Felfedeztük a tavasz első nyomait a Soroksári Botanikus Kertben

A tavaszias napsütés hova máshova is csalogathatott volna minket, mint egy olyan helyre, ahol a kora kikelet összes virágát egyszerre lehet megcsodálni? Ismét felfedeztünk egy számunkra eddig ismeretlen és talán általánosságban is kevésbé populáris botanikus kertet, ami olyan érdekesnek bizonyult, hogy bármikor visszamennénk.

Szöveg:
Fotó:
Magócsi Márton
2022. március 1.

A tavaszias napsütés hova máshova is csalogathatott volna minket, mint egy olyan helyre, ahol a kora kikelet összes virágát egyszerre lehet megcsodálni? Ismét felfedeztünk egy számunkra eddig ismeretlen és talán általánosságban is kevésbé populáris botanikus kertet, ami olyan érdekesnek bizonyult, hogy bármikor visszamennénk.

Ez csak felerészben a növényeknek köszönhető. Az élményt vezetőnk, Bottlik Gábor kertészmérnök óriási tudása és szórakoztató, barátságos karaktere tette teljessé. Az már az elején feltűnt, hogy Gábor úgy ismeri a kertet, mint a tenyerét, a benne élő növényekkel és állatokkal együtt. „Ezek fenyőrigók, ez a zöld küllő, most a cinege szól” – kaptuk az élő kommentárt a kert hangjai mellé, és egyetlen patanyom, „őzmagasságig” lerágott cserje vagy mókusok csócsálta toboz sem maradhatott észrevétlen előtte.

A természetben kissé mást jelent az interaktivitás, mint egy modern múzeumban, de itt is jelen van: lehet borókabogyót kóstolni, zellerszagú borostyánt vagy éppen büdös hunyort orrontani, szőrös macskaherét simogatni – utóbbin persze a védett növényt értem. Mi mindezt megtettük, és remekül éreztük magunkat, miközben számos tavaszi hagymás növényt megcsodálhattunk, amiket most nektek is megmutatunk.

A bronzkori leletektől a természetvédelmi területig

A Dél-Pesti-síkság szélén, Budapest XXIII. kerületében, közvetlenül az M5-ös autópálya szomszédságában húzódik az a 60 hektárnyi terület, ahol 1963-ban a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola botanikus kertet hozott létre abból a célból, hogy tanulói közvetlen kapcsolatba kerülhessenek a növényekkel. Bár a hallgatók számára a mai napig gyakorlati helyszínként funkcionál, bárki bejöhet tenni egy nagy sétát. Most, február végén, hétköznap délelőtt mindössze egy-két emberrel lehet összefutni, akik kifejezetten a kora tavaszi növények miatt jöttek, fotózni őket, gyönyörködni bennük, de egyébként szinte üres a kert, és le merném fogadni, hogy hétvégén sincsenek annyian, mint mondjuk Vácrátóton vagy Alcsúton.

A hely történelme több ezer évre nyúlik vissza, amit az bizonyít, hogy a sziklakertek kialakítása során kora bronzkori leletek kerültek elő. A 70-es években emiatt ásatás is zajlott a területen, amikor edényekre, állati csontokra és egy fiatal férfi gúzsba kötött maradványaira bukkantak. A 18. században gróf Grassalkovich Antal birtoka volt a terület, majd a 19. században felparcellázták, és ettől kezdve a soroksári parasztok művelésbe fogták a földeket. Az államosításkor, az 1940-es évek végén erdőt ültettek a felhagyott kertek helyén. Ebből 32 hektárnyi maradt fenn, mellette szőlőskertek, gyümölcsösök, mocsaras részek, legelők terültek el.

Itt hozták létre a ma is látható botanikus kertet, ami 1977-től természetvédelmi terület, és az oktatás mellett tudományos kutatási feladatokat, az ismeretterjesztés, illetve a génmegőrzés feladatait látja el. Utóbbi két dolgot jelent: egyrészt élő növény formájában is vigyáznak bizonyos fajokra, más esetben magokat gyűjtenek, mindenből kétezret. Ezeket egy külön szobában tárolják, és három évente frissítik a készletet. Ez azért jó, mert ha egy adott területen valamilyen katasztrófa történik, például elárasztja a víz vagy leég, az ott élő ritka növényből biztosan lesz utánpótlás. A kert területén az 50 éves évforduló környékén egy 20 állomásos tanösvényt is kialakítottak, így az is sok infót kaphat róla, aki nem szakvezetéssel látogatja.

