Az első részben a budai és pilisi hegyek lábánál fekvő Pilisszentivánról kezdtük követni a piros sávjelzést, ami számos látnivalót és helyi értéket érintve egészen a Dunakanyarban fekvő Dömösig kalauzolt. Innen folytatjuk az utat, magunk mögött hagyva a csodás börzsönyi háttérrel megfestett Duna-parti települést, hogy ismét átkeljünk e két élményben gazdag hegységen, visszatérve a budai környezetbe.

Dömös mesés panorámával bíró történelmi emlékéről már korábban ejtettünk pár szót, folytatva a piros követését most a település jóval ismertebb értékét fogjuk megcsodálni, a hétvégenként turistahadak által ostromlott Malom-patak völgyét, ami a híres Rám-szakadék előszobájának is tekinthető. Dömöst déli irányban hagyjuk el, majd kisvártatva az erdőben kőgörgeteges patakmeder mentén haladunk a Visegrádi-hegység belseje felé. Alig több mint másfél kilométer után elérjük a Szentfa-kápolna hangulatos tisztását, ahol padok és esőbeálló nyújt kényelmet a piknikhez.

Kihagyhatatlan kitérők

Tovább kísérjük a télvíz idején jelentős vízmennyiséget szállító Malom-patakot, miközben két leágazó ösvény páratlan túraélményt kínál. Először a piros háromszög meredek kaptatója indul a felettünk magasodó bérc irányába, ami a vulkánból született visegrádi hegyek egyedülálló sziklatornyaihoz vezet, melyek Vadálló-kövek néven váltak a turisták kedvenc célpontjává.

Ettől a helytől alig pár száz méterre találjuk hazánk egyik legszebb panorámapontját, a Dunakanyarra fenséges rálátást adó Prédikálószéket, ahol hatalmas kilátótoronyból élvezhetjük a nem mindennapi madártávlatot. A piros út követőinek ez jelentős, oda-vissza 5 km-es, kaptatós kitérőt jelent, de amennyiben még nem jártunk itt, semmiképpen se hagyjuk ki e páratlan látnivalókat.

Valamivel később a zöld ösvény invitál egy technikás kalandtúrára, ami a korábban már említett Rám-szakadék sziklakatlanjába vezet. (Esetünkben ez egy oda vissza 5 km-es plusz) Ez a hegység egyik leglátványosabb természeti értéke, melynek vadregényes miliőjét létrák és korlátok segítségével lehet végigjárni. Ezt a csodálatos helyet legalább egyszer mindenkinek látnia kell!

Felmenet a Szőke-forrás-völgyben
Miután jelzésünk elhagyta a Rám-szakadék bejáratát, a Szőke-forrás-völgy köves szurdokába vesszük be magunkat. A folyamatos emelkedés egészen a Király-kúti-nyeregig tart, a fáradozásért cserébe pedig megkapó látványt élvezhetünk a Malom-patak kőgörgeteges medrére, amin kezdetben több alkalommal is átkelünk, mielőtt a felső szakaszon már a meredek partfalban kísérjük csörgedező útját. Jobb kéz felől a Rám-hegy, illetve a Magaslen-hegy tornyosul, baloldalon a Prédikálószék, illetve a Keserű-hegy vonulata emelkedik egészen a Király-kúti-nyeregig.

A Visegrádi-hegység kőzeteire jellemzők a vulkáni eredetű andezit, valamint az andezittörmelékes breccsába (szögletes, éles kőzettörmelék-darabokból összecementálódott kőzet) ágyazott kőtömbök. Ezt a kőzetanyagot folyamatosan ostromolja az esővíz és a fagy eróziós hatása, aminek eredményeként mélyen bevágódott völgyek, látványos sziklaalakzatok jöttek létre. Mindezek szemet gyönyörködtető példáit felfelé tartó piros utunk is bemutatja. A folyamatosan enyhölő kaptató végét a Király-kúti-nyereg jelenti.

A Pilisi Parkerdő 2018 óta mintegy 56 kilométernyi lóval is járható útvonalat jelölt ki a Pilis és Visegrádi-hegységben, annak érdekében, hogy a gyaloglás és kerékpározás mellett lóhátról is élvezhessük a természetjárás. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel, legalább is az ösvényünk sűrű patkónyomai erről tanúskodnak.

Érintjük a Király-kút napjainkra időszakosan fakadó foglalását, pihenőjét. A vízvételezés itt elég bizonytalan, s ha csöpög is valamicske a csőből, sok időbe telik megtölteni a kulacsot. Mindenképp érdemes megfelelő mennyiségű innivalót magunkkal hozni, mert sajnos az elmúlt évek szárassága jelentősen átalakította a környék forrásainak vízhozamát.

