MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2017.01.14. 09:00,   Szöveg: Lampért Kirill,   Fotó: Molnár Csilla, Lampért Kirill

Magashegyi túra Zanszkárban

Öt év után tértünk vissza Zanszkárba, Nyugat-Tibetbe, az egykori orientalista Baktay Ervin leírása alapján a „világ tetejére”. Az elzárt, nyugodt hegyvidéki táj változatlannak tűnik, de a háttérben már nehéz gépek és útépítő munkások nyugtalanító zaja hallatszik. 

A hágó

Magashegyi túránk kiindulópontja a 3360 m tszf. magasságban, a Bhaga-folyó partján fekvő Darcha falu. A Manali és Leh közötti majdnem 500 km-es hegyvidéki útvonalon fekvő településen – a kötelező útlevél-ellenőrzésen túljutva – az egyik út menti kifőzdében (dhabában) reggelizünk, majd vizet és némi élelmet szerzünk be többnapos túránkhoz. A hegyoldalban, kertek és lapos tetejű ladaki házak között haladunk, de hamarosan aszfaltúton kell folytatnunk a gyaloglást Rarig faluig. Innen Zanszkár Sumdo pihenőhelyéig a folyó partján haladunk. A táj kietlen és kopár, mintegy 15 km hosszan teherautók verik fel a port, a sziklás, köves terepen a leendő autóutat készítik elő, a gyaloglás kimerítő a kőzúzalékon. A kiszélesedő völgy közepén magányos kőkunyhó áll, ahol hozzájutunk édes, tejes teához (chai) és egy életmentő rántottához is. Egy hídon keresztezzük a folyót, és meredek szerpentinen folytatjuk utunkat, továbbra is az útépítés vonalát követve.

 

Fotó: Lampért Kirill

Szűk, zöldellő völgyben egyenletesen haladunk felfelé, és sötétedéskor érjük el 4390 méter magasan fekvő Ramjak sátrazóhelyet. Az útépítő munkások is itt táboroznak. Másnap folytatjuk a túrát, és egy rövid szakaszon, kb. 5000 méteres magasság közelében egy teherautó platóján zötykölődünk a cikkcakkosra tervezett úton. A tűző napsütésben vízmosásokat keresztezünk, majd hófalak között gyalogolunk egyre lassabban, levegőért kapkodva, míg elérjük az 5090 m magas Shingo Lát (a la jelentése hágó). A viszonylag gyors szintemelkedés következménye hasogató fejfájás, úgyhogy szédelegve, a sziklák között botladozva, de azért lendületesen indulunk el a völgy felé. A meredek hegyoldalban felfedezzük a korábbi, talán tavalyi útelőkészítés nyomait – lehetetlen vállalkozásnak tűnik. A tél hosszú, a hágónak az északi oldalán rengeteg a hó, a törmelékes, meredek hegyoldal állandó mozgásban van, tavasszal és nyáron rengeteg víz folyik le, de a terv, miszerint az elzárt Zanszkárt be kell kapcsolni az indiai infrastruktúrába, nem ismer akadályokat.


A néma ökör

Fotó: Lampért Kirill


A Lakong nevű helyen sátrazunk, és félig szédült állapotban pihenünk 4400 méteres magasságban. A teakunyhó elhagyatott, romos, mellettünk félelmetesen dübörögve rohan a Kargyak-folyó szürke, jéghideg vize. Reggel fáradtan indulunk tovább, útközben találkozunk egy helyi pásztorral, aki a nyári hónapokra bérbe veszi a völgyet, ezért minden áthaladótól hivatalosan 200 rúpiát (India fizetőeszköze) kér. Tempósan haladunk a köves, majd homokos felszínen, de közben alig ereszkedünk. Hátunk mögött a Gumburanjun impozáns hegytömege magasodik 5000 méter fölé. Mintegy 15 km megtétele után érjük el Kargyakot, amely a legmagasabban fekvő (kb. 4200 m tszf.) állandóan lakott település Zanszkár vidékén. Az egyik családnál ebédelünk, majd folytatjuk utunkat. Körülöttünk a folyó mentén jellegzetes tibeti haszonállatok, jakok legelésznek békésen. A furcsa küllemű, hosszú szőrű, általában fekete, zömök, kis termetű szarvasmarhához hasonlító állat – tudományos nevének (Bos mutus) jelentése magyarul 'néma ökör' – a ladaki mindennapok fontos résztvevője. A jakok kitartó, biztos lábú teherhordók, felhasználják szőrét, bőrét, a hosszú teleken pedig a húsát is megeszik. A legelőkön a nők hatalmas kosarakban gyűjtik össze az állat kiszáradt trágyáját, a ladaki emberek ezzel fűtenek, mivel fa csak kevés van, így drága is. A jak tejéből vaj készül, amely a jellegzetes tibeti sós „teába” kerül ízesítésként. Szarvából, csontjából ékszereket készítenek.

