MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2012.10.28. 15:53

KEMENCEI ERDEI MÚZEUMVASÚT

A Börzsöny hegység egyik legszebb helyén fekvő kis falu Kemence. A települést festői környezet veszi körül. Az egész falu a Börzsöny oldalába simul, melyet a faluról elnevezett patak szel ketté. Első írásos emlékei a XII. századig nyúlnak vissza, de feltárások alapján biztos, hogy már az őskorban is lakott volt.

 

írta: Karap Krisztián, fényképezte: Karap Krisztián, Kovalcsik Tamás, Plézer Tamás

 

 

Fénykora 1751 és 1793 közé tehető, ekkor a Hont Vármegyei megyegyűlések helyszíne volt, melyeket az 1751-ben átadott egyemeletes barokk megyeházban tartottak. Az épületben ma általános iskola működik, s Ipolyság felől érkezve itt kell a főutat elhagyva balra fordulni, hogy megtaláljuk a Kemencei Erdei Múzeumvasút hangulatos végállomását.


A szépen berendezett fogadóépület tablóiból kiderül, hogy a kemencei kisvasúthálózat kiépítése 1910-ben kezdődött a Kemence – Wirterház – Királyháza – Királykút vonal vágányainak fektetésével. E vonalnak és az ebből kiágazó szárnyvonalaknak összes hossza elérte a 30 km-t, mely elsőre soknak tűnik, de sok szárnyvonalat csak a kitermelések idején használták, sokszor ezeket néhány hónap után elbontották.


1913-ban láttak hozzá a ma is üzemelő Wirterház – Hamuház – Halyagos szárnyvonal építéséhez, mely a királyházihoz hasonlóan egy fa ágaihoz hasonlított: a fővonalból számos völgybe vezetett szárnyvonal, néhol igen nagy, 6-7%-os emelkedéssel.

 

 

Mindkét vonal 600 mm nyomtávval és folyamatos lejtéssel épült, hogy a kocsikat csak felfelé kelljen vontatni, s lefelé azok fával megrakva fékező segítségével maguktól leguruljanak.


Egészen az 1940-es évekig a kisvasúton nem volt motoros vontató (mozdony), lovak vontatták fel a kocsikat, de a nehezen megközelíthető helyekről is lovakkal juttatták el a fát a kisvasútig. A fát kéttengelyes favázas vagy négytengelyes acélvázas kocsikkal szállították le az alsó végállomáson található fatelepre. Ma mindkét kocsitípusból található egy-egy példány a múzeum gyűjteményében.


Személykocsi a vasúton sokáig nem volt, hiszen személyszállítás sem, a favágók a teherkocsikon utaztak fel a termelés helyére. Az első négytengelyes személykocsi beszerzésére az esztergomi érsek (az erdők az államosításig az esztergomi érsekség tulajdonában álltak) látogatásakor került sor. A kocsit a pestszentlőrinci Orenstein&Koppel (O&K) gyárból rendelték meg, s eme kocsi ma is megtekinthető a kisvasút gyűjteményében, sőt a menetrendszerinti forgalom szerves résztvevője, valószínűleg a vasút legöregebb járműve.

 


Az első mozdony csak 1947-ben érkezett meg a már állami kezelésben lévő erdészethez, melyet később talán több is követett, de ekkoriban, a háborús újjáépítések miatt igen nagy volt a járműmozgás hazánk megmaradt kisvasútjain, így a Kemencére került mozdonyokat is néhány év után elszállították más vasutakra. Az első Kemencére vásárolt mozdonyt 1955-ben kapta meg az erdészet a Pálfalvai Bányagépgyártó Vállalattól, mely a P5 jelet viseli a mai napig, s szintén találkozhatnak vele a Kemencére látogató túrázók.


Az utolsó jelentősebb fejlesztés a Kemencei Erdei Vasúton az 1970-es években történt, mikor a Királyréti Erdei Vasút átépítésekor a kibontott anyagok és a járművek Kemencére kerültek, ekkor érkezett meg a szintén mai napig használt P2-es mozdony, s egy fedett személykocsi, melyet sajnos a 80-as években osztrák vasútbarátok megvásároltak és Bécsbe szállítottak.
A II. Világháború utáni fellendülésnek a közúti motorizáció növekedése és az erdészeti utak kiépülése vetett véget, majd megkezdődött a hálózat visszabontása.


A ’80-as évekre a jelentősen megcsonkított hálózat végleg kiszorult az erdészeti technológiák sorából, vonatok már csak nagyon ritkán, akkor is csak erdei munkásokkal, kirándulókkal közlekedtek.


1995-ben és 1999-ben az amúgy is elhanyagolt pályát a megáradt Csarna-patak több helyen megrongálta, valamint a hidakat elsodorta.


A Kisvasutak Baráti Köre Egyesület 2000-ben bérleti szerződést kötött az Ipoly Erdő ZRt.-vel, melynek eredményként megkezdődhetett az egyedülálló 600 mm nyomtávú vaspálya helyreállítása.

 

Napjainkban közel 4 km hosszú vonalon közlekednek a kisvasút muzeális járművei menetrend szerint. A kanyargós pálya kemencei végállomásán az Ipoly Erdő Zrt. 2009-ben nagyszabású felújítást hajtott végre, melynek eredményeképpen ma egy európai színvonalú szabadtéri erdészeti és kisvasúti gyűjtemény fogadja a látogatókat.


A rendezett végállomáson megismerhetjük miként kapcsolódik össze erdő, kisvasút és erdészet, miként lesz erdő ismét a kitermelt területen, a gyermekek játszótéren tölthetik el a vonat indulásáig az időt, míg szüleik és a nagyobbak a kiállított járműveket megtekintve ismerhetik meg hazánk ipari múltjának egy kicsi, ám annál érdekesebb szeletét…

 

 


Felbőg a négyhengeres Csepel motor, hamarosan indul a vonat, beszállás, majd szemünk elé tárul a festői szépségű Csarna-völgy, melyben Feketevölgyig jutunk a kisvonat kis vagonjaival, onnan gyalog folytathatjuk az utat a Nagy-Hideg-Hegy vagy a Csóványos felé vagy akár megcélozhatjuk a hegység déli felén elhelyezkedő királyréti, nagybörzsönyi és szobi kisvasutakat.


Míg időnket a térkép böngészésével töltjük a panzió fenyőfáinak árnyékában a kisvasút szerelvénye megindul visszafelé, s néhány méter múlva eltűnik szemünk elől jobbra fordulva. Ismét csönd lesz, elindulunk a völgyben felfelé a kisvasút elmosott sínjein, melyek mementói az elmúlt 20 év árvizeinek és emlékeztetnek minket arra, hogy mindig csak vendégek voltunk, vagyunnk és leszünk itt…

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...