Hór-völgy – Téli túra a Bükk leghosszabb patakvölgyében

A Hór-patak völgye több szempontból is különleges. Egyrészt a Hollóstetőtől Cserépfaluig húzódó természeti látványosság a maga közel 18 kilométerével a Bükk leghosszabb völgye. Másrészt nem sok olyan völgyünk van, amelyen a középkortól fogva évszázadokon át fontos közlekedési és kereskedelmi útvonal vezetett keresztül, beleértve annak szurdokszerű, alsó szakaszát is.

A természetes út az alföldi területeket az Északi-középhegységgel kötötte össze. Ezen szállították Miskolcról és Diósgyőrből az Alföld piacaira a bükki termékeket (üvegtermékek, faszén, égetett mész). A patakvölgy kellemesen változatos, hol kiszélesedik, és rétek tagolják, hol már-már szurdokszerűen összeszűkül, ahol hatalmas mohás sziklák sorakoznak a völgy oldalában. Hóval fedve pedig különösen szép.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Az utolsó bükki üveghuta

A közigazgatásilag Bükkszentkereszthez tartozó Hollóstetőn a piros sáv jelzésen vágtunk neki a kezdetben szélesen kanyargó völgynek. Már a tél volt az úr, a hó pehelypaplanként borította be a tájat, és ködtömegek gomolyogtak a fák fölött. A délelőtti ég cementszínű volt: a felhők sűrű, ólomszürke fátyolba burkolták a meredek hegyoldalt.

Alig haladtunk pár kilométert, és megérkeztünk az egykori Gyertyánvölgy falu tisztásához, ahol a Bükk utolsó üveghutatelepének emlékei sorakoznak. A Bükk erdeiben a 18. századtól több üveghuta is működött. Az üveghuta nem más, mint az üveg anyagát előállító és feldolgozó műhely. A térségben az első Óhután alakult (ma Miskolc-Bükkszentlászló), a második Újhután (ma Bükkszentkereszt), a harmadik pedig Répáshután létesült.

Mivel a rendkívül faigényes üvegtermék-előállítás hamar felélte az erdőségeket, a negyedik üveghutát Gyertyánvölgybe telepítették, ahol1834-ben Schier József kezdte meg az üveggyártást. A hutatelep kilenc épületből állt. A gyárépület, a tulajdonos lakóháza és irodaépülete, a munkások lakóházai mellett volt istálló, kocsma, szín és méhes is. Fénykorát Schusselka Gusztáv vezetése alatt élte, ekkor 70 munkás dolgozott az üzemben.

A hagyományos ablaküvegen kívül legnagyobb mennyiségben mindennapi használatra szánt öblösüveget állítottak elő. A bükki üveggyártás történetében először Gyertyánvölgyben készítettek csiszolt, metszett és vésett díszű üvegeket. A hutában 1896-ig folyt az üveggyártás, bezárását követően a telep fokozatosan elnéptelenedett, házait 1926-ig lakták.

A régészeti feltárások nyomán mára az egykor virágzó hutatelepből mindössze két épület maradványai, egy munkásház és egy lakóház alapjai, valamint egy kút, egy pince és a település temetője maradt hírmondóul. A Gyertyánvölgyben kialakított szabadtéri bemutatóhelyen képes tablók mutatják be az üvegkészítés folyamatát, és bepillantást nyerhetünk az üvegesek komoly szakmai tudást és odafigyelést igénylő mesterségébe. Az országban egyedülálló ipartörténeti emlékhely.

Tebe-rét és a Hór-patak forrása

A következő érdekes helyszín, ahol megváltozik a táj, a Tebepusztát követő Tebe-rét. A terebélyes tisztás közelében található a Hór-patak forrása, ezért a Tebe-rét tulajdonképpen egy időszakos tó medre is egyben, amelyet a patak tölt fel attól függően, hogy mekkora a hozama éppen, mennyi csapadék esett, illetve milyen volumenű volt a tavaszi hóolvadás. A Hór-patak innentől búvópatakként kígyózik tovább. Néhol a felszínen folyik, aztán hirtelen a föld alá bújik, és nem tudni, hogy legközelebb hol bukkan fel ismét. Esős időben bővebb vizű, legszebb formáját pedig talán épp télen, befagyva mutatja.

A Hór-völgy nagy erénye az arányossága.

Ezek egyben remek „kimeneti pontok” is, ha a Hór-völgyi kirándulást különböző hosszúságú, modulárisan bővíthető túrákkal kötnénk össze. Az első ilyen leágazó – Hollóstető felől érkezve – a Tebe-rétnél található Balla-völgy, amelyen egészen Répáshutáig juthatunk. További lecsatlakozási lehetőségeket kínál a Pazsag-völgy, a Hideg-patak-völgy és a Hosszú-völgy.

