Alföldi történetek

Szerző:
2022. január 14.

Egy nap az erdei fülesbaglyok téli fővárosaiban

Túrkeve és Kisújszállás az ország két legfontosabb bagoly-telelőhelyének számít. Furcsa párhuzammal élve azt is mondhatjuk, ami a tehetős brit nyugdíjasok számára Mallorca és a spanyol Napos part, az az erdei fülesbaglyok számára Túrkeve, Kisújszállás és a többi nagykunsági város.

Kovács Ágnessel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület téli bagolyszámlálásért felelős koordinátorával a kisújszállási főtéren beszéltünk meg találkozót. Ági a jászberényi állatkertben dolgozik, de gyakran jön Kisújszállásra. Részben a baglyok miatt, de a családja is itt él, szóval hazajár Kisújszállásra, és nem túlzás, minden „baglyos” fát ismer. Már gyerekkorában is figyelte a madarakat, iskolába jövet-menet mindig köszönt nekik, jó pár évvel később pedig róluk írta diplomamunkáját is, mint természetvédelmi mérnök.

Pom Pom és Bagaméri

A főtérről az első potenciális baglyos fa felé indulunk. Bár a madarakat ott most nem látjuk, de az út mellett nagy örömmel fedezzük fel Pom Pom szobrát. Csukás István Kisújszálláson született, ezért kapott helyett a népszerű mesefigura a társasházak mellett, de nem messze innen Bagaméri méri a fagylaltját, és egy cukrászda is fut ilyen néven.

Miközben Pom Pomot nézzük, Kriszta kolléganőm érdekes párhuzamra hívja fel a figyelmemet. Bár tudjuk, hogy Pom Pom akármi lehet "paróka, szobafestő pemzli, egyujjas kifordított bundakesztyű vagy papucs orrán pamutbojt”, de Kriszta azt mondja, most, hogy nézi, szerinte Pom Pom pont olyan, mint egy fán nappalozó bagoly. Az asszociáció persze nem véletlen, mert hogy épp a baglyok miatt jöttünk ide.

A legtöbb bagoly éjszaka aktív – bár a réti fülesbaglyok nappal is repülnek –, de az erdei fülesbaglyok a nappali órákat inkább átalusszák. Télen mindezt nagy csoportokban teszik, általában örökzöld fákon, fenyőkön, tujákon, amelyeken jól megbújhatnak.

Az ország telelő erdei fülesbaglyait évente egyszer összeszámolják. Ági 2010 óta foglalkozik a telelő baglyok számlálásával, és jó ideje már nemcsak számolja őket, de az országos felmérés adatait is ő összesíti.

A január végi szinkronszámláláson tavaly több mint 16 ezer madarat láttak a szakemberek és az önkéntes felmérők a hazai településeken.

A legtöbb baglyot, közel 600 példányt Túrkevén számoltak össze, Kisújszállás végzett a második helyen közel 400 madárral, de a közeli városokban, Karcagon, Mezőtúron is 300-nál több baglyot számoltak.

Hogy miért épp itt, ezeken a nagykunsági településeken van az erdei fülesbaglyok téli központja, annak az az oka, hogy a környék nagy mezőgazdasági területein sok a mezei pocok, ami a baglyok fő táplálékát jelenti, és télen is hozzáférhető. Kézenfekvő lenne, hogy a baglyok a zsákmányhoz közel, a szántóföldek, gyepek melletti fákon nappalozzanak. Hogy ehelyett miért jönnek be mégis a városokba, arra valószínűleg az a magyarázat, hogy kint ki lennének téve a ragadozók- például parlagi sasok, kerecsensólymok- támadásainak, a városokban viszont ezek a fajok nem jönnek utánuk.

Hogy milyen sok bagoly él errefelé, azt egy szomorú, tavalyi felmérés is bizonyítja. A 4-es főút egy szakaszán Szolnok és Debrecen között tavaly márciusban 113 elütött bagoly tetemét vagy maradványait találta meg a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálata. A baglyok többsége gyöngybagoly és erdei fülesbagoly volt.