Lankás andalgásban kevésbé tetszetős részre érkezünk. Hangulatos ösvényünk elveszti báját, és gépek által kijárt földúton folytatódik, ami a részben tarra vágott Király-kúti völgy mentén ereszkedik a hegyek ölelésében megbújó Sikárosi-medencébe.

A tőlünk bal kéz felé eső Király-patakra csak helyenként látunk rá: a hegyláb alatt csörgedező erecske még élvezi az irtásszéli fák védelmét. A saras, csúszós út kisvártatva belecsatlakozik az Országos Kéktúrába, amellyel együtt haladva érjük el a Sikárosi-rét megkapó, nyugalmat árasztó miliőjét.

Sikárosi hangulat
A szép fekvésű Sikárosi-rét voltaképpen olyan kaszálók csoportja, amit facsoportok tarkítanak. A több részre tagolódott tisztásrendszer egyes részeit nem érintik a túraútvonalak, és a peremén kanyargó aszfaltút sem. Piros utunk is csupán a terület északi és nyugati peremét érinti, rálátással a déli fekvésű lankára, olyan idill érzetét keltve az emberben, ahol szívesen pokrócot terítenénk egy erdőszéli piknikhez.

A Sikárosi-rét sarkában, a hajdani Bükki-puszta majorságnál válik szét a piros és a kék út. Gyümölcsfák és egy romos épület jelzi az elfeledett telep helyét, ami annak idején szörnyű és valamelyest rejtélyes gyilkosság színhelyévé vált: 1947-ben öt tizenéves fiú vigyázott itt az állatokra, amikor valaki lemészárolta őket.

A tettes aznap a Lajos-forrás közelében két másik emberrel is végzett; kilétére sosem derült fény (a korabeli propaganda és a szóbeszédben terjedő történetek ellenére sem). Erről a szomorú és rejtélyes gyilkosságról részletesen ebben a cikkünkben olvashatsz.

A sikárosi pihenő – Szilágyi Bernát-forrás
Túránk 9. kilométerünknél éppen csak érintjük a Sikárosi-rétet. Amennyiben a nyomvonalunkról leágazó kék jelzésen kis kitérőt teszünk, többet is megtapasztalhatunk a hely vonzerejéből. A Sikáros keleti végében erdész- illetve vadászház áll (közelében találjuk a Kéktúra bélyegzőt), de mielőtt ezt elérnénk, a Szilágyi Bernát-forrás mellett hangulatos pihenőhelyre lelünk.

Ennek ellenére megkapó környezet fogad itt minket, ahol nyírfák és fenyők borulnak a padokkal és tűzrakóval felszerelt pihenőhely fölé, a törzsek és lombok függönye mögött pedig a hosszan elnyúló rét mesés látványa – éjjel csillagos égboltja – teszi teljessé a táborhely harmóniáját.

Tovább folytatva az utat, a piros feltör a Lom-hegyi-nyeregbe. Ez a felmenet kettős érzetet válthat ki az emberből, mert itt nem is oly régen hangulatos erdei ösvény vezetett a fák koronája alatt, mára azonban a favágók munkájának eredményeként tágas, a Sikárosi-medencére nyíló panoráma fogad minket.

A Lom-hegy nyergében újfent az erdészet munkájával szembesülünk. Nem csupán a letermelt hegyoldal látványa, a saras dagonyává vált útszakasz sem a legszebb része a pirost követő utunknak. Szerencsére ez a szakasz nem tart sokáig, csakhamar a Lom-hegy meredeken leszaladó ligetes oldalában ereszkedünk tovább délkeleti irányban.

Annak idején a Lom-hegy évtizedekig lezárt katonai terület volt. Bár jelzett turistaút nem vezet fel a tetejére, manapság bárki megszemlélheti az egykor itt álló rakétabázis maradványait. A környék más magaslatain (Pilis-tető, Urak-asztala) is voltak ilyen bázisok, titkos történetükről ebben a cikkünkben egy itt szolgált parancsnok mesél.

Az egykor üdítő pihenőhely múltja összekapcsolódik a korábban említett sikárosi gyilkosság sötét történetével. Annak idején egy pilisszentlászlói férfi azt mesélte, hogy a gyilkosságot követő órákban látta a környéken jól ismert Vaszilt – a zavarodott elméjű orosz dezertőrt – miközben a Salabasina-forrásnál mosta a vértől csöpögő ruháit. Ezt követően a férfit soha senki nem látta: feltehetően az oroszok begyűjtötték és hazaszállították.