 

Fotó: Lampért Kirill


Majdnem 10 km, amíg elérünk Tanze faluba, ahol egy homestay-ben (a közösségi turizmus egy formája, amelynek keretei között az utazó betekintést nyerhet a helyi családok életébe, szokásaiba), egy tipikus, vályogtéglákból épült ladaki házban szállunk meg. Az ajtók alacsonyak, közvetlenül a bejárat melletti helyiségben a szamarak éjszakáznak, továbbhaladva szűk, sötét folyosón jutunk el egyszerű szobánkig. Vacsorára az itt mindennapinak számító rizst, mellé lencsét és párolt spenótot kapunk. A cserzett bőrű, mosolygós nagyapa a chang (házilag erjesztett savanykás árpasör) mellé campát (árpaliszt), a helyiek legfontosabb táplálékát fogyasztja, miközben buddhista imafüzérét, maláját morzsolgatja mantrát mormolva. A fényszennyezéstől teljesen mentes vidék éjszakai égboltja – milliónyi csillagával és a Tejúttal – ámulatba ejtő látvány, úgy érzi az ember, hogy közelebb került az éghez.

A székely tudós

Három-négy órán keresztül sztúpák és hosszú manifalak mellett haladunk az ösvényen Purneig, amely a Kargyak- és a Phuktal-folyó találkozásánál fekszik. A falu szélén a joviális Padma által üzemeltetett kempingben éjszakázunk. Felállítjuk a sátrat, lepakolunk, és elindulunk az 5-6 km-re található Phuktalba. A meredek hegyoldalakon az ösvényt nepáli munkások szélesítik, illetve újraépítik, így néhány szakaszon elég körülményes az átjutás. 2014 végén Phuktal „fölött” egy földcsuszamlás eltorlaszolta a befagyott folyó útját, ez az állapot egy hónapig állt fenn, s a természetes gát mögött idővel egy több km hosszú, felduzzadt tó keletkezett. 2015 májusában következett be a katasztrófa, a földtorlasz átszakadt, és erőteljes árhullám rohant végig a szűk, kanyonszerű völgyön. Az áradás 40 falut veszélyeztetett, földterületeket, iskolákat, 18 hidat és utakat tett tönkre Zanszkár vidékén, s egészen a mintegy 50 km távolságra található Padumig végzett pusztítást. A felújítási munkálatok folyamatban vannak.

 

Fotó: Lampért Kirill

A meredek, sziklás hegyoldalra épült phuktali kolostor az egyike azoknak, amelyeket csak gyalog vagy hátasállatokkal lehet megközelíteni. A buddhista gelugpa, vagyis a „sárga süveges” rend szerzetesei élnek itt körülbelül 70-en. A kolostor egy barlang köré épült, ahol egykor elismert tanítómesterek éltek. 190 évvel ezelőtt a tibetológia alapítójának, Kőrösi Csoma Sándornak a második zanszkári útja ide vezetett. Első útja során 16 hónapon keresztül a közeli Zanglában tartózkodott, ahol 2008 óta minden nyáron magyar önkéntesek felújítási munkálatokat végeznek, iskolát építenek, avagy éppen tanítanak. Csoma 1826–27-ig élt a phuktali kolostorban, és tibeti tanulmányain dolgozott. A szentélyben egy emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Másnap Purneból indulunk, és naphosszat tartó, kimerítő gyaloglással folytatjuk utunkat.

