MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2017.10.03. 10:12,   Szöveg: Szatmári Zsolt,   Fotó: Szatmári Zsolt

A retyezáti túra folytatódik

Van abban eleve valami nosztalgikus, ha az ember közel egy év elmúltával lépésre pontosan ugyanonnan kezdhet – folytathat egy túrát, vagy egy megkezdett utat. Így voltunk mi is most ezzel a retyezáti úttal. 

Tavaly szeptemberben (Retyezáti próbakör) a kedvezőtlennek mondható időjárás miatt a Pelága-réten (Poiana Pelegii) félbeszakadt túránkat fejeztük be, melynek akkor is, és most is a Retyezát-hegység (Zerge-havasok) kicsivel 2000 méter feletti átlagmagasságban fekvő Bukura-tó régiója volt.

 

Fotó: Szatmári Zsolt

A Bukura-tó és -katlan 2000 méter feletti magashegyi sziklavilága 

 

Az időjárás most jobbnak ígérkezett mint tavaly, bár esőket és viharokat is jósoltak, ami leginkább a túra egyetlen sarkalatos pontja szempontjából volt érdekes. Van ugyanis az út 300 km-es (Kétegyháza – Pelága-rét előtti parkoló) autós részének éppen a végén egy bő 18 kilométeres erdei útszakasz, 600 méter emelkedéssel, melyet rendszeresen évről évre tönkretesznek a viharok, áradások. És amúgy sem mondható éppen jónak az út állapota, bár egy normál, nem túlságosan terhelt személyautóval – max. 15-20 km-es sebességgel – „kis” rutinnal és nagy szerencsével – vagy fordítva – komolyabb gond nélkül járható.

 

Mivel ez elsősorban mégiscsak egy személyes blog, és csak másodsorban tájékoztató jellegű „szakmai” írás, így most egy kis személyes hangvételű bejegyzés jön. Sajnos a túra előtt két héttel elért egy kis „baleset”, külsővénás trombózis formájában, a bal lábamra specializálódva. Lényegében 10 nap kényszerpihenő, jegelés, injekciózás, néhány maréknyi gyógyszer és két tubus kenőcs felhasználása után kezdtem járóképes lenni. És mindez néhány nappal a tervezett indulás előtt. Bár vérrög képződése kizárható volt, de ettől még orvosilag egyáltalán nem javallott így elindulni, ezért saját felelősségre gyógyultnak mondtam magam, és távoztam a táppénzből.

 

Amit tehettem, mivel az utat semmiképp sem akartam elhalasztani vagy lemondani, hogy leegyszerűsítettem az eredeti tervet. Úgy volt, hogy fent táborozunk a Bukura-tónál, de ez így kilőve. 20 kg-os zsákokkal oda felcuccolni, és ha ott bármi bajom lesz, onnan mire lehoznak... Így arra jutottam, hogy a legbiztonságosabb megoldásnak marad a Pelága-réti sátorozóhely, és onnan fel a Bukurához másnap, minimális cuccal, kényelmesen. Azt még megemlíteném, hogy a Gura Apei víztározó előtt már elvesztettük a mobilkapcsolatot az összes szolgáltatóval, és utunk során később sem volt sehol a hegyek között térerő. Tehát ha bajod van, egyedül vagy!

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Gura Apei víztározó 

 

Pihenőkkel együtt kényelmesen bő 4 óra alatt ideértünk. Eddig semmi gond az utakkal. A gát végén kis bódé, jelképes sorompóval. Itt fejenként 10 lej a belépő a nemzeti parkba, mely 7 napig érvényes. Az autóért most külön nem kellett fizetni.

 

Fotó: Szatmári Zsolt

A Nagy-Lepusnyik völgye 

 

A víztározó és a Pelága-rét között nagyjából félúton a Nagy-Lepusnyik völgyében található ez a romantikus környezetben fekvő védkunyhó, a Sztenuletye-havas északi lábánál.

 

Fotó: Szatmári Zsolt

A Sztenuletyei védkunyhó

 

Fotó: Szatmári ZsoltAz út rizikós része. A fentről lezúduló víz hatalmas köveket hordhat az útra

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Megérkeztünk a parkolóhoz. Fenséges a kilátás máris. Alattunk jobbra a Bukura és a Pelága-patak összefolyása

 

Pihenőkkel, nézelődéssel, nekünk több mint 2 órás volt az út a víztározótól a parkolóig. Onnan még vár a táborhely felé egy kis ereszkedés egészen a patakig, persze csak azért, hogy utána vissza kelljen mászni egy rövid, de erős kaptatón. Kipakoltuk a cuccot, felállítottuk a sátrakat, készülődtünk a vacsorához stb., az ilyenkor szokásos munkafolyamatok.

