Ezeket fedeztem fel 2021-ben a Turista Magazinnal

A 2021-es évet egyik kedvenc helyemen, a Tisza-tónál kezdtem. Jártam már ott nyáron és ősszel, de nagyon kíváncsi voltam téli arcára is. Nem csalódtam. Januárban szerencsére egy rövid időre beköszöntött az igazi tél, és a tó felszíne is kellően befagyott, így a lenyűgöző havas-jeges táj fotózása mellett sétálhattam a Tisza-tó jegén, megleshettem a legfanatikusabb pecásokat lékhorgászás közben, és még egy tőkés récét is megmentettünk. A teljes galériát ide kattintva nézhetitek meg.

A következő sétám a Budai-hegyekbe vezetett, ahol a Fekete István tiszteletére létrehozott tanösvényt jártam be. A Kis-Hárs-hegyen található alig egy kilométeres túraúton elhelyezett információs táblák és a téli erdő annyi érdekességet tartogatott, hogy több órát töltöttem el a bejárással.

Bevallhatom, nem vagyok az a teljesítménytúrázós fajta, a szerkesztőség tagjai már tudják, hogy nehéz velem haladni, mert minden fűszálnál képes vagyok megállni, hogy megcsodáljam és megörökítsem. Cserébe olyan képek születhetnek, mint itt is, amellyel azt szerettem volna megmutatni, hogy egy látszólag unalmas, kopasz téli erdő mennyi szépséget rejt.

Olyan apróságokat is igyekeztem képen megmutatni, mint a mohák ég felé ágaskodó spóratokjai, de fotóztam zúzmarás fán pihenő és csírázó tölgyfamakkokat, érdekes gombákat, szúk által rajzolt izgalmas ábrákat és még sok hangulatos dolgot a téli erdő ajándékaiból. A képeket és a teljes túrabeszámolót itt nézhetitek meg.

Februárban „katasztrófaturistát” játszottam, ugyanis Csongrádon vendégeskedtem hazánk jelenleg legsikeresebb ifjú természetfotósánál, Koncz-Bisztricz Tamásnál és családjánál, amikor a Tisza épp áradt. És nem is akárhogy, ugyanis a megszokottnál jóval magasabb szinten volt már ekkor is, így teljesen elárasztotta a Körös-toroki strand üdülőházakkal teli területét.

Mi pedig szeretjük az izgalmakat, úgyhogy gumicsizmát húztunk és Tomi vezetésével tettünk egy nem mindennapi esti sétát a Tiszával elárasztott üdülőtelepen. Azt hiszem, idén ez volt a legszürreálisabb élményem, az erről készült teljes galériát ide kattintva nézhetitek meg.

A következő túra a Medves-vidékre vezetett, ahol az áprilisi nyomtatott magazinunk egyik anyagához gyűjtöttünk ihletet és sok-sok képet. A Novohrad-Nógrád Geopark egyik állomásán, Kazáron kezdtünk, ahol elsőként az erre a vidékre jellemző építészetet vettük alaposan szemügyre, így fotóra került jó pár hagyományos tornácos ház, majd nekiindultunk, hogy meghódítsuk a város közelében található különleges riolittufa-képződményeket. Erről egy online cikkünkben is olvashattok, amelyben az építészet mellett a kazári néprajz egyéb érdekességeivel is megismerkedhettek.

E túránk még sok helyszínt érintett, melynek végén az út a Rónabánya közelében lévő Szilvás-kőre vezetett, ahol csodás panorámában volt részünk. A teljes cikket az áprilisi számunkban tudjátok megnézni.

Kora tavasszal sorra bújnak elő a szebbnél-szebb virágok, én pedig nagyon vágytam már rá, hogy az ilyenkor mezőben nyíló szépségeket lencsevégre kapjam. Tőzikéket szerettem volna fotózni, így ellátogattam a szigetbecsei Tőzike tanösvényre. Azonban fehér tőzikemező helyett kékben pompázó csillagvirágmezőt találtam.

Egyáltalán nem bántam, hisz még egyiket se volt eddig szerencsém élőben megcsodálni. De hogy miért nem voltak tőzikék? Az kiderül képes túrabeszámolómból, amelyben Szigetbecséről is sok érdekességet megtudhattok, a képeken pedig az értékes ártéri erdőbe vezető tanösvényt ismerhetitek meg.

Áprilisban egy hihetetlenül cuki témára akadtam. Ha tavasz, akkor javában zajlik a madarak fészekrakása és beindul a szülők fáradhatatlan sürgés-forgása a fiókák körül. Természetfilmes ismerősömnek köszönhetően egy őszapócsalád mozgalmas napjába leshettem be.