 

Fotó: Lampért Kirill

 

A folyó meredek, törmelékes, omladékony partján végtelennek tűnő ideig felváltva kapaszkodunk felfelé, illetve ereszkedünk lefelé egészen a partig. Útközben áthaladunk néhány csendes falun, szépen művelt árpa- és lencseföldek között rójuk a kilométereket. Közben felfedezzük, hogy a másik part mentén hosszan, Tsetang falutól egyenes autóutat készül. Késő délutánra érjük el Itchart, ahol híd köti össze a két partot. Leülünk a teasátorhoz, és lestoppoljuk az első terepjárót, amellyel eljutunk a kb. 30 km-re fekvő Padumig, Zanszkár központjáig.

 

Fotó: Lampért Kirill

Az utószó

A nehezen megközelíthető, lassan változó zanszkári vidék átalakulóban van, a helyiek közül sokan igénylik a fejlesztéseket. Az útépítés körülményes és nehezen kivitelezhető az extrém körülmények között. Ha a természet nem szól közbe, akkor néhány év múlva már indiai turistákkal tele autók száguldanak át a tájon ott, ahol ma csak gyalogszerrel járható ösvények vannak, és állatok hátán szállítják az árut. A zanszkári életkörülmények megváltoznak, a ladaki emberek valószínűleg mobilisebbek lesznek. A rohanó világ közelít a lassú, nyugodt élet felé, a fejlődés megállíthatatlan, a változás szükségszerű, de az eredménye (szerintem) kétes.

 

Fotó: Lampért Kirill

 

 

Tippek a nagy kalandhoz
A Himácsal Prades államban található Manali városából busszal, a 3980 m tszf. magasságú Rohtang-hágón keresztül, keylongi éjszakázással (ajánlom a nagyon puritán, piszkos, de olcsó hálóteremet a buszállomás közelében) juthatunk el Darchába, túránk kiindulópontjába. A településen feltölthetjük élelmiszerkészletünket, és lovas embert is fogadhatunk. A magashegyi túrázáshoz a július és szeptember közötti időszak a legalkalmasabb, ekkor a Shingo Lán kevés a hó, de viharok azért bármikor előfordulhatnak. A hőmérséklet éjszakánként fagypont körül mozog, különösen a hágó közelében. A túra technikailag közepes szintű, az omladékony, görgeteges, keskeny lejtők és ösvények jó egyensúlyérzéket kívánnak meg. Igazi nehézséget a 3500–5000 méteres tszf. magasság jelent, ezért fontos az akklimatizáció. A kb. 110 km-es Darcha–Ichar-távot a phuktali kitérővel 5-7 nap alatt lehet teljesíteni. A túraútvonal a völgyekben halad, egyetlen hágót (Shingo La) keresztezünk, de azért meg kell küzdeni a tereppel. A homestay-ek, sátorhelyek a Shingo La és Padum között gyakoriak. Az útépítés miatt a túra teljesítése padumi indulással ajánlott, a hágó Darcha felőli oldalán érdemes stoppolással elkerülni a teherautók közötti kényelmetlen gyaloglást. A ladaki életformával, a mindennapokkal néhány hetes önkéntes munkával kerülhetünk közelebbi ismeretségbe.
 

 

Ezeket vigyük magunkkal

A saját tapasztalat alapján szükséges felszerelés: 45 literes hátizsák, bakancs, softshell kabát, túranadrág, aláöltözet, könnyű, szélálló sátor, meleg hálózsák, napszemüveg, naptej, sapka, fényképezőgép, gázfőző, vízszűrő, napelemes töltő, némi élelem és a csúcscsoki.

 

KÖLTSÉGEK

Vízum: 16 ezer Ft, Budapest–Újdelhi-repülőjegy (retúr) kb. 120 ezer Ft. A magashegyi túrához nem kell engedélyt beszerezni. A túra során a sátorhelyek 100–200 indiai rúpiába kerülnek. A chai általában 10 rúpia, Padumban a tipikus zöldséges-tojásos tészta (chow mein) vagy a tibeti töltött gombóc (momo) 100-120 rúpia. Zanszkárban a homestay-árak változók, 250–800 rúpia személyenként, ami tartalmazza az egyszerű szállást és az étkezést is. (Egy rúpia kb. 4,2 forint.)

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Bringás csúcsélmény a Himalájában

Bakancsos kalandok a Káposztafalvi-karszton

Tátra románc

 

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...