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Gáborék zöld lakósátra és a „raktársátor”

 

Apropó sátrak. Most teszteltem az új sátramat, amely egy szép piros, extreme minősítésű, Husky Flame 2. Néhány perc alatt egyszerűen felállítható, de én most eltököltem vele vagy 2 órát, próbálgattam az összes variációt, elhelyezés, húzás, stb. szempontjából.

 

Tapasztalatok a sátorral kapcsolatban:
A külső héj erős, strapabíró, masszív darab, súlya is van rendesen. 6 órás intenzív eső meg sem kottyant neki, erős széllökésekkel tarkítva. Maga a sátor úgy egészében is jól bírta a második este érkező komolyabb széllökéseket. A 3 db ötletes szellőzőnyílás ellenére elég rendesen, bár nem túl zavaróan párásodott a belsőtér. A belső, felerészben szúnyoghálós rész alja viszont nem tűnik elég erősnek, igen vékony anyagú, alátét erősen ajánlott, hogy megelőzzük az átszúrást, szakadást. A sarkoknál, ahol ráfogatjuk a tartócövekekhez, semmi erősítés sincs, hiába dupla az anyag. Túlzott terhelés esetén, vagy a sátoraljzat elcsúszása miatt könnyen kiszakadhat. Viszonylag kevés a hely belül, és a sátor bejárata előtti csomagtároló sem túl tágas. Mindent egybevetve nem rossz sátor, bár a hazai ára rendkívül nagy szórást mutat, hiszen 42 000 és 72 000 forint között ingadozik folyamatosan. Ár-érték arányban én kizárólag a 40 000-hez közelítő variációkat gondolom reálisnak, ezért a sátorért 70 000 forintot nem szabad kiadni.

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Reggeli gyülekező a Pelága-réten 

 

Egyébként jól telt az éjszakánk, csendben és nyugalomban. A sátrakban +8 fokot mértünk hajnalban, ami teljesen normális volt ebben az évszakban és magasságban. A mi csapatunkon kívül csak egyetlen másik sátor volt a réten, ilyenkor már nem jellemző a nyáron tapasztalható nyüzsgés. Viszont a hegyimentők még itt vannak a rét felső végében található házban. Vízvételezési lehetőséget is a ház mögött találhatunk. Mivel remek idő ígérkezett, egy gyors reggeli után máris indultunk, irány a Bukura-tó!

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Reggeli nyugalom 

 

Csendes és hatalmas fenyveserdőben kaptatunk némán felfelé. Kár is szólni, nézni kell és feltöltődni a csenddel és jó levegővel. 3,5 km és 400 méter szintemelkedés vár ránk, ami barátságosnak mondható. A terep néhol sziklás, gyökeres, néhány kisebb patakátkeléssel, nem túl vészes. Végig a réttől a tóig a jól követhető együttfutó kék sáv – piros kereszt jelzést követjük. Én sem szövegelek sokat majd, beszéljenek inkább a képek, feltéve, ha jól sikerültek.

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Retyezát-hegység, avagy Zerge-havasok (nekem ez utóbbi jobban tetszik). Igazi élménytúra lesz, ezt már most látjuk

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Gábor baktat felfelé

 

Lassan elhagyjuk az erdőhatárt, ez már törpe növények és a sziklák világa.

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Kettőnk cucca egy zsákban, nem is én viszem, így próbáljuk kímélni a lábam

 

Fotó: Szatmári ZsoltMár nincs messze a cél

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Csak tovább, még egy kicsit, oda fel, a felhők közé

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Lassan egy csodavilágba érkezünk. Alattunk 1900 méteren a Lia-tó zöld vize csillog

 

Itt már érezni azt, hogy a levegő is más. Tisztább, hűvösebb, egyszerűen másabb. És persze egyre élénkebb a szél is. Egyébként útközben összesen két túrázóval találkoztunk eddig, pedig pompás az idő, túrára csábító!  

Fotó: Szatmári ZsoltRetyezáti piramisok

 

Fotó: Szatmári Zsolt

A csipet-csapat 2000 méteren. Persze én most sem vagyok a képen

 

Fotó: Szatmári Zsolt

És igen, felértünk, itt a Bukura-tó. 2040 méteres magasságban járunk, körülöttünk 300-500 méterrel magasabb csúcsok, hágók, nyergek

 

A tóról, melyet természetesen gleccserek hagytak ránk örökül, röviden néhány adat: 2040 méteres magasságban fekszik, a vízfelületének nagysága 8.91 ha. Legmélyebb pontja pedig 17.5 méteren van. Szezonban itt találhatjuk a hegyimentőket is, nekik egy védkunyhó szolgáltat menedéket, melyet szezonon kívül is nyitva hagynak, így az arra járóknak szolgálhat egyszerű, de biztos menedékként, amire szükség is lehet a hirtelen rosszra forduló idő miatt, hiszen ne felejtsük el, itt már magashegységi környezetben járunk. A kunyhó és a tó közötti sziklás-füves részen forrás is található.

