MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2012.10.28. 15:53

KEMENCEI ERDEI MÚZEUMVASÚT

A Börzsöny hegység egyik legszebb helyén fekvő kis falu Kemence. A települést festői környezet veszi körül. Az egész falu a Börzsöny oldalába simul, melyet a faluról elnevezett patak szel ketté. Első írásos emlékei a XII. századig nyúlnak vissza, de feltárások alapján biztos, hogy már az őskorban is lakott volt.

 

írta: Karap Krisztián, fényképezte: Karap Krisztián, Kovalcsik Tamás, Plézer Tamás

 

 

Fénykora 1751 és 1793 közé tehető, ekkor a Hont Vármegyei megyegyűlések helyszíne volt, melyeket az 1751-ben átadott egyemeletes barokk megyeházban tartottak. Az épületben ma általános iskola működik, s Ipolyság felől érkezve itt kell a főutat elhagyva balra fordulni, hogy megtaláljuk a Kemencei Erdei Múzeumvasút hangulatos végállomását.


A szépen berendezett fogadóépület tablóiból kiderül, hogy a kemencei kisvasúthálózat kiépítése 1910-ben kezdődött a Kemence – Wirterház – Királyháza – Királykút vonal vágányainak fektetésével. E vonalnak és az ebből kiágazó szárnyvonalaknak összes hossza elérte a 30 km-t, mely elsőre soknak tűnik, de sok szárnyvonalat csak a kitermelések idején használták, sokszor ezeket néhány hónap után elbontották.


1913-ban láttak hozzá a ma is üzemelő Wirterház – Hamuház – Halyagos szárnyvonal építéséhez, mely a királyházihoz hasonlóan egy fa ágaihoz hasonlított: a fővonalból számos völgybe vezetett szárnyvonal, néhol igen nagy, 6-7%-os emelkedéssel.

 

 

Mindkét vonal 600 mm nyomtávval és folyamatos lejtéssel épült, hogy a kocsikat csak felfelé kelljen vontatni, s lefelé azok fával megrakva fékező segítségével maguktól leguruljanak.


Egészen az 1940-es évekig a kisvasúton nem volt motoros vontató (mozdony), lovak vontatták fel a kocsikat, de a nehezen megközelíthető helyekről is lovakkal juttatták el a fát a kisvasútig. A fát kéttengelyes favázas vagy négytengelyes acélvázas kocsikkal szállították le az alsó végállomáson található fatelepre. Ma mindkét kocsitípusból található egy-egy példány a múzeum gyűjteményében.


Személykocsi a vasúton sokáig nem volt, hiszen személyszállítás sem, a favágók a teherkocsikon utaztak fel a termelés helyére. Az első négytengelyes személykocsi beszerzésére az esztergomi érsek (az erdők az államosításig az esztergomi érsekség tulajdonában álltak) látogatásakor került sor. A kocsit a pestszentlőrinci Orenstein&Koppel (O&K) gyárból rendelték meg, s eme kocsi ma is megtekinthető a kisvasút gyűjteményében, sőt a menetrendszerinti forgalom szerves résztvevője, valószínűleg a vasút legöregebb járműve.

 


Az első mozdony csak 1947-ben érkezett meg a már állami kezelésben lévő erdészethez, melyet később talán több is követett, de ekkoriban, a háborús újjáépítések miatt igen nagy volt a járműmozgás hazánk megmaradt kisvasútjain, így a Kemencére került mozdonyokat is néhány év után elszállították más vasutakra. Az első Kemencére vásárolt mozdonyt 1955-ben kapta meg az erdészet a Pálfalvai Bányagépgyártó Vállalattól, mely a P5 jelet viseli a mai napig, s szintén találkozhatnak vele a Kemencére látogató túrázók.


Az utolsó jelentősebb fejlesztés a Kemencei Erdei Vasúton az 1970-es években történt, mikor a Királyréti Erdei Vasút átépítésekor a kibontott anyagok és a járművek Kemencére kerültek, ekkor érkezett meg a szintén mai napig használt P2-es mozdony, s egy fedett személykocsi, melyet sajnos a 80-as években osztrák vasútbarátok megvásároltak és Bécsbe szállítottak.
A II. Világháború utáni fellendülésnek a közúti motorizáció növekedése és az erdészeti utak kiépülése vetett véget, majd megkezdődött a hálózat visszabontása.


A ’80-as évekre a jelentősen megcsonkított hálózat végleg kiszorult az erdészeti technológiák sorából, vonatok már csak nagyon ritkán, akkor is csak erdei munkásokkal, kirándulókkal közlekedtek.


1995-ben és 1999-ben az amúgy is elhanyagolt pályát a megáradt Csarna-patak több helyen megrongálta, valamint a hidakat elsodorta.


A Kisvasutak Baráti Köre Egyesület 2000-ben bérleti szerződést kötött az Ipoly Erdő ZRt.-vel, melynek eredményként megkezdődhetett az egyedülálló 600 mm nyomtávú vaspálya helyreállítása.

 

Napjainkban közel 4 km hosszú vonalon közlekednek a kisvasút muzeális járművei menetrend szerint. A kanyargós pálya kemencei végállomásán az Ipoly Erdő Zrt. 2009-ben nagyszabású felújítást hajtott végre, melynek eredményeképpen ma egy európai színvonalú szabadtéri erdészeti és kisvasúti gyűjtemény fogadja a látogatókat.


A rendezett végállomáson megismerhetjük miként kapcsolódik össze erdő, kisvasút és erdészet, miként lesz erdő ismét a kitermelt területen, a gyermekek játszótéren tölthetik el a vonat indulásáig az időt, míg szüleik és a nagyobbak a kiállított járműveket megtekintve ismerhetik meg hazánk ipari múltjának egy kicsi, ám annál érdekesebb szeletét…

 

 


Felbőg a négyhengeres Csepel motor, hamarosan indul a vonat, beszállás, majd szemünk elé tárul a festői szépségű Csarna-völgy, melyben Feketevölgyig jutunk a kisvonat kis vagonjaival, onnan gyalog folytathatjuk az utat a Nagy-Hideg-Hegy vagy a Csóványos felé vagy akár megcélozhatjuk a hegység déli felén elhelyezkedő királyréti, nagybörzsönyi és szobi kisvasutakat.


Míg időnket a térkép böngészésével töltjük a panzió fenyőfáinak árnyékában a kisvasút szerelvénye megindul visszafelé, s néhány méter múlva eltűnik szemünk elől jobbra fordulva. Ismét csönd lesz, elindulunk a völgyben felfelé a kisvasút elmosott sínjein, melyek mementói az elmúlt 20 év árvizeinek és emlékeztetnek minket arra, hogy mindig csak vendégek voltunk, vagyunnk és leszünk itt…

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. január
H K Sze Cs P Szo V
01020304050607
08091011121314
151617
18
192021
22232425262728
293031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. december
Tóth László:
Téli rajz
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...