MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2017.08.24. 14:00,   Szöveg: Gulyás Attila,   Fotó: Gulyás Attila

Nyárzáró kiruccanás a Mátraalján

A Gyöngyös fölötti dombokon, egy olyan vidéken, ahol a legtöbbször csak átutazóban járunk, a közelgő ősz első színeit kerestük, és látványosságok egész sorát találtuk.

Augusztus végén mindig újra és újra feltűnik, hogy az év legszínesebb napjai talán nem is április végén vagy október közepén várnak. Nyár végén a még virágzó mezők fölött az ősz első árnyalatai nyújtanak egyedülálló látványt, ami csak néhány hétig van így. Erre az időszakra tehát a legalkalmasabb úti cél egy vegyes erdős, mezős, dimbes-dombos vidék, lehetőleg az eddig kevésbé ismertek közül. Így esett a nem túl tudományos választás a Mátra lábánál, Gyöngyös fölött elterülő környékre, amit már sokat láttunk különféle járművek ablakából, és legfőbb ideje volt közelről is megismerkedni vele.


A város közlekedési kapcsolatai minden irányból kiválóak, csak a vasúti megközelítés kompromisszumos. Mi a Budapestről 30-60 percenként járó buszok egyikét választottuk, és egy óra múlva máris a belvárosi buszállomáson voltunk.

  

 
Gyöngyöst igazán megosztó városnak ismertük, ahol a kétes hírű közbiztonság mellett műemlékekben bővelkedő belváros vár. A csendes hétköznap délelőttön az előbbiből semmi rosszat nem tapasztaltunk, az utcák rendezettsége viszont pozitív meglepetés volt. A város száz évvel ezelőtt szinte az utolsó házig leégett, az újjáépítésnél pedig néhány helyen újragondolták az utcák évszázados elrendezését. Az így született kisebb parkok és átjáróházak között rövid sétával a város főterére, a Szent Bertalan-templom elé jutunk.

 


Egy rövid, déli kitérőt téve útba esik a Barátok tere, ami a ma már háromszáz éve itt álló ferences kolostor kertjének helyén nyílt meg az ötvenes években. A kolostor vastag kőfalai 16 000 kötetet őrző könyvtárat rejtenek, nagyrészt az épülettel egyidős gyűjteménnyel.

 


A belváros szélén, a Mátravasút alsó végállomásán, eljött az aznapi első szalajkaházi járat indulásának ideje. A közismert mátrafüredi vonalnál kétszer hosszabb, mégis másodlagos fontosságú pálya szinte Galyatető tövéig vezet, de erre egyelőre csak a nyári félévben járnak vonatok.

  

 

Az aznapi, Szalajkaházra induló utazás már félút előtt, a gyöngyössolymosi Toppáncshíd megállóhelyen véget ér. Egy bevásárlás és a közeli utcák felfedezése után érdemes is visszatérni a leszállás helyére, hiszen a szűk, egyirányú utcában kanyargó pályaszakasz egyedülálló az országban. Hogy milyen kevés a hely, igazán csak akkor érezni, amikor a reggeli vonat szerelvénye gyors fordulója után visszatér a hegyekből: egy nagyobb autó már alig férne el itt.

 

 Gyöngyössolymos, Szabadság utca

 

 

Már közeleg a dél, mire az út végre a hegyek közé vezet. A Mátrafüredre tartó zöld kereszt jelzés a találóan Kis-hegynek nevezett magaslat oldalában vezet ki a faluból.

 

A határban a Mátraalja lágy borait adó fehér szőlő érik

 

 

Mátrafüred egyik jelképe a 117 éves Kozmáry-kilátó. A nevét építtetőjéről, az alatta elterülő kis falut üdülőteleppé formáló Kozmáry János igazgatóról kapta. Érdekes módon a déli hőség elől az egyik leghűsebb menedék éppen itt, a kilátó árnyékos, széllel átjárt felső szintjén vár. Nem is akaródzott fél órán belül továbbmenni.

