nyereg felé tartó erdészeti úton várakozó csapatunkat.

A Dobogókő felé tartó hosszú, szuszogtató emelkedő az Öreg-vágás-hegy peremén fokozatosan szintúttá szelídült, egyre szélesedő szekérúton, kellemes, ligetes tölgyerdőben vezetett a kéktúra ösvénye a magyar turistaság bölcsőjének számító hegytető felé.


Nagyon szeretek beszélgetni a régi idők tanúival, valamiféle megmagyarázhatatlan nosztalgiát érzek a 70-es, 80-as évek iránt, mely évtizedeket gyerekként ismerhettem csupán. Éppen ezért rendkívül élveztem ezen a szakaszon a nagyjából félórás beszélgetést kettesben, a csapattól kissé elmaradó Sáfrány Józseffel.

Egy gyönyörű őszi, napsütéses októberi hétvégén mi más is lehetne az autóval is jól megközelíthető hegytetőn, mint tumultus és tömeg. A kilátóhoz alig lehetett odaférni a rengeteg kirándulótól, a Báró Eötvös Loránd menedékház teraszán azonban szerencsére jutott asztal a stábtagoknak, melynél helyet foglalva az immár nyolcvanhatodik évét taposó Szabados Tamás operatőr is csatlakozott a csapathoz. Egy jó hangulatú beszélgetés vette kezdetét, melynek során régi időkre, régi társakra emlékeztek a negyvenegy évvel ezelőtti filmsorozat máig összetartó alkotói. A rögtönzött találkozó fénypontja és egyben legmeghatóbb pillanata kétségtelenül a „Másfélmillió” főcímdalának felcsendülése volt, megannyi idős és fiatal torokból. „Indulj el egy úton, én is egy másikon..." zengett a jól ismert dal, ezúttal az arra legméltóbbak ajkáról, a magyar turistaság bölcsőjén, a sokat látott, évszázados turistaház teraszán.

A Dobogókőn összegyűlt tömegben természetesen akadt szép számmal, aki felismerte a stábtagokat, ennek köszönhetően a Pilisszentkereszt felé megtett első pár száz méteren a tempónkat egy klasszikus félmondattal lehetne legjobban jellemezni: gyenge kezdés után erősen visszaesett.


Erdőhatárt érve lassan elmaradoztak az érdeklődők, a Kanyargós-patak felső zárlatánál a Zsivány-sziklák felé vezető széles ösvényre fordulva már jó tempóban ereszkedhettünk a híres sziklaalakzat felé. Pilisszentkeresztig alig pár kilométer maradt már csupán hátra, utolsó pihenőnket a Zsivány-sziklákat övező árnyas, öreg bükkösben ejtettük meg.

A kis kitérőt követően immár kényelmesen ereszkedve, önfeledt beszélgetések közepette értük el túránk célpontját, a Pilis és a Visegrádi-hegység közt futó Dera-patak völgyében megbújó, pazar fekvésű hegyi falut, Pilisszentkeresztet.

A kéktúrázók törzshelyének számító Felső Kocsmánál zsibongva gyűlt össze a menet közben kissé szétszóródott csapat. Tolnai Ferencnek még az erdőben megígértem, hogy szétszedem és szállítható állapotba hozom a mérőkereket, így csupán egy rövid szerelést követően kerülhetett sor a búcsúzkodásra.

A viszontlátás reményével vettem búcsút a tévés legendáktól, bízva abban, hogy lesz még egy ilyen remek alkalom, amikor összefuthatunk velük, lesz még egy ilyen rendezvény, amely alkalmat nyújt egy beszélgetős, jó hangulatú közös túrázásra, olyanra, amely ezen a napon, a Kéktúrázás Napján megadatott az országot átszelő turistaútvonal lelkes rajongóinak.

Túratipp az Országos Kéktúra ezen szakaszához:

A Keleti-Mátra vadregényes bércein

A Keleti-Mátra vadregényes bércein

2021.10.06.

Hazánk legmagasabb hegyvidékét bizonyára mindenki jól ismeri, a Mátra népszerű üdülőfalvai felkapott turistacélpontok. A Kékestől keletre elnyúló keleti Mátrabércet alkotó csodaszép hegyek láncolata azonban még szinte ismeretlen a kirándulók előtt.

→ Tovább