Gyönyörködtető változatosság

A kert varázsát az adja, hogy olyan, mintha az eltérő élőhelytípusok, illetve a Föld különböző pontjain élő növények saját elhatározásukból költöztek volna egymás mellé és gyűltek volna össze ezen a keresztül-kasul bejárható 600 ezer négyzetméteren. Vannak erdei, lápréti, homokos területek és egy tó, mellette vizes élőhellyel. Középső területére származási helyük szerint csoportosítva ültették a növényeket, így található itt amerikai, kelet-ázsiai, kaukázusi, szibériai, dél-európai és a Kárpátok flóráját bemutató rész is. Vannak növénycsaládok fenyőfélékkel, bükkfélékkel, juharokkal, pillangósvirágúakkal és rózsafélékkel, találunk kékperjés száradó láprétet, amilyen legközelebb Ócsán is van, homokbuckát árvalányhajjal, borókával, szamárkenyér kóróval, csikófarkkal, és szegfűfajokkal, tavat zsombékossal és sziklakertet hegyvidéki növényekkel. Van vadrózsa-, borostyán-, berkenye-, nőszirom-, bazsarózsagyűjtemény, és nemrégiben próbálkoztak egy kövirózsa-gyűjteményt is összehozni, de azt a nyulak befalták. Persze, mindez csak ízelítő a felhozatalból, hiszen

nem kevesebb, mint 1800 növényfajjal ismerkedhetünk meg a sétánk során.

Őzekből nem kevés él a területen (volt olyan év, amikor 17-et számoltak), és nem is különösebben szégyenlősek. Előszeretettel fogyasztják az útjukba eső ízletes növényeket, totálisan fittyet hányva arra, hogy azok amúgy mennyire mutatósak vagy hasznosak lennének, és most, a szezon elején, mivel megszokták, hogy nem kell annyira tartaniuk az emberektől, akár a szemünk elé is kerülhetnek. Előttünk egy alkalommal négy őz szökellt el a bejárathoz egészen közel, és nem fogták különösebben sietősre a dolgot.

A nyulak szintén szeretnek falatozni az itteni növényekből, ezért a különlegesebb egyedeket – például a még nem virágzó leánykökörcsint – kúp alakban elrendezett háló védi. A pockok és az erdei egerek a nárciszokat és jácintokat szokták megdézsmálni. Sok helyen látunk vakondtúrást, tobozokon mókusfogak nyomait fedezzük fel, és szemügyre vesszük a denevérek mesterséges odúját magasan egy fán. Él még a kertben róka, menyét, borz, sün, valamint cickány is. A botanikus kert madárbarát, elsősorban napraforgómaggal és több mint 50 odúval kényeztetik az itt élő 119 madárfajt, melyek közül 53 védett.

Ami a ragadozó madarakat illeti, egerészölyv, rétihéja, erdei fülesbagoly, karvaly és vörös vércse él a kertben. 8 békafaj, 4 gyíkfaj, 2 gőte, mocsári teknős, vízisikló, kockás sikló, 1257 lepkefaj, több mint 1600 bogár, 34 szitakötő faj, 5 hangyaleső faj, és 423 kalapos gombafaj – sorolja Bottlik Gábor a kert lakóit.

Lerántjuk a leplet a borostyánról

Tudtad, hogy a boróka fájából széntablettát csinálnak? És hogy az óvodások rajzain szereplő, felfelé kunkorodó ágakat növesztő fenyőfa a valóságban is létezik, és szerb lucfenyőnek hívják? Hát azt, hogy mi a különbség a tövis és a tüske között? Elárulom: az, hogy míg előbbi módosult oldalág, utóbbi a bőrszövetből indul és könnyen leválasztható. Így rögtön érvényét veszíti a mondás, mi szerint „nincsen rózsa tövis nélkül”, hiszen az igazság az, hogy rózsa csak tövis nélkül létezik, ugyanis tüskéi vannak. Ilyen és ehhez hasonló érdekes információkkal gazdagodunk a látogatás során, miközben bejárjuk a kert nagy részét, és számtalan fajjal ismerkedünk meg.

Megtudjuk, hogy a törpefenyők annál kisebbek, minél magasabban élnek, aminek az UV-sugárzás az oka, és azt is, hogy az Amerikából származó vörös tölgy hatalmas leveleinek színe csak akkor felel meg a faj nevének, ha savanyú a talaj kémhatása, amikor meszes, akkor barnára színeződik, ezért a szóban forgó fa indikátornövénynek számít.

A borostyángyűjtemény láttán elámulunk: hosszú asztalokon sorakoznak a változatosabbnál változatosabb borostyánfajok, összesen 110 féle, némelyikről meg sem lehetne állapítani, hogy miféle, másokhoz hasonlót lépten-nyomon láthatunk például fákra vagy tűzfalakra felfutva. Tévhiteloszlatás következik: a borostyán nem szedi le a vakolatot, és nem szívja el a tápanyagot a fa elől. Csak arra használja a fát, hogy rajta felkapaszkodva magasabbra jusson, ahol már rendesen éri a napfény, de nem élősködő. A napfény hatására a borostyán megváltozik, átalakulnak a levelei és hamvas kék álbogyós termést hoz.