A baglyok olykor másképp döntenek, mint mi tennénk

Kisújszállás legnagyobb telelőhelye sokáig a városközpontban található bölcsőde udvarán volt, ahol több nagyra nőtt, idős tuja állt, itt korábban volt, hogy 160 bagoly is nappalozott. A fákat azonban tavaly márciusban a bölcsőde átépítése miatt kivágták. A szomszédos református templom tatarozásakor azonban a helyi lelkész ragaszkodott ahhoz, hogy a baglyok érdekében a templom mellett álló tuják mindenképpen megmaradjanak. A fákról csak néhány gallyat vágtak le, és az állványokat úgy is fel tudták állítani.

Ágit a helyi iskolákba is szokták hívni előadást tartani. Az egyik átalakítás előtt álló, üres iskolaépület kertjébe mi is benézünk. A kert klasszikus nappalozó hely, amit régóta kedvelnek a baglyok. A fenyőkön most is ott ücsörög néhány példány.

Némelyik fa az iskola épületéhez közel áll, így a második emeleti termekből a gyerekek pár méterről láthatták a baglyokat. Azt hiszem, itt remek természetismeret órákat lehetett tartani.

„Érdekes egyébként, hogy egy iskolaudvaron több zavarás éri a baglyokat, és a városban vannak olyan helyek, amelyek emberi szemmel alkalmasabb nappalozó helyek lennének, mint például a városháza melletti park, ahol tiszafák és fenyők vannak, de valami miatt ott soha nem találtunk még telelő baglyokat” – mondja Ági. „Mi sem értjük, hogy bizonyos esetekben miért ragaszkodnak a kevésbé alkalmas helyekhez. De ez egy hosszú időre visszavezethető szokás náluk, ami nem tud egyik percről a másikra megváltozni.”

Hegyezi tollfülét

Ági szakdolgozatában vizsgálta, hogy vannak-e olyan tényezők, amelyek miatt a baglyok az egyik helyet kedvelik, a másikat meg nem. Nem igazán talált egyértelmű összefüggéseket, de az például valószínűsíthető, hogy azokat a fákat, amelyek nagyon közel vannak magas épületekhez inkább kerülik, mert a fal elzárná a lehetséges menekülési útvonal egy részét, ha vészhelyzet adódna.

Miközben a kerítésen túlról kémleljük a fákat, a baglyok egyre tágabbra nyitottabb szemmel néznek bennünket. Némelyik a korábbi Pom Pomra emlékeztető testhelyzetből kiegyenesedett, és mintha hegyezné tollfüleit. Ez a testhelyzet az értő szem számára egyértelmű jelzés, a madarak ezzel azt mondják: „Látunk benneteket, és nem nagyon örülünk nektek.” Ilyenkor jobb, ha ember arrébb megy, nehogy a baglyok kirepüljenek. Ez felesleges energiapazarlás lenne számukra, ami télen egyáltalán nem jön jól. Különösen havas, tartósan fagyos időben, amikor egyébként is nehezebben találnak táplálékot.

Több mint száz bagoly egyetlen fán

Egy másik, már régóta ismert nappalozó fán elképesztően sok madarat találunk. Nem megyünk túl közel, hogy ne zavarjuk a pihenő madarakat, csak távcsővel nézzük őket tisztes távolból. És mindenkinek ezt tanácsoljuk, aki szeretne telelő baglyokat figyelni, vagy önkéntesként részt venne a január végi országos számláláson: igyekezzen mindezt úgy tenni, hogy minél kevésbé zavarja a madarakat, és semmi esetre se menjen be olyan fa alá, amelyen csoportosan nappaloznak baglyok.

Bár ma nincs számlálós nap, Ági nem bírja megállni, csak megszámolja őket. Én is próbálkozom, de a fák rejtekében ülő madarakat még távcsővel sem könnyű észrevenni, míg én 57 baglyot számolok, Ági 121-et. Egyetlen fán, ami helyi rekordnak számít.