Egy egész délutánt töltöttem a fészek megfigyelésével, és csak ámultam milyen odaadással hordta a hím és a tojó a finom falatokat állandóan éhes fiókáiknak. Az erről készült galériát itt nézhetitek meg.

Nem titok, hogy a vizes élőhelyek a kedvenceim. És talán ezért is lehet az, hogy az idei nyomtatott magazin anyagai közül zömmel én nyertem a vízre szállós fotózásokat. Elsőként a Szigetközben pattantunk kenuba késő tavasszal, hogy onnan nézzük meg a Duna csodás vízi világát, amelyre itt a sok-sok sziget és számtalan mellékág jellemez, és ennek köszönhetően egy elképesztően vadregényes tájat ismerhettünk meg. Még hattyúfészket is láttunk evezés közben, de hogy még miért érdemes ide ellátogatni, arról magazinunk júniusi számában olvashattok többet.

És mivel ennek a lapszámnak a fókuszában a Duna állt, így több helyről is bemutattuk. Örömmel kísértem el újságíró kollégámat egy budapesti helyszínre. Nem gondoltam, hogy a főváros egy ilyen különleges helyet is rejteget, mint amilyet Dél-Budán jártunk be. A város zajától pár lépésre egy gyönyörű ártéri vadonba találtuk magunkat a Duna partján, és hangulatos puhafás ligeterdőben, fülemülék és sárgarigók éneke kíséretében sétálhattunk. A júniusi lapszámban erről is bővebben olvashattok a sok szép kép mellett.

Majd keletre indulva meg se álltunk Békéscsabáig, ahol egy rendhagyó városi „sétát” tettünk, megint csak evezve. Túravezetőinkkel a város melletti vadregényes Gerlai-holtágon szálltunk kenuba, amely egy igazi mesevilággá változott nyár elejére az akác- és bodzaszirmoktól borított vízfelszínnek köszönhetően.

Az elképesztő virágillatról nem is beszélve, amelyet képeken sajnos nem tudok visszaadni, de a látvány már önmagában megéri, hogy egyszer ellátogassatok ide. És ha már itt vagytok, semmiképp se hagyjátok ki, hogy az Élővíz-csatornán evezzetek be Békéscsaba belvárosába. Felejthetetlen élmény lesz a nyüzsgő városba így érkezni. Erről a nem mindennapi túránkról a július-augusztusi számunkban jelent meg egy képes cikkünk.

Budapestre visszatérve egy alkonyati sétára mentünk a Sas-hegyre, amely két kuriózumnak számító hüllőjének is otthont ad. Ha szerencsénk van, találkozhatunk itt pannongyíkkal és kaszpi haragossiklóval is. Hogy mi találkoztunk-e velük? Azt képes túrabeszámolónkból tudhatjátok meg. Ami biztos, hogy ottlétünkkor egy különleges növényfaj, a budai nyúlfarkfű borította be az északi hegyoldalt. Egy olyan bennszülött fajról beszélünk, amelynek egyik legerősebb állományát itt találjuk.

De sok más különlegességet is sikerült megörökíteni, a csodás naplementéről nem is beszélve. Emlékezetes marad ez a túra is, amelyet ide kattintva nézhetek meg.

A hegyi kitérő után húzott vissza a szívem a vízhez, mégpedig a Tisza-tóhoz. Az apropót az adta, hogy idén három új kilátót is avattak a tó mellett és magán a tavon is. Bizony, az egyik építményt csakis csónakról lehet megmászni. Fogtam magam és nemcsak ezeket, hanem a Tisza-tó összes kilátóját meglátogattam, amelyet egy kétrészes cikkben mutattam be, sok-sok képpel. Az első részben a legmagasabbat, a bicikliset és több kalandos ártéri kilátót láthattok.

A második részre tartogattam a kötelezően meglátogatandók mellett a két legújabbat és a személyes kedvencemet is. Hogy az melyik? A cikkből megtudhatjátok.

Maradtam az Alföldön, és két kedvenc témám a víz és a madarak találkoztak egy komolyabb anyagban. Mezőtúrra mentem, mert megtudtam, hogy a belvárosban egy páratlan értékű szerkőtelep van a Hortobágy-Berettyó-folyón. Elképedtem azon, amit ott láttam. Egy nyüzsgő város közepén több mint 100 fattyúszerkő- és kormosszerkő-pár nevelgette fiókáit.