Tavaszi virágdömping

Ha kétségeid lennének, most eloszlatom őket: nemcsak tavasszal, nyáron vagy ősszel, hanem már tél végén is érdemes ellátogatni ide, hogy elcsíphesd a lassan ébredező természet legelső nyomait. Kora tavaszi virágokra a kert legkülönbözőbb pontjain bukkanhatsz. Nekünk először egy nagyobb foltocska Crocus tommasinianuss, azaz illír sáfrány került az utunkba. A növény szép, lila virágai azután nyílnak ki teljesen, hogy a napfény már megmelengette őket, éjszakára összecsukódnak a szirmok a hideg miatt. A tőlünk délebbre eső tájakon tenyésző jóféle sáfrány (Crocus sativus) régi haszonnövény, melynek a bibéjét gyűjtik össze fűszernek. Egy kilóhoz vagy 170 ezer tő sáfrány szükséges, ezért is annyira drága – tudjuk meg.

Újdonságot hallunk a már untig ismert hóvirágról is. A mellettünk lévő Ausztriában a növény nem védett, nálunk pedig tulajdonképpen a nőnap az oka annak, hogy az lett. Természetesen csak közvetve, valójában nem a nők tehetnek róla. Anno Baranya és Somogy megyékben minden szép szál hóvirágot letéptek, majd felhozták azokat Budapestre, árulni az aluljárókban nőnap alkalmából. A satnyább virágokat meghagyták, ezért azok szaporodtak tovább, az állomány pedig emiatt elsilányosodott. Persze, ma már nőnap környékére talán nem is marad épkézláb hóvirág. Idén különösen hamar kidugták a fejüket a kikeleti növények, a téltemetők többnyire már el is virágoztak.

A tőzikék éppen most a legszebbek, és személy szerint én sokkal különlegesebbnek tartom őket, mint a hóvirágokat. A kettő közti legszembetűnőbb különbség, hogy a tavaszi tőzikének szélesebb a virága, lepellevelei csúcsán zöldes-sárgás foltot találsz, ezzel szemben a kikeleti hóvirág “szirmai” karcsúbbak, belső, kisebb lepellevelein pedig zöld rajzolatot láthatsz.

Extra tipp: ha az ország legszebb hóvirágmezejében szeretnél gyönyörködni, akkor az Alcsúti Arborétumban a helyed, ahol az őshonos kikeleti hóvirág mellett még több fajjal találkozhatsz, ha pedig a tőzikéket kedveled inkább, irány a Bakony titkos zuga, vagy a nagy sztár, a Csáfordi-erdő.

A hunyorok szintén többfelé jelennek meg a kertben. Illatos hunyorból láttunk a legtöbbet, aminek különlegessége, hogy zöldessárga csészelevelei formáznak „virágalakot”. A pirosló hunyornál ezek - ahogy a nevéből is kitűnik - nem zöldek, hanem pirosasak, a fekete hunyor esetében pedig fehérek. Nem elírás, a faj a nevét a gyökere színéről kapta. Kissé félve tapogatjuk és szaglásszuk meg a büdös hunyort, amelynek levelei picit a kannabiszéra emlékeztetnek. Szerencsére erőteljes növényillaton kívül semmi mást nem érzünk. Néhány májvirág és téli jázmin kíséri az utunkat, előbbi két éve az Év Vadvirága volt és szerény, apró kékeslila virágaival tűnik ki a környezetéből, utóbbi cserje rikító sárga virágokkal hívja fel magára a figyelmet. Sajnos nemcsak a miénket, hanem az őzekét is, akik velünk ellentétben előszeretettel legelik le a vesszőiket.

Nyílik már a szártalan kankalin, pedig hivatalosan ez csak márciusban lenne időszerű. A sziklakertben találjuk, ahol a hegyvidékek növényeit helyezték el. A Mátrából andezitet, a Budai-hegységből mészkövet hoztak, hogy ezeknek a helyeknek az élővilágát is be tudják mutatni. Már bimbóznak a nárciszok és a kétlevelű csillagvirágok, májusban gyöngyvirágszőnyegre, június elejére orchideás mezőre és szibériai nőszirmok sokaságára lehet számítani. Ekkor virágzik az illatos bazsarózsa gyűjtemény is. A lényeg: sosem késő elindulni a Soroksári Botanikus Kertbe, és sosincs elég korán.

Hasznos infók

Nyitvatartás:

Hétfőtől péntekig 8.00-16.00
Szombaton 9.00-16.00
Vasárnap és ünnepnap zárva

Belépőjegy:

Teljes árú: 800 Ft
Kedvezményes: 500 Ft
Fotósjegy: 400 Ft
Szakvezetés: 3000 Ft/csoport (másfél-2 óra séta)

Még több információ a botanikus kert weboldalán. sorbotkert.hu

Cikkajánló