Azzal a kijelentéssel valószínűleg kevesen vitatkoznak, hogy a hajnalmadár az egyik legszebb téli madárvendégünk. Röptében, kivillanó kárminpiros tollaival valóban trópusi pillangókat idéz, de meglátni csak ritkán lehet.

Gyerekeknek szóló sorozatunkban most az otthoni kézműveskedéshez adunk ötleteket. Persze most sem távolodunk el a természettől, az éjszaka jellegzetes állatait fogjuk elkészíteni.

Azt például tudtad, hogy a csiga a házának a kanyarodási irányát anyai ágon örökli?

Megkértük a hazai nemzetipark-igazgatóságok környezeti neveléssel foglalkozó szakembereit, ajánljanak olyan természetismereti játékokat és feladatokat, amelyek nemcsak érdekesek, de szórakoztatóak is.

Sorozatunkban gyereknek mesélünk a természet érdekes, különleges és olykor meglepő jelenségeiről, amelyeknek egy erdei séta alkalmával akár mi magunk is szem-és fültanúi lehetünk. Itt van mindjárt egy érdekes építmény, ami határozottan fészeknek néz ki, pedig nem madár lakja.

A jelenlegi helyzetben a magunk módján, mi is szeretnénk segíteni a kisgyerekes családoknak abban, hogy könnyebben teljenek a kényszerű otthonlét napjai. Megkértük a hazai nemzetipark-igazgatóságok környezeti neveléssel foglalkozó szakembereit, ajánljanak olyan természetismereti és ügyességi játékokat, melyek otthon is kivitelezhetőek.

Mekkora sebességgel tud repülni? Mi miatt tűnt el hazánkból hosszú évtizedekre? Cikkünkben ezekre a kérdésekre is választ adunk, és az is kiderül, milyen meglepő helyeken is előfordulhat ez a szédítő sebességű madár.

A kedves kis madár, a csuszka, gyakran hallatja a hangját, és könnyű felismerni jellegzetes helyváltoztató technikájáról, nevezetesen arról, hogy fejjel lefelé is tud csúszni-kúszni a fákon.

Vajon a pingvinszülők hogyan találják meg fiókájukat a hatalmas tömegben? És a bálnák tényleg igazi dumaládák? És hogyan jelzi a prérikutyák őrző-védő szolgálata, hogy égi vagy földi veszély közeledik? Az Állati dumák című gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyvben ezekre és még sok más érdekes kérdésre is választ kapunk.

Közeleg a tél, az imádkozó sáskák is lassan búcsút intenek, de ősszel, egészen az első fagyokig, még akár novemberben is találkozhatunk velük. Miniportré egy fura szerzetről.

Amennyiben a szóban forgó kérdésre igen a válasz, bizakodhatunk benne, hogy szép, hosszú őszünk lesz, de ha a válasz nem, akkor lassan előkereshetjük a nagykabátokat. Legalábbis a néphagyomány szerint.

Kicsit olyan, mint egy egér, emlékeztet a mókusra is, de sem egyik, sem másik, ez a szürke állat a hazai pelefélék legnagyobbika.

Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ne elragadtatással beszélt volna erről a különös élőlényről. Fura szerzet, nem vitás, amely a virágok között röpködve inkább tűnik parányi kolibrinek, mint lepkének.

Jobb mesekönyvekben, melyek az erdőben játszódnak, valószínűleg felfedezünk egy-két gombarajzot, és szinte az is teljesen biztos, hogy ezeket a légyölő galócáról mintázták.

Az egerészölyvet gyakran látni az útszéli fákon üldögélni, ahogy türelmesen várja, hátha terem valami potyatáplálék a közelben. Sokan sasnak nézik, annak ellenére, hogy jóval kisebb, mint nagy termetű ragadozó társai.

Míg iskolateremtő természetfilmjeivel világszinten is jelentőset alkotott, állatszereplős alkotásaival teljesen egyedit. Utóbbiak ugyan már részben megosztották a korabeli kritikusokat, de a legjobb kalandfilmjeit a mai gyerekek is imádják. Már, ha ismerik…

Hogy a közvetlen környezetünkben is elképesztően érdekes élőlények élnek, arra a sarlósfecske kiváló példa. A faj ma már leginkább városi épületeken fészkel, mindeközben pedig az extrém hosszú repülés bajnoka.

Május elejétől már sokfelé felhangzik az Afrikából hazatérő kakukkok hangja. A közelben fészkeléshez készülődő nádirigók és vörösbegyek ekkor még nem sejtik, hogy hamarosan lehet, hogy pont az ő fészkükben landol majd egy kakukktojás. Hogyan tudja átejteni a kakukk a gazdamadarakat? És van olyan madárfaj, amelynek sikerült már túljárni a kakukk eszén?