MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.07.01. 09:00,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Gulyás Attila, Illusztráció Malonyay Dezső 1912-es kötetéből, Wikipédia, OSZK EPA,Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége, 123rf.hu,

Savanyó Jóska, a bakonyi betyár – 1. rész

Akár egy hollywoodi gengszterfilm is kikerekedhetne a legendás betyár életéből, akinek a nevével bakonyi kirándulásaink alkalmával több helyen is találkozhatunk. Hogy ki volt valójában Savanyó Jóska, hol bujdosott, miként élt az utolsó éveiben? Kétrészes történetünkből megtudhatjátok. 

Fotó: Gulyás Attila

A Hajszabarna sziklás oldalában találjuk a Pénz-likat

 

A Bakony vadregényes részein túrázva lépten-nyomon barlangokra és kőfülkékre lelhetünk, amelyeket nem csupán a barlangászok ismernek jól. Hajdanán a törvény elől bujkálók életében is központi szerep jutott ezeknek az üregeknek. Ki ne hallott volna már történetet bakonyi betyárokról, útonállókról, zsiványokról, akik ezen a környéken rejtőztek a pandúrok elől, és akiket a folklór gyakran nemes jellemmel és emberfeletti képességekkel ruházott fel?

 

Erejük akár a medvéé, gyorsaságuk, mint egy macskáé, igazságérzetük akár Mátyás királyé, és még a puskagolyó sem fogta őket. A népi mondák gyakran olyan szuperhősökké formálták át ezeket a törvényen kívüli alakokat, akik inkább Robin Hoodra, semmint közönséges bűnözőkre emlékeztetnek. Ilyen betyárnak festik le a népmesék Savanyó Jóskát is, akinek nevét több barlang is őrzi a Bakonyban.

 

Illusztráció Malonyay Dezső 1912-es kötetéből

Betyárábrázolás az 1800-as évek második feléből

 

Savanyó Jóska rejtekeként tüntetik fel a bakonyi Pénz-likat, amely a Hajszabarna hegy sziklás oldalában húzódik, de a Római fürdőnél és az Isztimér közelében található barlang is a betyár nevét viseli. Ezeken kívül még számos helyről tartják, hogy az a betyár búvóhelye volt, például a bakonyszentlászlói Zsivány-barlangról, a Kab-hegyi Pokol-likról vagy a Cuha-völgy több kőfülkéjéről is, hogy csak párat említsünk a sok közül. De ki volt ez a haramia, kinek hírneve egykoron országos volt, és akinek emléke máig él a Bakonyban? Szerencsére nemcsak mondák és legendák maradtak fent Savanyó Jóskáról, hanem jól dokumentált periratok és vallomások is, amelyek által megismerhetjük az igazi betyárt és vértől egyáltalán nem mentes tetteit.

 

Bandita születik

 

Forrás: Wikipédia  Forrás: OSZK EPA

Savanyó Jóska (balra) és Országh Sándor (jobbra)

 

Savanyó József a Vas vármegyei Izsákfán látta meg a napvilágot 1841 szeptemberében. Felcseperedve apja mellett kezdett pásztorkodni, aki számadó juhász volt. Jóska „szakmai” pályafutását állítólag azzal kezdte, hogy megverte és kirabolta saját apját, majd tizenkét éves korában feltört egy úri pincét, és egy hordó borral távozott. Ez utóbbit a hatóságok még csak veréssel honorálták, de későbbi vétkeiért 1860-ban már hét hónapot ült a veszprémi várbörtönben. Rablásért 1865-ben két évet töltött Illavában, de később sem nyugodott. 1870 körül Pesten is megfordult, ahol kirabolta munkaadóját, Országh Sándort, aki a „Kecskeméthez” címzett fogadójában házmesterként alkalmazta. Ezt követték megint a birkalopások, zsarolások majd újabb öt év börtön Illavában. Valószínű, hogy itt tanult meg jól tótul és németül, de később is ragadt rá más országok nyelve, amikor külföldre kényszerült. Savanyó tetteit az 1877-től íródott peranyagokból ismerhetjük meg igazán, ahol minden népi romantika nélkül kezd kirajzolódni egy korántsem daliás, de komoly fegyveres bűnöző képe. A vékony hangú és zömök alkatú betyár mindössze 159 centi magas volt, ennek ellenére hírhedt bandavezér, aki embereivel sokszor a gyilkosságtól sem riad vissza.