Ahogy elhagyjuk a Tebe-rétet, a kövesutat régi kilométerkövek díszítik, gyakorlatilag bizonyítva, hogy egykor közút volt. A 20. század közepén, az 1960-as években még buszjárat is közlekedett rajta. A tél egyik nagy ajándéka, hogy a lombtalan időszakban olyan látnivalók is felárulnak az erdők mélyén, amelyek nyáron szinte láthatatlanok. Ahogy haladunk, az út mentén fel-feltűnnek a hajdani mészégetés nyomait őrző gödrök. A völgy alacsonyabb részein már visszavonulóban volt a hó. Nedvesen és szürkén kapaszkodott a táj azon részébe, amelyet még uralma alatt tartott.

Egy kitérő, amelyet nem bánunk meg

A piros sáv a Hosszú-völgy becsatlakozását követően átvált kék keresztre, és kissé odébb erről ágazik le a kék rom jelzés, amely a Déli-Bükk egyik legszebb kilátópontjához, az Ódorvár romjaihoz vezet. A szuszogtató emelkedő kemény lesz, de megéri a fáradságot az Ódorvár-hegy sziklakiszögellésén elénk táruló látvány. A romoktól bámulatos körpanoráma nyílik a Déli-Bükk hegyláncaira, a Bükkalja dombvonulataira és településeire. A Hór-völgy mély bevágása szinte a lábunk alatt kanyarog a hegyoldalak szorításában.

A merészen kiemelkedő szikla déli oldalán, egy rövid szakaszon csekély maradványok tanúsodnak az Ódorvár fennállásáról. Ma már nagy fantázia kell ahhoz, hogy magunk elé képzeljük a hajdani erősséget. A vár történetéről keveset tudunk. Sem építésének dátuma, sem pusztulásának időpontja nem ismert. Egyetlen okleveles említése 1351-ből való.

A hagyomány szerint a 15. század közepén husziták foglalták el, majd rablóvárnak rendezték be. Innen ellenőrizték a völgyön áthaladó kereskedelmi forgalmat, és portyázásaikkal sanyargatták, rettegésben tartották a környező falvak lakóit. A fosztogató banditákat végül az 1470-es évek elején Mátyás király fekete serege füstölte ki, alaposan szétdúlva a várat. A rombolás olyan jól sikerült, hogy többé már nem épült újjá.

Miután az Ódorvár 360 fokos panorámáját minden irányban jól megcsodáltuk, ereszkedhetünk is vissza a kék rom jelzésen a völgybe, ahol a kék kereszten közel 2 kilométer múlva, az Oszlai-rétnél újabb látnivalók várnak ránk. Részint kinyílik a táj, és olyan pompás rálátást biztosít a 660 méter magas Ódor-hegyre és annak kis testvérére, az Ódorvár-hegyre, hogy nem egykönnyen tudunk majd elszakadni a látványtól. Másrészt itt található az Oszlai tájház egy kellemes pihenőhellyel.

A fehérre meszelt falú, tornácos vályogépületet még a 19. század végén építették a Coburgok erdőőri laknak, amely 1981 óta üzemel tájházként. (Nyitvatartás: május 1-től szeptember 30-ig szombatonként 10-től 16 óráig, illetve előzetes bejelentkezéssel.) Szomszédságában áll a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kutató- és vendégháza.

Neander-völgyi ember a Bükkben

Csupán 2 kilométer, és megérkezünk hazánk egyik legjelentősebb őskőkori lelőhelyéhez, a Suba-lyukhoz, amely a Kút-hegy sziklás oldalában található. A barlang szádájához a völgyből egy meredek ösvény vezet fel, a feljutást korlátokkal igyekeztek megkönnyíteni. Őszintén elámultunk a bejárat méretein: egy emeletes autóbusz csont nélkül átférne alatta! Kényelmes, de nehezen megközelíthető búvóhelyet nyújthatott Suba Miska betyárnak is, akiről a barlang a mai nevét kapta.

1932-ben Dancza János vezetésével ásatások kezdődtek a területen, amelyek során a forrásbarlangban Neander-völgyi emberek – egy 25–35 éves nő és egy 3 év körüli gyermek – csontmaradványait találták meg nagyszámú állatcsont, pattintott kőeszköz és tűz használatára utaló faszéndarabkák mellett. A Suba-lyuk bal oldali elágazása egy másik, korláttal ellátott felső nyíláshoz vezet, ahonnan a Hór-völgy déli végére láthatunk rá.

A Suba-lyuktól mintegy 500 méterre a köves völgyi út átvált aszfaltútba, a bükkaljai táj hirtelen kinyílik előttünk, és túránk végén, a Suba-lyuk Múzeum és Látogatóközpont épületeinél találjuk magunkat. Épp időben, mert a délutáni sötétség lassan leszállt Cserépfalura, megtöltötte a völgyet, kisatírozva a finom részleteket.

A tél, a havas, deres táj sajátos hangulatot kölcsönöz neki. Minden lépésnél hallod a hó roppanását, amelyet visszhangoz a néma erdő, utadat állatok nyomai kísérik. Csak a tüdődet szellőzteted, csak a mozgás puszta öröméért lépdelsz, és a zen egy olyan különleges tartományában lubickolsz, amelybe a túrázás és a természet juttat el.

A cikk a Turista Magazin 2022. februári számában jelent meg, amelyet a linkre kattintva megrendelhetsz. A Turista Magazin korábbi lapszámai szintén elérhetőek.