A Budai-hegység ölelésében, a főváros szélén bújik meg egy mesebeli rét, amely nem is olyan régen még illegális mozgalmaknak, cserkész- és úttörőcsapatoknak volt gyülekezési helye, de koncerteknek is otthont adott, jelenleg pedig tökéletes családi pihenőhely.

Ha megkérsz egy kisgyereket, hogy rajzoljon várat, nagy valószínűséggel valami nagyon hasonló fog visszaköszönni a rajzlapról, mint amit Gyula központjában találsz. A gótikus vár – hiába az Alföldön épült – a török időkben az egyik legmeghatározóbb szerepet töltötte be az országban, csak valamiért egy kicsit rosszabb a PR-ja, mint egri testvérének.

A hazai selyemhernyó-tenyésztés 300 éves története 1969-ben, egy minisztériumi tollvonással ért véget. Emlékét néhány múzeum, középület, utcanevek, a megmaradt idős eperfák, és persze sok-sok személyes régi történet őrzi.

A Putnoki-dombságban, a keleméri Mohos-tavak tőszomszédságában hajdan állt egy vár. Bár mára csak az azt körülölelő sánc és árok maradt, mégis érdemes felkeresni a Mohosvár helyét, ami az Országos Kéktúra útvonaláról egy rövid kitérővel érhető el.

Persze, a címben tett megállapítás szigorúan szubjektív, de abban biztosak vagyunk, hogy aki Békéscsaba környékén jár, az nem fogja megbánni, ha tesz egy sétát a romot rejtő parkban, amit nem csak emiatt érdemes meglátogatni.

A Vajdavár-homokkővidék északnyugati peremén, Ózd vonzáskörzetében, a Hangony-patak romantikusan szép völgyében bújik meg egy kicsiny barkó település, Domaháza. A mondák szerint a község határában emelkedő, 427 méter magas Vörösvár-hegyesének mélyén barlangok rejtőznek, melyek máig őrzik az évszázadokkal ezelőtt itt táborozó cseh husziták kincseit. Mindez igaz-e vagy sem, nem tudhatjuk, a misztikum azonban már önmagában elég ahhoz, hogy elinduljunk a vajdavári hegyek igazi kincseinek felfedezésére.

Ahogy a szikrázó napsütésben sétálunk a 16. kerületi villák, társasházak, platánok és lilaakáccal befuttatott kerítések mellett, kicsit olyan, mintha egy balatonparti településen járnánk. A párhuzam nem véletlen. Feltérképeztük a gazdag fővárosi polgárság hajdani nyaralónegyedét Budapest alig ismert, keleti szegletében.

A főváros 12. kerületének peremén áll, bár már erősen rogyadozva, Zugliget egyik legidősebb épülete, a hajdani Istenszeme fogadó, ahonnan 1837 tavaszán Kossuth Lajost börtönbe vitték. Az épület jó ideje üres és elhagyatott, de talán idén végre valami elindul.

A zugligeti Fácán nagyvendéglő a 19. század második felétől a budai hegyek felkapott vendéglátóhelye volt, ahová a kor hírességei is szívesen jártak. Idővel egy egész üdülőtelep alakult ki itt, amelynek bizonyos épületei ma is megvannak még.

Áll egy több szempontból is különleges épület a Rózsadomb tetején. Az 1949-ben Kapisztrán Szent János tiszteletére felszentelt templom puritán külsejével szinte észrevétlenül húzódik meg a Törökvész és a Tövis utca sarkán. Sajátos időkapszula. Nemcsak építészete, de története is érdekes.

A kérdéssel érdekes módon sem a Google, sem a Chat GPT nem tud kapásból mit kezdeni.

Az egykori zsidónegyed szélén álló monumentális épület első pillantásra sem mondható klasszikus zsinagógának, sőt, egyes díszítőelemei egyenesen keleties hangulatot árasztanak. Bent még inkább meggyőződhetünk róla, hogy nem mindennapi helyen járunk. Öt olyan érdekességet mutatunk, melyekből kitűnik, hogy a „Dohány” egészen kivételes a maga nemében.

A tavasz kezdetének egyik legszebb jele a fővárosban, amikor virágba borulnak a Gellért-hegy mandulafái. De vajon mióta állnak itt ezek a fák, és ki ültette őket?

A tatai Kálvária-dombon álló, égbe szökő téglatornyot most a Fellner Jakabról elnevezett kilátóként ismerjük, de 1939-ben, amikor megépült, még egészen más feladatot látott el.

Egy váci barangolás során érdemes elsétálni a város déli részén található Ligetbe, amelynek szélén áll a különös nevű Hétkápolna. Az épülethez egy szép kálvária vezet, közelében pedig csodatévőnek tartott források fakadnak.

Ha Vác belvárosából elindulunk dél felé a Duna mellett, a Liget előtt nem sokkal egy dombon álló hatalmas templom tűnik fel. A templomot várfal veszi körbe, amelynek legmagasabb pontján egy szobor áll, karjait az ég felé emeli. Vajon ki ő, és mi lett az évszázadokig itt álló várral?

Budapesten, a Széchenyi-hegy oldalában található Széchenyi-emlékmű eredetileg egészen más környezetben állt. Ybl Miklós a mai Hősök terére tervezte azt, de az 1896-os millenniumi év nagyszabású építkezései miatt új helyet kellett keresni számára.

Ezúttal egy kevésbé ismert, de annál izgalmasabb várromot mutatunk be, ahonnan még akkor is lélegzetelállító panoráma nyílik, ha nem a legkellemesebb kirándulóidőben hódítjuk meg a „csúcsot”.