Május elejétől már sokfelé felhangzik az Afrikából hazatérő kakukkok hangja. A közelben fészkeléshez készülődő nádirigók és vörösbegyek ekkor még nem sejtik, hogy hamarosan lehet, hogy pont az ő fészkükben landol majd egy kakukktojás. Hogyan tudja átejteni a kakukk a gazdamadarakat? És van olyan madárfaj, amelynek sikerült már túljárni a kakukk eszén?

Gyerekeknek szóló sorozatunkban ezúttal olyan természetismereti feladatokkal készültünk, amelyek a hazai kétéltű- és hüllőfajokkal kapcsolatosak.

Hogy a közvetlen környezetünkben is elképesztően érdekes élőlények élnek, arra a sarlósfecske kiváló példa. A faj ma már leginkább városi épületeken fészkel, mindeközben pedig az extrém hosszú repülés bajnoka.

Ha valaki mostanában az alföldi pusztákon jár, már láthatja a szélsebesen röpködő kék vércséket. A madarak, az egyik utolsó vonuló fajként április végén-május elején érkeznek vissza hozzánk Afrika délnyugati részén található telelőhelyeikről.

Eleven, az egyetlen jeladós szalakóta még úton van, de az ország több helyén már feltűntek az első érkezők. A színpompás madarak a vonulás során akár több mint 10 000 km-t is megtesznek, amíg Afrika távoli tájairól visszatérnek a hazai költőhelyekre.

Lassan május van, de a madárvonulás még mindig tart, a kései vonulók, mint a kék vércse, a szalakóta, a gyurgyalag, a kakukk vagy a sárgarigó mostanában érkeznek vissza telelőhelyeikről.

Sorozatunk legújabb részében a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság környezeti nevelője, Szabó Ágnes hozott nektek újabb feladatokat, amelyekből kiderül, milyen színű a lile és a rétihéja, és ki az, akinek négy lába van, mégis fészket épít.

A kékbegyek az év nagy részében észrevétlenül élik életüket, kivéve a költési időszakot, amikor a kékmellű hímek kiülnek éneklőhelyükre, és onnan kiáltják világgá szerelmüket.

A madárvilágban vannak olyan fajok, amelyek mesteri szintre emelték a hangutánzás képességét, és nemcsak más madárfajokat, de környezetük egyéb hangjait is remekül tudják utánozni.

Gyerekeknek szóló sorozatunkban most az otthoni kézműveskedéshez adunk ötleteket. Persze most sem távolodunk el a természettől, az éjszaka jellegzetes állatait fogjuk elkészíteni.

Bár ritkán kerülnek szem elé, gyönyörű éneküket hamarosan sokfelé lehet hallani. A legkorábban érkező fülemülékre április közepén lehet számítani. A hímek a nagy út után nem pihennek sokat, hamar énekelni kezdenek, remélve, hogy hangjukkal meghódíthatnak egy arra repülő tojót.

A fali gyík az ember közelében leggyakrabban felbukkanó gyíkfaj. Akár a kertben is egész csapatnyi élhet belőlük, az amatőr természetbúvárok legnagyobb örömére.

Akár kétméteres kígyókat is megtámad, a fiókák pedig már egészen kiskoruktól fogva náluk sokkal nehezebb kígyókkal (is) táplálkoznak.

Már az ókor embere is felfigyelt arra, hogy a karvaly és a kakukk színezete nagyon hasonló. De vajon ez csak véletlen egybeesés, vagy a két madár közül valamelyik előnyt kovácsol mindebből?

Miért hívják vörösbegynek, ha egyszer narancs színű a begye? Mi köze a karácsonyhoz és az angol postásokhoz? És valóban olyan szelíd, mint amilyennek látszik? Cikkünkben ezekre a kérdésekre is válaszolunk, és az is kiderül, miből lesz a vörösbegy, avagy hasonlítanak-e a fiókák szüleikre.

Most induló sorozatunkban gyereknek mesélünk a természet érdekes, különleges és olykor meglepő jelenségeiről, amelyeknek egy erdei séta alkalmával akár mi magunk is szem-és fültanúi lehetünk. Itt van mindjárt egy érdekes építmény, ami határozottan fészeknek néz ki, pedig nem madár lakja.

Jobb mesekönyvekben, melyek az erdőben játszódnak, valószínűleg felfedezünk egy-két gombarajzot, és szinte az is teljesen biztos, hogy ezeket a légyölő galócáról mintázták.

Kicsit olyan, mint egy egér, emlékeztet a mókusra is, de sem egyik, sem másik, ez a szürke állat a hazai pelefélék legnagyobbika.