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Jobbról a tó felett a védkunyhó. Balról a 2509 méteres Pelága-csúcs 

 

Ahogy felértünk, láttuk, hogy sehol-senki. Erre számítottunk. Ránézésre 3-4 főnyi személyzet a hegyimentőknél, és ennyi. Csak a süvítő szél hangja töri meg a csendet. Ja, ha már a szél, a Bukura-tó katlanja híres a nagy viharairól, amikor is nem ritkák a 100 km/h feletti széllökések, erre készüljenek az itt sátrazni vágyók! Azon is elgondolkoztunk, milyen lehet az, amikor augusztusban egy jó hétvégén itt van vagy 40-50 sátor, és legalább 100-200 ember. Az kicsit sok ide. Pedig előfordul.

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Bukura-tó

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Pihenő a szél ellen épített kőfalak mögött

 

Közben Emese és Gábor elhatározta, hogy ha már itt vagyunk, nem elégednek meg a nyugdíjas programmal, és bizony ők felmennek a 2509 méteres Pelaga-csúcsra! Hát hajrá! Én annak is örültem, hogy itt lehetek, nem is vágytam most sehova tovább, menjenek, mi meg pihenünk. Így lényegében szinte cuccok nélkül tudtak felmenni, hiszen csak a legszükségesebbet vitték magukkal, a többit itt hagyták megőrzésre nálunk. 3-4 óra az út oda-vissza. Belefér. És sikerült is nekik! Büszkék vagyunk rájuk!

 

Fotó: Szatmári Zsolt

A két csúcstámadó

 

Fotó: Szatmári ZsoltA Bukura-katlan teljes pompájában

 

Ahogy visszaértek társaink, mi ketten elindultunk lefelé megnézni az Anna- (Ana) és Lia-tavakat, ahová már Mesi és Gábor nem követett minket, hiszen pont elég volt nekik felmászni a csúcsra. Találkozunk a sátraknál.

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Alattunk a csodás smaragdzöld Anna-tó (Ana) 1976 méteres magasságban található, mélysége 11 méter, vízfelület 3,62 ha

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Szemben a Bukura-katlan északi részének vad sziklás terepe és balról a Bukura-csúcs

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Alattunk éppen látszik a Lia-tó, és a távolban a Kis-Retyezát sziklái is feltűnnek

 

Fotó: Szatmári Zsolt

A Lia-tó 1910 méteres magasságban, 4,2 méteres mélységgel, 1,38 ha vízfelülettel

 

Összességében ismét egy nagyon szép napot zártunk, kellemesen elfáradva értünk le a táborunkhoz a Pelága-rétre. Ekkor már esni kezdett az eső, felélénkült a szél, ami lényegében másnap reggelig – hazaindulásunkig –kitartott, de ez minket nem zavart már. Késő délután többekkel találkoztunk, aki nagyobb zsákokkal mentek fel a Bukura-tó irányába, ők biztosan eláztak rendesen, mire felértek. Megvacsoráztunk, és gyorsan be is bújtunk a sátrainkba. Sötétedés után jöttek hárman, és nem messze tőlünk egy sátorban töltötték az éjszakát. 

 

Fotó: Szatmári Zsolt

Pelága-rét. Hazainduláshoz készülődve az egész éjszakás eső után 

 

Az éjszaka most is csendesen telt, bár a tegnap délután hozzánk szegődött két kutya végig a sátrak mellett töltötte az éjszakát a szakadó esőben. Közülük az egyik virgonckodott néha kissé, de elviselhető volt. Reggel összecuccoltuk a nem kevés felszerelést, és időben elindultunk ahhoz, hogy már 15.30 körül itthon legyünk.

 

Összegezzük hát a tapasztalatokat:
A Pelága-rét remek táborhely, különösen szezonon kívüli időszakban. Innen viszonylag könnyen megközelíthető a Bukura-tó és környéke akár nagy zsákokkal is. A Bukura-tóhoz is fel fogunk menni sátorozni, nagyon érdemes, bár ott már mostohábbak a körülmények, de az a hangulat, ami ott 2000 méter feletti vad, kietlen, mégis gyönyörű táj, feltétlen megéri a fáradtságot! Számunkra a túra egyetlen sarkalatos pontja a rossz minőségű erdei út volt, ahogy azt sejtettük is előre. Jövőre természetesen újra jövünk!

 

 

 

A túráról még több képet nézhetsz meg a szerző szatmarizsolt.blogspot.hu blogján, ide kattintva.

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Retyezáti próbakör

Biharfüred – A Szerenád-vízesés körútja






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...