Hihetetlen, hogy egy ilyen helyet választottak maguknak ezek a fokozottan védett madarak költőhelyül, már csak azért is, mert igen érzékenyek a költési körülményekre. És mivel az is fülembe jutott, hogy talán veszélybe kerülhet ez az értékes élőhely, mindenképp ki szerettem volna deríteni, lesz-e hova visszajönni jövőre is költeni ezeknek a helyes madaraknak.

Miközben órákig figyeltem és fényképeztem a szerkőket és fiókáikat, sok dologra fény derült, például arra is, miért szeretik ezt a helyet ezek a madarak. Természetesen sok más védett és nem védett faj otthona ez a hely, így a nemzeti parkot és a város vezetését is megkerestem, hogy a sorsáról érdeklődjek. Ebben a cikkben a sok kép mellett kiderül, mire jutottam a nyomozásban. Az is, miért olyan ideális ez a hely a szerkőknek.

A következő kaland a Zalaszántó melletti Kovácsi-hegyre vezetett, ahol az erdő mélyén egy nagyon látványos dologra bukkantunk. Az itt található Bazaltutca ugyanis elképesztő sziklaformációkkal ajándékozott meg minket.

De ennél is izgalmasabb volt az, amikor egy nem épp kényelmesen bevehető barlangba, a Vadlány-likba is bemásztunk. A falakon kristályként csillogó víz varázslatos hangulatot adott a helynek, és egy barlangi keresztespókot is sikerült itt lencsevégre kapni, ami utódaival teli gubóját védte. Erről a túráról a szeptemberi lapszámunkban olvashattok bővebben.

Ha szeptember, akkor szarvasbőgés. Ha szarvasbőgés, akkor Gemenc. Már évek óta szerettünk volna ebben az időszakban eljutni ide, és most ez is összejött. Bejártuk a karapancsai majort és kastélyait, amelyről itt nézhettek meg egy galériát.

Természetesen a fő program a szarvasbőgés volt, és bár képeken nem sikerült egy bikát se megörökíteni, mert teljesen ránk sötétedett, mire a közelünkben megkezdték a koncertet, de ebben a cikkünkben olvashattok a felejthetetlen élményről, sőt, azért hangban is meg tudjuk mutatni nektek.

A pörbölyi Ökoturisztikai központban pedig két zseniális kiállítást is megnézhettünk. Az állandó tárlat mellett a Legenda és valóság – A gemenci gímszarvas című új kiállítást is megnéztük, amelyen tényleg mindent megtudhattunk e gyönyörű vadakról. A kiállításokról készült képeket és szöveges ajánlónkat itt olvashatjátok.

Számomra az egyik legizgalmasabb program a gemenci úton a madárgyűrűzés volt, amelyre a Dávodi Földvári-tó Természetvédelmi Területre voltunk hivatalosak. A hálóba került madarakat Mórocz Attila természetvédelmi őr segítségével ismerhettük meg. A sok poszáta, rigó, vörösbegy mellett vízicsibét és jégmadarat is láthattunk, amely hatalmas élmény volt mindannyiunknak. Ide kattintva te is meglesheted, milyen madarakat gyűrűztünk, és sok érdekességet tudhattok meg magáról a folyamatról is.

Ősszel egy nem igazán ismert, de annál értékesebb vidéket barangoltunk be kolléganőmmel. Csévharaszt mellett ugyanis a zömében tájidegen fajú ültetvények tengerében apró, pár hektáros erdőfoltok bújnak meg, amelyeket érdemes felfedezni. Mindezt segítség nélkül nem tudtuk volna megtenni, hisz magunktól biztos nem akadtunk volna rájuk, így Rédei Tamás botanikus volt segítségünkre. Csodás pusztai tölgyeseket és gyertyánosokat mutatott nekünk, az őszi erdő pedig rengeteg érdekes gubaccsal és gombafajjal ajándékozott meg minket, amelyet ebben a cikkben nézhettek meg.

De a csévharaszti borókásba is elsétáltunk, ahol ezt az imádkozó sáskát sikerült lencsevégre kapnom.

Év végére pedig nyugatra ruccantunk, mégpedig Sopronba. De nem szeretném nagyon spoilerezni ezt az anyagunkat, ugyanis ide már a 2022-es februári lapszámunk miatt érkeztünk. Annyit azért elárulhatok, hogy a város kevésbé ismert részeit fogjuk megmutatni nektek.

És egy kisebb, de annál kalandosabb túrát is tettünk Brennbergbányától az Erdő Háza Ökoturisztikai Látogatóközpont és Vadasparkba, ahol sokféle fajú és gyönyörű fácánokat is láttunk.

Visszatekintve egy nagyon izgalmas év volt ez, és remélem jövőre is sok hasonló érdekes és különleges helyet tudok majd képeken bemutatni nektek!