Széles ösvényünk továbbra is ereszkedéssel tart délkeleti irányba, miközben az erdő több alkalommal rálátást engednek a Pilis legdélebbi bástyáira, a csodás panorámát és látványos „sziklakerteket” tartogató Kevélyekre. Hamarosan magunk mögött hagyjuk a Visegrádi-hegység tűzhányók formálta vidékét, és Csobánkánál belépünk a pilisi rögtáj fehér szirtes környezetébe.

Még mielőtt Kiskovácsinál az országutat követve ezt megtennénk, mindenképp említést kell tennünk a piros utunk közelében fekvő Holdvilág-árokról, ahová a piros kereszt jelzésen tehetünk oda-vissza kb. két kilométeres kitérőt. Hasonlóan a korábban említett leágazásokhoz, ez a helyszín is kihagyhatatlan túrahelyszínt ígér, amit az életben legalább egyszer látni kell.

A kihagyhatatlan Holdvilág-árok
Rövid sétával egy szilaj sziklavilágba kapunk betekintést, amely rétegenként mutatja be a mészkőre települt tűzhányó felépítését, miközben kalandos ösvényt is kínál a vízmosás medrét kerülgető felfedezőknek. A vadregényes szurdok katarzisát a roppant sziklafalakkal kerített völgyzár tárja elénk. Mintha csak egy amfiteátrum közepén állnánk, melynek magával ragadó közege megannyi legendát és kulturális tézist ihletett. Az árok feletti Nagy-szikla síkra faragott tufa fala régészeti leleteivel, sziklafülkéivel és mesterséges barlangjával a terület köré szőtt elméletek és misztikum bölcsője.

Kiskovácsi településrésznél kiérünk az erdőből, és az országúton trappolva térünk be a csipkézett szirtek alatt megbúvó Csobánkára. Túránk 15. kilométerénél járunk, amikor elértük az aszfaltot, ahol buszmegálló kínál lehetőséget a túra megszakítására. Mindezt Csobánkán is megtehetjük, mielőtt a pompás sziklafalával gyönyörködtető Oszoly-csúcs alatt fokozatosan eltávolodunk a lakott részektől.

Csobánkát éppen csak érinti a piros út, alig mutatva valamit a két hegységet elválasztó Dera-patak mentén fekvő településből. Elhaladunk azonban a község egyik ékessége, a Margitligeti kastély mellett, melyet Martin Sándor orvos épített 1897-98-ban, és amit nem sokkal később, 1907-ben Wettenstein József, a tüdővész elleni szérum feltalálója vette meg és alakított át tüdőszanatóriummá.

1917-től hadiárvaházként működött, 1950 és 2007 között a Gyógypedagógiai Intézet otthonaként szolgált, ma a Böjte Csaba atya által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány használja. A felújított kastélyt csak kívülről lehet megnézni, a parkjában álló fák azonban sokat takarnak a látványból.

A piros a fenséges panorámájáról és a sziklamászók gyakorlóhelyeként is ismert Oszoly, illetve a vele szomszédos Csúcs-hegy sziklaszirtes lábánál mellőzi Csobánkát. Kezdetben csak enyhe oldalazásban emelkedünk, majd a Kis-kevély ligetesében egyre izzasztóbb kaptatóval törünk fel a Kevély-nyereg padokkal, esőbeállóval bíró pihenőhelyéhez. Némi szusszanás után viszont további szintemelkedés vár ránk, ugyanis utunk a sziklás hátú Nagy-Kevélyt is meghódítja. Ezt a fáradozást cseppet se bánjuk, mert túránk eddigi legszebb panorámáját és sziklaformáit élvezhetjük, ahogy végigmegyünk a hosszan elnyúló hegygerincen.

A Kevély tetején
Már az 534 méter magas csúcs elérése előtt is részünk lesz némi madártávlatban – elsősorban a Pilis tömbje és a Gerecse vonulata irányában –, de az igazi panorámaélményt a sasbérc híres-neves kilátótisztásán fogjuk megtapasztalni, ahol pompás dolomittömbökről csodálhatjuk a minket körülvevő tájat. Miután alattunk szédítő mélység tátong, ajánlott nem túl közel menni a sziklaorom széléhez.

Bár körpanorámáról nem beszélhetünk, a látvány így is lenyűgöző nyugati, valamint déli irányba. Innen tökéletesen rálátni az alattunk elterülő Pilisborosjenőre, az „egri várra” és Pilisvörösvárra, Buda egy részére, továbbá a Budai-hegység hosszan elnyúl vonulatára, felismerve benne számos magaslatát, köztük a legnagyobbat, a jellegzetes kilátóval bíró Nagy-Kopaszt. A távolban felfedezhetjük a Pilis-tető és a Nagy-Gete magaslatát, a velünk szemben elterülő horizonton pedig a Gerecse vonalai is kivehetők.