 

Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

Illavai börtön az 1800-as évek végén

 

Savanyó és bandájának bűntettei

 

Bandájával – amelynek öccse, Pista is tagja volt – 1877 novemberében lőfegyverrel rabolták ki Bezerédy Antal uraságot. A nagy port kavaró eset után Savanyó fejére 100 forint vérdíjat tűztek ki. A betyár katonának állva rejtőzött el a hatóságok elől, és egy évet Boszniában szolgált. Állítólag a harcoktól távol tartotta magát, és inkább bort mért a csatában megfáradt társainak. Mikor visszatért, a középiszkázi búcsúban mulatott öccsével és egy társával. A hazaúton igazoltatni akarták őket, de a betyár fegyvert fogott a pandúrokra. Lövöldözés kerekedett, aminek következtében Pista holtan esett össze, de Jóskának csodával határos módon sikerült a golyózáporban kereket oldania. Megint külföldre szökött, és újból Bosznia felé vette az irányt. Triesztben és Fiumében is megfordult, ahol hajókon dolgozott, először gépfűtőként, majd pincérként. Így nem csoda, hogy az olasz és francia nyelvet is értette.

 

Háczky Kálmán

 

1881 augusztusában már újból itthon tevékenykedett. Bandájával Háczky Kálmán földbirtokostól akarták beszedni a védelmi pénzt. A dolog azzal végződött, hogy a kastélyban tartózkodó Bogyay Antalt lelőtték, aki az ablakon keresztül próbált menekülni a zsarolók elől. Alig telt el tizenegy nap, Savanyó 26 birkát hajtott el egészen Mezőlakig, ahol felismerték, de lefogni nem tudták, mert fegyver volt nála. Később látni vélték több helyen is, de biztosat csak egy évvel későbbről tudunk róla, amikor Győrgyömörőn társaival kirabolták Gerstman Gáspárt, akinek két fiát is meglőtték a támadás során. Az egyik fiú később bele is halt sérülésébe.

 

Rablótámadás illusztrálása a Vasárnapi Újságban, 1856

 

1882. június 15-én két felszerszámozott lovat és egy sárga szekeret lopott el társával, amellyel csak tizenegy napig tudtak furikázni, mert folyamatosan a nyomukban voltak. Fegyver volt náluk, így nagyon megközelíteni nem merték őket. Végül golyózáporban és mindent hátrahagyva voltak kénytelenek menekülőre fogni. Ezt követően decemberben Savanyó bandája a káptalanfai ispán irodaházából pénzt és fegyvereket lopott. Jóska itt szerezte be a híres tízlövetű revolverét, amelynek használatát egy borozgatás alkalmával úgy mutatta be a kíváncsi juhászoknak, hogy az üresnek hitt fegyvert a 15 éves Ruzsa János homlokához tartva sütötte el. A bemutatóba a fiatal juhász belehalt.

 

Fotó: 123rf.hu

A betyárok gyakran rendelkeztek lőfegyverrel, de fegyvertárukban sokszor a pásztorkodás eszközeit is megtalálhatjuk (furkósbot, fokos, balta)

 

Ekkortájt már négy vármegye körözte Savanyót, akinek 1500 forint volt kitűzve a fejére, de a bűncselekmények továbbra is folytatódtak. 1883. május 6-án a Nyavaládi-erdőben járőröző pandúrok három fegyveres csavargóra bukkantak. A búvóhelyet megközelítő foglárokra rálőttek a bent lévő Savanyóék, és ennek következtében tűzpárbaj alakult ki. A rejtekükből kitörő betyároknak sikerült Bögöte irányába elmenekülni. Savanyó a lövöldözésben két pandúrt is megsebesített.

 

Rablóból pandúr

 

Augusztus elsején özvegy Rosenthál Józsefnét bántalmazták, akitől rengeteg készpénzt, ékszert, ruhákat és 10 000 forint értékű adósleveleket raboltak. Nem sokkal később Savanyó Jóska és társai pandúrnak adták ki magukat, így tévesztve meg az uradalmi erdőkerülőt, akit aztán alaposan meg is vertek. Szerencsétlen később azt mesélte, hogy a banditáknak kifogástalan volt az öltözékük, állig fel voltak fegyverkezve, továbbá több ezer forinttal rendelkeztek.

