MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.12.10. 09:00,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Tóth Judit

Zugliget tele van történetekkel

A lóvasút végállomásának gyönyörűen felújított épülete már önmagában is elegendő ok egy zugligeti kirándulásra, de ha már ott járunk, ne hagyjuk ki a Zugliget történetéről szóló remek kiállítást sem.

A főváros XII. kerületének vadregényes városrésze a Hunyad-ormot körülölelő völgy, Zugliget. A 18. század második felében, a Budát Budakeszivel összekötő út mentén, még csak néhány majorság és borkimérés volt. Az első épületek egyike, a Czillich-major, mely az 1770-es években egy budai ügyvéd, Czillich Ferenc megrendelésére készült, még ma is áll.

 

Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Zugligeti látkép 1909 körül  Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár


Zugligetet eredetileg Sauwinkel-erste dűlőnek hívták, ebből lett Auwinkel, magyarosítva Ligetzug, majd Zugliget. Egy időben a Zugligetet Virányosra keresztelték át, mondván, „egy ilyen gyönyörű vidéknek nem lehet ilyen pórias neve”. A köznyelvben a név végül nem tudott gyökeret verni, ma hivatalosan csak Zugliget keleti részét nevezik Virányosnak.

 

Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Ilyen volt Zugliget 1885 körül  Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár


A fogadó, ahol Kossuth Lajost elfogták


A 19. század végétől egyre inkább divatba jöttek a budai hegyek, a városlakók a rossz higiénés viszonyok és a járványok elől a természetben kerestek menedéket. Egyre másra épültek a fogadók is. Az egyik leghíresebb és legrégibb az Isten szeméhez címzett fogadó volt. Hogy az épület honnan kapta a nevét, arra több elképzelés is van. Elképzelhető, hogy a homlokzaton látható istenszem jelképről, de az is lehet, hogy a kert egykori, magashegyi tengerszemekre emlékeztető taváról.

 

Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Kilátás az Istenszeme-fogadótól Kútvölgy felé, 1880-as évek

Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könytár


A fogadónak 1837. májusában neves vendége volt. Kossuth Lajos ide vonult vissza egy kis pihenésre, és itt tartóztatták le a bécsi udvar parancsára a betiltott Törvényhatósági Tudósítások szerkesztése és terjesztése miatt. Kossuthot négy évre ítélték, a fogságból 1840. májusában szabadult. Kossuth 1894-ben bekövetkezett halála után városszerte több helyen is szerettek volna szobrot állítani. A Zugligeti Egyesület által kezdeményezett gyűjtésnek köszönhetően 1913-ban itt állították fel az első Kossuth-szobrot. A Tündér-hegyi és Mátyás király út találkozásánál álló emlékmű ma is látható. A fogadó 1864-ig működött, az épület utolsó lakója gróf Andrássy Gyuláné volt. 1949-től egészen 2000-ig gyermekotthon működött itt. A tavat a környék lakossága is előszeretettel használta, nyáron fürdésre, télen korcsolyázásra. 1990-ben azonban a forrást bekötötték a csatornahálózatba, és a tó lassan kiapadt.


A Fácán mozgalmas története


Zugliget és a szomszédos Budakeszi-erdő hajdanán a magyar királyok vadaskertje volt. Mátyás király is szívesen járt ide, ennek emlékét őrzi például a Szépjuhászné fogadó neve is. A király állítólag egy vadászat után itt ismerkedett meg a juhász szép feleségével. A találkozást és az azt követő történéseket többen is feldolgozták. A Szépjuhászné nevét ma már Gyermekvasút állomása őrzi csak, pedig a fogadóban egykor olyan hírességek is megfordultak, mint Deák Ferenc vagy Erzsébet királyné.

 

Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Alt Rudolf rajza a Szépjuhásznéról, 1845

Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

 

A közeli Fácán nagyvendéglő neve is a király fácánokban gazdag kertjére utal. A leírások szerint már 1836-ban működött itt egy vendéglátó egység, sőt annyira jól ment az üzlet, hogy az 1850-es években Hild Józsefet kérték fel egy újabb épület tervezésére, melyben a 30 szoba mellett vendéglő és bálterem is volt.

 

Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A Fácán fénykorában, Zich Ferenc rajza, 1889.

Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár


Bár a vendéglő a húszas években már leszálló ágban volt, Krúdy Gyula még így írt róla az 1921-ben megjelent Nagy Kópé című regényében:  „…álmok, szerelmek, ismeretségek, találkák és rügyező kedvek eljöttek a Fácán ódon udvarára, végigjárták a bolthajtásos folyosókat, felszaladtak a ropogó lépcsőkön, belenéztek a kopott aranyozású tükrökbe... A Fácán árkádjai alatt volt terítve (míg az udvaron tánc folyt).„

 

Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Akkor még szólt muzsika a Fácán teraszán, 1906

Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár


A vendéglő fogadóépületét később a Horthy-család villájává alakították. Az 1930-as években Horthy István, a kormányzó fia szívesen járt fel ide vadászni és síelni a tiszttársaival, majd a háború alatt a Gestapo fészkelte be magát az épületbe. A Fácános területén 1948 után a magyar hírszerzés és a kémelhárítás oktatóközpontját alakították ki, 1978-79-ben pedig itt bújtatták a szélsőbaloldali terroristát, Carlost, a Sakált, akit végül 1994-ben fogták el Szudánban. A Fácános épületei jó ideje üresen állnak, helyükre terveztek már lakóparkot is, a védett épületegyüttes azonban megmenekült a lebontástól, és hamarosan megújul.


Lóvasúttal a hegyekbe


Zugliget már a 19. században a város egyik legfelkapottabb kirándulóhelye volt. De nemcsak természetjárók jöttek ki ide, számos sportversenyt is rendezetek, például futó-, torna, magasugró-, és autóversenyeket is, télen pedig utakat jelöltek ki szánkópályáknak. A Zugligetet a 19. század második feléig gyalog, lóháton, társaskocsival, omnibusszal lehetett megközelíteni. Esőben, sárban eléggé nehéz volt a fel- és lejutás, és már a 19. század közepén felmerült Zugliget kötött pályán, vagyis lóvasúttal való elérésének ötlete. A rendszeres városi lóvasút-közlekedés 1866-ban indult meg, a mai Kálvin tér és Újpest között, és 1870-re Pesten már közel 26 km hosszú sínpályán közlekedtek lóvontatta kocsik.

 

Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

 Lóvasút a Margitszigeten az 1910-es években

Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

 

A Lánchíd budai hídfőjétől Zugligetbe 1868 nyarán indult el lóvasút, és hamarosan nagyon népszerű lett a zugligeti kirándulók között. Már az első hónapban 42 ezren utaztak rajta. Egy ló naponta átlagosan 25-27 km-t tett meg, a zugligeti nagy emelkedők leküzdéséhez előfogatot is igénybe vettek. A zugligeti lóvasút végállomása 1885-86-ben épült fel, a kor divatos alpesi-svájci stílusú fürdőházainak és nyaralóinak stílusában. A nyitott, nyári várócsarnok két végén lévő pavilonokban távirda, posta és dohánytőzsde is működött.

 

Végállomás volt, rendezvényközpont lett


A lóvasutat a század végétől fokozatosan felváltotta a villamosközlekedés, az utolsó lóvasút 1928-ban a Margitszigeten közlekedett. A zugligeti vonalat 1896-ban villamosították, de 1900. június 4-én egy halálos áldozatokat is követelő baleset történt, a lejtős terepen egy elszabadult szerelvény több száz métert száguldott. A döntéshozók ezért úgy határoztak, hogy egy könnyebben elérhető terepen, a Fácán vendéglő közelében, új végállomást hoznak létre.

 

Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A zugligeti végállomás már villamosokkal

Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár


A zugligeti végállomás oldalait a 30-as években befalazták, és szolgálati lakásokat alakítottak ki, melyekben még a kétezres évek elején is laktak. Az épület aztán évekig üresen állt, de még teljes lepusztultságában is megőrizte szépségét. A felújításhoz az utolsó pillanatban fogtak hozzá. A Hegyvidéki Önkormányzat beruházásában, a magyar állam és az EGT Alap támogatásával a műemléképület korhű rekonstrukciója 2017 nyarán fejeződött be. A gyönyörűen helyreállított épületben a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont kapott helyet. A régi végállomás mögé, a hegyoldalban egy modern épületrész is épült, melynek ingyenesen látogatható kiállításán sok-sok érdekességet megtudhatunk a lóvasút és Zugliget történetéről.

 

Fotó: Tóth Judit

 A zugligeti végállomás gyönyörűen felújított épülete

 

 

Kapcsolódó cikkek:

 Svábhegytől Budafokig, a budai bor nyomában

Időutazás a Svábhegyen

Buda szellemei-múltidéző túra a Széchenyi-hegytől Városmajorig





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...