 

Mátrafüredről szeretettel 

 

 

Mátrafüred, végállomás. A gyöngyösi Mátravasút ide vezető, ismertebb vonalán a nyári hétvégéken kétóránként jönnek-mennek a vonatok. A napos idő ellenére a mai szerelvényre két zárt Bax kocsi jutott; az egykor 80 km/h sebességre tervezett, nehéz kocsik a mozdonynak nagy terhelést, az utasoknak elsőrangú kényelmet jelentenek – legalábbis a kisvasutak szó szerint fapados világán belül.

 

 

Márafüred állomás lelke az erdei vasutakon egyedülálló csúcstechnika: a villamosság. Az egyedi, távvezérelt, motoros állítású váltókkal a vonatszemélyzetnek nincs sok tennivalója – viszont vonat jelenlétében az utasoknak sem tanácsos túl közel merészkedni a nagy erővel elmozduló szerkezethez. 

 

 

Kényelmes tempójú forduló után, kirándulókkal tele indul vissza Gyöngyösre a vonat. Aki hosszabb programot tervez, a következő járattokkal másfél vagy két és fél óra múlva is utazhat.

  

 

Mátrafüred zajos központja után ismét két kilométernyi erdő következett. A csendes, de folyamatosan emelkedő útszakasz végén a pipishegyi virorlázórepülőtér áll. A háttérben a távolabbi hegyek tetején balra a Nagy-Sás-tavi kilátó, középen Galyatető adótornya.
   

 

A jól megérdemelt szabadság: a kihalt, hétköznapi reptéren csak az út és a panoráma vár. A kiváló adottságú reptér közelében a vitorlázók könnyen találnak magasba emelő termikeket és hullámokat, ennek köszönhetően Pipishegy számtalan országos és nemzetközi vitorlázórepülő-bajnokság helyszíne. Sokan szerzik meg itt az ezüstkoszorús teljesítmény-jelvényüket, ami már többek közt ötórás levegőben töltött időt megkívánó, komoly elismerés.

 


Újabb emelkedő végén immár a Keleti-Mátraaljára nyíló kilátás vár – és meglepetésre egy igazi tengerszem a hegy tetején. A Szent Anna-tó fölött az 1700-as évek óta áll az azonos nevű kápolna, amelyet a közeli Abasár falu hívei építettek, és a pápa nem sokkal később hivatalos búcsújáró hellyé nyilvánította.

 

 

Az ember és az ég: a kápolna fedett teraszáról a hegy alatt fekvő Abasárra és a mögötte elterülő Alföldre nyílik kilátás. A táj meghatározó eleme még a visontai hőerőmű, hazánk legnagyobb nem nukleáris erőműve.

 

 

Egy újabb meredek erdei emelkedő végén az út legmagasabb pontjáról, az ötszáz méter magas Sár-hegyről már közel körkörös a panoráma. Nyugatra Gyöngyös városa terül el, mögötte, a látóhatár két távoli, magas csúcsa közül balra a hatvan kilométerre magasodó Naszály, jobbra a kicsi, de meredek Szandavár látszik.

 


Idefent még sziklák, de lent már csak a hatalmas Alföld, ameddig a szem ellát. Alattunk a Sár-hegy vonulatának utolsó tagja, a Visonta-hegy, tetején az egykori szőlőskertek határain többé-kevésbé még álló kőfalak labirintusával.

 

A hegy tövének szőlőit az abasári országút szeli át

 


A messzi Gyöngyöstarján és a még távolabbi Szandavár hegye mögött, felhők mögé burkolózva nyugszik le a nap. Az út innen még bő fél óra a hegy aljáig – jó tempóval nem lesz szükség lámpára.

 

 

A nap utolsó megállója: Abasár, útelágazás buszmegálló. Gyöngyös innen is közel van, de ha már útba esik, egyszerűbb az esti abasári buszra szállni; egy gyors gyöngyösi átszállással még másfél óra az út Budapestig.

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Markaz, ahol a Mátra és az Alföld összeér

Mostantól a sárga szőlőn is túrázhatsz a Mátrában

Advent a Szent-Anna-tónál






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...