Ha akarom olyan, mint egy zacskó, egy kifordított bundakesztyű vagy egy jó meleg gyapjúzokni. Akárminek is nézzük, az biztos, hogy a függőcinege fészke egy építészeti remekmű és semmi mással nem lehet összetéveszteni.

A jégmadárból leggyakrabban csak egy villanást látunk, ahogy sebesen, cincogás-szerű hangjával kísérve, átsuhan a víz felett. Aki szerencsésebb, megfigyelheti, ahogy egy víz fölé benyúló ágon türelmesen várakozva les a halakra vagy kolibriként, apró szárnyaival verdesve egy helyben lebeg a víz felett.

Európa nagy részén a mezei hörcsög mára visszaszorult, ennek jelei nálunk is érzékelhetők, ezért is lett 2008-ban a faj védett. Minderről persze egészen mást gondol az, akinek földjén vagy kiskertjében falánk hörcsögök tizedelik a termést.

Ez a gyönyörű íbiszféle ritka költőfajaink közé tartozik, és nemcsak hogy kevés van belőlük, de azok sem mutatkoznak túl gyakran. A társaságot viszont kedvelik, a fajtársakét és más vízimadárfajokét is, akikkel szívesen fészkelnek egy telepen.

Tavasszal különös lyukak jelentek meg a kertünkben. Néhány nagyobb, függőleges üreg és néhány kisebb, amelyben ferde járat vezet a föld alá. Mindkettőben ízeltlábúak laknak.

Egzotikus küllemével a hazai madárvilág egyik legjellegzetesebb képviselője, amelynek első fészekalja ebben az időszakban repül ki. A búbosbankák nem csak külsőségekben térnek el az átlagtól, tojásaik és fiókáik védelmére is sajátos módszereik vannak.

Május elejétől már sokfelé felhangzik az Afrikából hazatérő kakukkok hangja. A közelben fészkeléshez készülődő nádirigók és vörösbegyek ekkor még nem sejtik, hogy hamarosan lehet, hogy pont az ő fészkükben landol majd egy kakukktojás. Hogyan tudja átejteni a kakukk a gazdamadarakat? És van olyan madárfaj, amelynek sikerült már túljárni a kakukk eszén?

Gyerekeknek szóló sorozatunkban ezúttal olyan természetismereti feladatokkal készültünk, amelyek a hazai kétéltű- és hüllőfajokkal kapcsolatosak.

Hogy a közvetlen környezetünkben is elképesztően érdekes élőlények élnek, arra a sarlósfecske kiváló példa. A faj ma már leginkább városi épületeken fészkel, mindeközben pedig az extrém hosszú repülés bajnoka.

Ha valaki mostanában az alföldi pusztákon jár, már láthatja a szélsebesen röpködő kék vércséket. A madarak, az egyik utolsó vonuló fajként április végén-május elején érkeznek vissza hozzánk Afrika délnyugati részén található telelőhelyeikről.

Eleven, az egyetlen jeladós szalakóta még úton van, de az ország több helyén már feltűntek az első érkezők. A színpompás madarak a vonulás során akár több mint 10 000 km-t is megtesznek, amíg Afrika távoli tájairól visszatérnek a hazai költőhelyekre.

Lassan május van, de a madárvonulás még mindig tart, a kései vonulók, mint a kék vércse, a szalakóta, a gyurgyalag, a kakukk vagy a sárgarigó mostanában érkeznek vissza telelőhelyeikről.

Sorozatunk legújabb részében a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság környezeti nevelője, Szabó Ágnes hozott nektek újabb feladatokat, amelyekből kiderül, milyen színű a lile és a rétihéja, és ki az, akinek négy lába van, mégis fészket épít.

A kékbegyek az év nagy részében észrevétlenül élik életüket, kivéve a költési időszakot, amikor a kékmellű hímek kiülnek éneklőhelyükre, és onnan kiáltják világgá szerelmüket.

A madárvilágban vannak olyan fajok, amelyek mesteri szintre emelték a hangutánzás képességét, és nemcsak más madárfajokat, de környezetük egyéb hangjait is remekül tudják utánozni.

Gyerekeknek szóló sorozatunkban most az otthoni kézműveskedéshez adunk ötleteket. Persze most sem távolodunk el a természettől, az éjszaka jellegzetes állatait fogjuk elkészíteni.

Bár ritkán kerülnek szem elé, gyönyörű éneküket hamarosan sokfelé lehet hallani. A legkorábban érkező fülemülékre április közepén lehet számítani. A hímek a nagy út után nem pihennek sokat, hamar énekelni kezdenek, remélve, hogy hangjukkal meghódíthatnak egy arra repülő tojót.

A fali gyík az ember közelében leggyakrabban felbukkanó gyíkfaj. Akár a kertben is egész csapatnyi élhet belőlük, az amatőr természetbúvárok legnagyobb örömére.