MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2019.07.13. 07:00,   Szöveg: Pálvölgyi Krisztina / TM,   Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Tanösvény extrákkal

A rég tervezett kiruccanás a Váci Ártéri Tanösvényre egy vissza a kezdőmezőre játékhoz hasonló szituációval indult, de végül sikerült végigsétálni a vadregényes pallósoron. Bár egy helyen kénytelen voltam négykézlábra ereszkedni, hogy leküzdjem az egyik kialakult akadályt.

Még év elején láthattatok nálunk egy kísérteties hangulatú képsorozatot a Duna menti tanösvényről, és kíváncsi voltam, hogy most vajon hogyan nézhet ki a képeken látott izgalmas hely. Pár hetes tologatás után végre vonatra szálltam a Nyugati pályaudvaron, illetve ugrottam, kétszer is, mivel majdnem lekéstem a kiszemelt járatot, és miután már felszálltam, nem voltam biztos, hogy jó jegyet vettem az automatából, ezért az öt percet késő vonatról lepattanva még gyors kalauzi segítséget kértem.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Az úti cél a Váci Ártéri Tanösvény


Miután megnyugodtam, hogy a Vácig szóló jegyem jó, lehuppantam egy kabinban, és nekiláttam falatozni a reggelimet. A vonat elkezdett gurulni, végre saját szememmel láthatom a mesebeli tájat. Korán örültem, ugyanis a mozdonyvezető köszöntőbeszédéből kiderült, a Varsóba tartó vonat egy baleset miatt kerülő úton megy, így Hegyeshalomig meg se áll. Nem csak én szerettem volna Vácra eljutni, ezért kicsit később megálltunk, így találtam magam Vác helyett Kőbánya felső vasútállomás kavicsos peronján huszadmagammal. Ekkor úgy éreztem magam, mint amikor kiskoromban egy dobókockás társasjátéknál már majdnem a célba érve egy rossz mezőre léptem, és egy villamosvasúton visszacsusszantam a rajthoz, és kezdhettem elölről az egészet. Ezúttal valahogy vissza kellett jutnom a Nyugati pályaudvarra egy újabb próbálkozásra. A visszautat ki-ki a maga módján tette meg, én egy kedves állatorvosnak készülő lánnyal és egy intenzíves dokival (bár ez már csak Vácon derült ki) tettem. Adri egy kis angol agárral, Detrével, papírszatyrában pedig egy még repülni nem tudó fecskével és egy beteg galambbal szeretett volna hazajutni, hogy otthon folytassa a madarak ápolását.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A repülni még nem tudó fiatal fecskét az állatorvosi rendelőbe adták le, ahol Adri dolgozik, most egy dobozban utazik vele haza, hogy ott fejlődjön tovább

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Detre az izgalmak után gazdija ölében várja, hogy végre otthon legyenek

 

Újra vonaton ültünk, végre már egy jó járaton, így mindannyian megkönnyebbültünk, hogy most már végre irányban vagyunk. Több mint két óra csúszással Vácra érve elbúcsúztam útitársaimtól, és a Duna-part felé vettem az irányt.

 

Fotó: Pálvölgyi KrisztinaBúcsú Adritól és Detrétől

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A Duna-partról nézve észak felé szépen kirajzolódnak a Börzsöny vonulatai


A kompkikötőhöz érve dél felé indulva haladtam a tanösvény és a mellette lévő Ligeti-tó felé. A Duna mentén vezető bicikliút egyébként pont a tanösvény bejárata előtt megy el, de szemfülesnek kell lenni, ugyanis most semmilyen tábla nem jelezte azt. Ha a kerékpárutat követjük, akkor a tanösvényhez vezető kis ösvény a Gombás-patakon átívelő híd után nem sokkal jobbra található, egy esőbeálló előtt picivel.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A fás résznél érjük el a Gombás-patakot, amin átkelve már meg is érkezünk a célhoz

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Tábla nem jelzi, de a kép közepén is látható kis ösvényen kell bemenni a tanösvényhez


Miután bevetettem magam a fák közé, pár lépés után megláttam a pallósor elejét, picit arrébb pedig egy fából faragott kapu fogadott „Ártéri Tanösvény” felirattal, végre megérkeztem.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Innen már látszik a tanösvény kapuja