Mivel a számolásban csúnyán alulmaradtam, Ágitól kérek egy kis szakmai tanácsot, hogyan is kell ezt jól csinálni. „Én mindig először a törzs egyik felén számolom meg a madarakat, aztán a másikon, hogy ne keveredjek bele. Ha csak egy helyben állsz, nem tudod pontosan őket megszámolni. Ha számolás közben folyamatosan változtatod a helyed kis lépésenként, akkor megnyílnak azok a lombkorona-részek is, amelyek előtte nem látszottak. Ha szél van, akkor az megoldja helyetted, mert az ágak mozgatásával segít, hogy be tudj látni az eldugott részekbe is.”

Túrkeve, a rekordtartó

Kisújszállástól alig negyedórányi autóútra fekszik Túrkeve. Hogy a környék madárvilága nagyon gazdag, azt az is jelzi, hogy az út mellett egy darabon már madárbaráttá alakított elektromos vezeték halad mellettünk. Az áramütés komoly veszélyt jelent a szárnyas jószágok számára, ezért a vezetékek madárbaráttá alakítása országszerte nagyon fontos lenne.

Túrkevén egy különleges bagolytelelő-helyet is megmutat Ági, itt ugyanis nem örökzöld, hanem lombhullató fákon nappaloznak a baglyok. A lombhullatók közül olyan fajokat választanak, amelyek levelek nélkül is megfelelő takarást biztosítanak számukra, mint például a platán, a nyír vagy itt épp a zöld juhar.

Először, szabad szemmel egy árva madarat sem veszek észre, a zöld juhar csokrokban lógó barna termései között teljesen láthatatlanok.

Aztán amikor távcsővel is megnézem a fát, nem akarok hinni a szememnek, az egyik fele tele van baglyokkal.

A főtéren is vannak fenyők és tuják, amit kedvelnek a baglyok, és itt egy fából készült, detektívüveges bagolylest is felállítottak korábban, hogy az érdeklődők észrevétlenül nézelődhessenek. Az egyik fa alatt, ahol most épp nincs egy bagoly sem, Ági mutat néhány bagolyköpetet. Ezek a szürke kis gombócok szőrből és csontokból állnak, amiket, a bagoly – mivel nem tudja megemészteni azokat – kiöklendez.

A kutatók számára a köpetek elárulják, hogy az adott területen mivel táplálkoznak a baglyok. Itt, a nagykunsági városokban a táplálék közel 80 %-át mezei pockok teszik ki, de kisebb madarak csőre és koponyája is előkerül azért. Mi is szétbontunk egy köpetet, amiben megtaláljuk egy pocok koponyáját és néhány lábcsontját.

Mivel mostanra teljesen összefagytunk a jeges szélben, Ági és mi is hazaindulunk, a baglyoktól azonban csak rövid időre, a január végi országos számlálásig búcsúzunk. Az erdei fülesbagoly-telelőhelyek idei felmérése január 28-tól 31-ig tart, s hogy mit kell tennie annak, aki szeretne ebben részt venni, arról hamarosan bővebben is írunk majd.


Ilyen csodaszép a tél a Hortobágy nyugati kapujában

Ilyen csodaszép a tél a Hortobágy nyugati kapujában

2022.01.18.

Nemrégiben egy különös helyen jártunk, egy nagy lépésnyire Tiszafüredtől, az Egyek-pusztakócsi mocsaraknál. Amikor megszerveztük ezt az utat, álmunkban sem gondoltuk, hogy ilyen gyönyörű időnk lesz, vakító fehér hóval és szikrázó napsütéssel.

→ Tovább
Városi séta Nagykőrösön pazar panorámával

Városi séta Nagykőrösön pazar panorámával

2022.01.13.

Korábban nem jártam még soha Nagykőrösön, épp ezért nagyon kíváncsi voltam, vajon mit tartogat számomra a város, pláne egy hideg, borongósnak induló januári napon. Voltak terveim és elképzelésim előzetesen, de a valóság sokkal érdekesebb lett, mint gondoltam.

→ Tovább