A hegygerincen tovább haladva hagyjuk el a viharos erejű széllel gyakran ostromolt sziklaszirtet. Egy újabb kilátást engedő pihenőhelyet érintve lejtünk az Ezüst-Kevély irányába, melynek 415 méteres csúcsára már egyenletes szintben érkezünk meg. A panoráma ezúttal elmarad, helyette különös színű és felszínű sziklatömbök nyújtanak látnivalót. A néhol vörösen, másutt fehéren előbukkanó kövek, eltérő anyagú üledékes kőzetről árulkodnak.

Ezt a kőzetet itt még a 60-as években is bányászták, ennek nyomait számos helyen megfigyelhetjük a a hegylábánál és a gerincen is. Az Ezüst-Kevély csúcsának közelében már viszont változatosabb kőzeteket fedezhetünk fel. Még mindig homokkövekről beszélünk, de ez már úgynevezett konglomerátum, amelyben különböző színű és méretű kavicsokat tartalmaz. Ezek néhol a 10 cm-t is meghaladják, anyagukat tekintve pedig zömében triász dolomitból és dachsteini mészkőből állnak.

Részben feketefenyvesben vezető köves ösvényen ereszkedünk le a helyként vadont idéző Ezüst-Kevélyről, érintve a hegy kisebb-nagyobb kőfejtőit, melyek az előbb említett kőzetek változatos tárházát mutatják be. A hegyhátról egy nyílegyenes makadámút vezet le az Ürömöt Budakalásszal összekötő aszfaltcsíkhoz, amin átkelve már Budapest határában járunk. A túra ezzel még közel sem ért véget: a Pilist és Budapestet összekötő dűlőt követően hátra van még a Róka-hegy különleges sziklaudvara, illetve bámulatos panorámája.

Az elbűvölő Róka-hegy
Ahhoz hogy megismerjük a Róka-hegy páratlan értékeit, néhány száz méteres kitérőt kell tennünk az útvonalunkról leágazó háromszögjelzésen. Ez a kis kurfli méltó záróakkordja lesz a Csillaghegyen befejeződő piros tematikánknak, még abban az esetben is, ha a geológia nem különösebben hoz minket lázba.

Fentről érkezve elsőként a fővárosra nyíló kilátás fog gyönyörködtetni. Már a hegytetőn is jól látszanak a kőfejtő ékként bevágódott tájsebének hatalmas sziklafalai, melyek méreteivel, formáival, színvilágukkal és apróbb részleteikkel egyaránt bámulatos élményt nyújtanak.

A Róka-hegy négy bányaudvara sajátos hangulatú katlanokból tevődik össze, három különböző szinten helyezkednek el, sziklaletörésekkel és éles szegélyekkel tagolt részeit egy kanyargó, helyenként meredek lépcsősorral vezető ösvényen ismerhetjük meg. Figyelem: a kijelölt, fakorláttal ellátott ösvényt tilos és életveszélyes elhagyni!

A hegy nagy részét 200 millió éves dachsteini mészkő alkotja, de van itt az újidőben keletkezett eocén „szépvölgyi” mészkő és oligocén „tardi” agyag. A mélyből felszínre jutó hévizek munkájának eredményei is tanulmányozhatók. A laikus szem is könnyen kiszúrhatja a széles kalcitteléreket, a jól látható csillogó kristályokkal, de a bánya területén több hévizes barlang és hévíz által oldott gömbüst is található.

A kőfejtő alsó bányája alapszelvényként számon tartott országos jelentőségű védett terület, a terület többi része pedig helyi jelentőségű védett terület, a felső bánya pedig, függőleges sziklafalaival az ország egyik legnépszerűbb mászóhelyének számít. A Róka-hegy alatt a morajló város, és utunk végállomása vár. A háromszög jelzés visszacsatlakozik a pirosba, ami innentől aszfalton, házak között vezet, pár száz métert követően pedig a hévállomásnál eléri csillaghegyi végcélját.

A Pilis és Visegrádi-hegységet bebarangoló piros út most bemutatott második, Dömöst és III. kerületi Csillaghegyet összekötő szakasza (letérők nélkül) 29 km hosszú. Szerencsére út közben több lehetőség is akad a táv szakaszolására, így a pirosra nem feltétlen kell egyben teljesíthető, nehéz túraként tekinteni. A piros első, Pilisszentivánt és Dömöst összekötő szakasza 27 km, így a tematika teljes távja 56 km. Az útvonal végigjárói nem csupán látnivalókkal, természetjáró élményekkel gazdagodnak, hasznos ismereteket és átfogó képet is szereznek e két hegységünk változatos értékeiről.