 

A tanösvény elején elég száraznak tűnt minden, víznek nyoma sem volt, de a pallókra és az aljnövényzetre rárakódott kiszáradt iszap azt jelezte, nemrég ezt a területet is elárasztotta a Duna. És nem is kicsit, ugyanis június eleje-közepe felé egy elég nagy árhullám érkezett a Duna e szakaszára is.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Itt még nyoma sincs a mocsári vidéknek, csak néhány elhajigált sörösdoboz és műanyagpalack hever a kiszáradt talajon

 

Sajnos a csúszás miatt már jócskán a déli napsütéses időben érkeztem, de még így is mesés hangulatot árasztott a pallókon bejárható ártéri terület. Igaz, az év elején készült baljós hangulatú hajnali képek helyett most egy vadregényes táj fogadott, a természet zabolátlan burjánzásba kezdett, és a folyó ereje is megtette átalakító hatását.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A képeken látott baljós hangulatnak nyoma sincs

 

Az itt-ott hiányos pallón haladva egyre nagyobb mocsaras területekhez érkeztem, utamat szitakötők és különféle acsafélék kísérték, és persze szúnyogok.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Érdekes kontrasztot adott a megszáradt iszap szürkésfehér színe és az éledő természet zöldje 

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Mindenhol szitakötők és acsaféllk repdestek


Szerencsére felkészülten érkeztem, és az első tömeges támadás előtt befújtam magam szúnyogirtóval, ami nekem bevált a vérszívók ellen, bár sejtésem szerint most nem voltak annyian, mint máskor, vagy más napszakban. Minél beljebb kerültem a területen, annál kuszább a táj a sok megdőlt és kidőlt fától, és a megszikkadt iszap is egyre vastagabb a pallón, mégis a terület nem egy letarolt táj hangulatát kelti, hanem egy nagyon is eleven helyen járok. Még csak pár hét telt el az ár elvonulta óta, de már harsány zöldben pompázik minden, a frissen kinőtt növényeknek és a víz felszínét majdnem teljesen befedő békalencsének köszönhetően.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Burjánzik az élet az ártérben

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A mocsár felszínét harsány zöld békalencse díszíti

 

Apropó békák! Brekegést a déli melegben nagyon visszafogottan hallottam, és egyéb élőlények se mutatkoztak az említett repülő apróságokon kívül. Pedig számos madár is él ezen a helyen, de most valószínű pihentek inkább. Hiába, egy hajnali vagy esti időszakban biztos nagyobb az élet itt, de én nem bánom ezt a nyugodt, csendes hangulatot, csak a szél mozgatta növény susogását hallani.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Elképesztő vegetáció alakult ki ezen a területen

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A palló lécei között is kibújnak a növények


A palló fölött átívelő egyik fa mögül egyszer csak egy nem várt akadály látványa tárult fel. A pallósor, mintha csak egy hullámvasút lenne, vagy másfél méter magasra emelkedett és be is dőlt. Megtorpanva álltam az torlasz előtt, és próbáltam rájönni, vajon mi történhetett. Balra tekintve egy hatalmas fa feküdt kidőlve, aminek a földből kiforduló gyökérzete tolta fel a falécekből álló utat. Mindenképp szerettem volna végigmenni a tanösvényen, így két lábról egy stabilabb négykézlábra ereszkedve másztam át rajta, mert nem szerettem volna a pallósor lejtős oldalán a mocsárba pottyanni.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Kissé meredek

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Itt már csak négykézláb tudtam átkelni

 

Továbbhaladva ismét mászni kényszerültem, egy helyen ugyanis egy vaskos fa fentről dőlt az ösvény fölé, de egyáltalán nem bántam ezeket a plusz attrakciókat. Egyre bujább növényzetű helyeken át vezetett az út, az ár által letarolt faágak és kidőlt fák a pusztítás után újjáéledő természettel keveredett, sőt még virágot is sikerült fotóznom.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Ezt a bedőlt fát már az év eleji fotósorozaton is láttam, úgy tűnik tartja magát, vagy a korlát sikerült jó masszívra

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Itt már a víz az úr a palló alatt