 

Novemberben négy pandúr járőrözés közben akarta elfogni Jóskát és társait a Monostorapátihoz közeli rejtekükön. A gyanús alakok előállítása sikertelen volt, mert a betyárok lövöldözésbe kezdtek, minek következtében az egyik pandúrt fejbe lőtték, aki azonnal holtan esett össze. Másik két pandúr is súlyosan megsérült: az egyiket golyó találta el, a másikat fokossal vágták fejbe. Egy betyár is halálos sebet kapott, de a többieknek sikerült elmenekülni. A banda 1883 decemberében a nagyvázsonyi uradalom irodáját is kirabolta. Az ott tartózkodó hivatalnokok közül többet is halálosan megfenyegettek és megvertek. Ugyanebben a hónapban Külsőcsányban Schorich János földbirtokoshoz is betörtek, akit súlyosan bántalmaztak, mert az csak 30 forintot tudott átadni a rablóknak.

 

1884. február 19-én Akaliban Kiss János házát akarták kirabolni. A bent tartózkodó 79 éves özvegy Németh Istvánnét tettlegesen is bántalmazták, majd pénz után kutatva az egész házat feldúlták. A támadás hírére hazatérő uraság rálőtt az ajtóban őrt álló haramiára, majd az épületből kitörő Savanyóék is leadtak pár lövést, mielőtt megléptek a zsákmányolt értékekkel. A betyár és bandájának bűneit még bőven tudnánk sorolni, már amelyekről tudomásunk van. Az viszont bizonyos, hogy sok bűneset felderítetlen maradt, mert gyakran a kárvallottak nem mertek feljelentést tenni, félve a hírhedt bandita vagy emberei bosszújától. Végül aztán Savanyó mellől is elpártolt a szerencse, amikor 1884. május 4-én elfogták. Erről a szenzációról többféleképpen számoltak be a korabeli újságok, de hogy miként is zajlott a betyár elfogása, hogy mi lett a további sorsa, azt csak a következő számunkból tudhatjátok meg.

 

Betyárrejtek

 

Fotó: Gulyás Attila  Fotó: Gulyás Attila

A Pénz-lik Savanyó Jóska egyik rejteke volt, most védett denevérek otthona

 

A Hajszabarna hegy északkeleti oldalában található Pénz-likat az Országos Kéktúra Németbánya és Bakonybél közötti szakaszához közel, a kék barlang, illetve a piros kereszt jelzés mentén találjuk. A vadregényes környezetben, meredek, sziklás oldalban megbújó barlang manapság nem haramiák, hanem denevérek menedéke. Az itt megfigyelt 17 denevérfaj közül 13 tölti itt a telet. Közülük 6 fokozottan védett. A változatos összetételű és nagy egyedszámú denevérpopuláció mellett a cseppkőképződmények és a nagy méretű borsókövek is említést érdemelnek. A régészeti szempontból szintén jelentős Pénz-likat először Koch Antal kutatta 1870-ben. Egy 2002-es felmérés szerint feltárt hossza 120 méter, mélysége 13 méter, magassága 5,5 méter, függőleges kiterjedése 18,5 méter. Szűk bejáratát jelenleg vasrács védi, amelyen át a denevérek zavartalanul közlekedhetnek.

 

Ami a név mögött van

 

Lotz Károly: Vágtató betyár

 

A betyárok rablók, haramiák, lókötők, zsiványok, vagyis közönséges bűnözők voltak. A nép azonban máshogy ítélte meg őket, szemükben a betyárok az uralkodó rend ellen lázadó, vakmerő emberek voltak, akik a társadalmi igazságtalanságok ellen harcoltak, kifosztották a gazdagokat, segítették a szegényeket. A néphagyomány éles válaszfalat emel a betyárok és a haramiák közé. A haramiák azok, akik vérszomjúságból ölnek és rabolnak. A 19. századi betyárok kalandjait, elfogatásuk és haláluk történetét betyármondák, balladák, dalok őrzik. A betyárábrázolásban egyre rokonszenvesebbé válik a hős, egyre divatosabb a betyárok idealizálása. Ez a betyárromantika korszaka. Az 1848–49-es szabadságharc leverése után a bujdosó honvédek közül is sokan lettek betyárokká.

Forrás: Sipőcz József – Savanyó Józsi, a jó betyár

 

Térkép: Bába Imre és Albert Csilla

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. áprilisi számban.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Kőről kőre a Bakonyban

Római fürdő a Gaja-szurdokban

Bakony-járók paradicsoma – Cuha-völgy 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. január
H K Sze Cs P Szo V
01020304050607
08091011121314
15
16
1718192021
22232425262728
293031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. december
Tóth László:
Téli rajz
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...