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Nem sok virág nyílt most itt, de szép, lila virágú réti füzényt sikerült fotóznom

 

Az ösvény fokozatosan egy sűrű nádasba vezetett, hatalmas 4-5 méteres nádakkal. Egy ponton egy kis útelágazáshoz jutottam, ahol egy rajzos tábla mutatja be az itt élő élőlények néhány tagját, ebből megtudom, hogy az egyik a vörös légivadász, amiből most rengeteg repkedett itt. Az elágazás egyik ága egy kis pihenőben végződik, ahol a nádas ölelésében szusszanhatunk egyet.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Az útelágazás

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Balra letérve egy kis eldugott pihenő rejtőzik a nádasban

 

A másik nádassal benőtt ágon továbbindulva egy kisebb dzsungelharc árán jutunk ki a tanösvény végi pihenőhöz, ahol egy kis mocsári tavacska fogad.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Az út sűrű nádason át vezet tovább

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Megérkezés a tanösvény végéhez

 

Csend és nyugalom árad ebből a kis eldugott helyből, és csak sokára vettem észre, hogy nem egyedül élvezem ezt a békés állapotot. Egy szunyókáló kacsa is lebegett itt a vízen, aki egy idő után azért felébredt, hogy megnézze ki érkezett a területére.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Pihenés közben szemmel vagyok tartva

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Gyönyörű, kék szitakötők mindenhol


Nagy kánikulában nem lehetne itt sokáig elidőzni, és egy rövidebb szusszanás után én is visszafelé vettem az irányt. Az ösvényen csak két párral és egy idősebb hölggyel találkoztam, utóbbival a feltorlódott pallórésznél, ahol ő már inkább nem kelt át. A közelben lakik, és elmondása szerint áprilisban még szépen végig lehetett sétálni az ösvényen. Sajnos az áradás okozta rongálás miatt most egy ideig kisgyerekekkel érkezőknek és idősebbeknek is lerövidül az útja a pallósoron, de remélem, hogy hamarosan rendbe tudják majd hozni.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Szinte mint egy mesében

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Visszafelé se úszom meg a mászást

 

A tanösvényt egyébként a Göncöl Alapítvány szokta karban tartani önkéntesek segítségével, azonban egy ilyen ártéri területen természetes a folyamatos változás, és az, hogy semmit sem lehet örökre rendbe hozni. A júniusi áradás most úgy tűnik, sokkal nagyobb feladatokat ad majd nekik, remélem lesz rá mód kijavítani ezt a részt. Ha valaki ennek ellenére szeretne kilátogatni ide, mindenképp úgy sétáljon végig rajta, hogy a nagy nézelődés közben azért figyeljen a lába elé is, ugyanis a palló több helyen is hiányos, és itt-ott mozognak. Teljesen érthető okokból van kint a tanösvény elején, hogy mindenki csak saját felelősségre látogathatja.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Óvatosan lépkedjünk a pallósoron


Nem bántam meg, hogy ellátogattam ide, még ha kissé nehezen is indult. A visszafele úton összeszedett néhány műanyagpalackkal és italos dobozzal érkeztem vissza a bejárathoz, sajnos itt is akad ilyen, de közel sem annyi, mint más város közeli kirándulóhelyeken. A bicikliúthoz visszatérve még elsétáltam a közelben lévő Ligeti-tóhoz. A rendezett horgásztó körül szintén érdemes körbesétálni, vagy megpihenni mellette, a nyugodt tó felszínén és partján pedig rengeteg kacsát is láthatunk.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Sziesztázó kacsák a Ligeti-tónál

 

Hasznos információk

Mivel a Váci Ártéri Tanösvény területe állandóan változik, érdemes tájékozódni a Göncöl Alapítványnál az ösvény állapotáról, főleg nagy esőzések és áradások ideje alatt és után. Az alapítványtól szakvezetés is kérhető a weboldalukon található telefonszámon.

A Göncöl Alapítvány weboldala: www.goncol.hu
Szakvezetés pedig itt kérhető: +36 20/ 772-7970

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Erdei ösvények, amelyeken egy percig sem fogsz unatkozni

Fák fölött sétáltunk a Bélai-Tátrában

Új tanösvény épül Sirokon




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. augusztus
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...